Angyal

10. Sarah

- Jaj, Sarah! – fogta és rázta a fejét. – Fogsz te még emiatt sírni! – jelentette ki sopánkodva.

Igen, el kellett mondanom a randit Jennynek. És igen, mint azt sejtettem nem osztotta a véleményemet. De nem tudtam titokban tartani a nyilvánvalód. A felhők felett jártam. Az elkövetkezendő napokban mindig megpróbált lebeszélni, de én hajthatatlan voltam. Hogyan is gondolhattam volna meg magamat, ha James minden nap édes üzeneteket küldött és mindig megkérdezte, továbbra is áll-e a hétvége. Napközben dolgoztam, így szinte repültek a napok. Sikerült kiválasztanom az egyetemet, ahol távúton végezhetem a szociális munkás képzést. Már csak finanszíroznom kéne valahonnan. Szerencsére a teljes munkaidős állás a kávézóban így még jobban fizetett és a bébiszitterkedésre kapott pénzt félre tudtam tenni. Péntek este kilencre értem haza Mr. Felléktől, és tízre már frissen mosott hajjal, pizsamában feküdtem az ágyamban. A telefont magam mellett tartottam, mert számítottam James üzenetére. Nem kellett csalódnom. Kicsivel tíz után megrezzent a készülék.

Ő: Holnap 10-re ott vagyok érted.

Én: Rendben, várni foglak.

Ő: Hogy telt a napod? Jenny még mindig zabos?

Én: Jól, kilenckor értem haza a gyerekektől. Igen, még mindig, de majd megbékél.

Ő: Remélem nem fárasztottak le nagyon.

Én: Jól viselkedtek.

Ő: Hagylak pihenni, éppen indulok Jersey-be.

Én: Oké, jó utat, és vigyázz az úton.

Ő: Vigyázok. Jó éj Angyalom.

Én: Jó éjt.

Izgatott vagyok a holnap miatt. De ami a még furcsább, az a becenév, amit rám ragasztott. Angyalom. Mindig így köszön el az üzeneteink végén. Nem tudom honnan jöhetett, de nem tagadom, nagyon tetszik. Vajon másnak is adott már becenevet? Vagy ez az én kiváltságom? Nem tudom, mindenesetre, alig várom, hogy holnap újra láthassam. Fényesen tört be tudatomba a reggel, ugyanis a redőnyön átszűrődő napsugarak belevilágítottak a szemembe. Nagyot nyögve fordultam át a másik felemre. Kezembe vettem a mobilomat, hogy megnézzem, hány óra. 8:17-et mutatott a kijelző. Te jó ég! James, mindjárt itt van. Kirohantam a mosdóba. A hajam szana-szét állt, göndör volt, mint aki belenyúlt a 220-ba. Remélem nincs baja a göndör hajjal. Vettem egy gyors zuhanyt, megmostam a fogamat, megpróbáltam a lehetetlent és igyekeztem megregulázni a fürtjeimet. Éppen kifelé mentem, vissza a szambámba, amikor megszólat a mobilom SMS-t kaptam.

Ő: Sportosan öltözz!

Hát oké. Nem tudom hova akar vinni, de legalább az öltözködést nem kell túlgondolnom. A konyhában megetette Mexet, aki szintén még kissé álmatagon dőcörgött, de miután kaja került a tálkájába azonnal felélénkült. Egy sötét farmert, egy türkiz hosszú ujjú pólót és egy barna bőrdzsekit vettem magamra, fekete bakanccsal. Már éppen indultam volna le, James elé, amikor csengettek. Hamarabb ideért és kérte, hogy Mexet is vigyem. Eleget tettem a kérésének, felcsatoltam Mex visszakapott pórázát, majd lesétáltunk Jameshez. Meglepésemre a megszokott fekete autó helyett most egy gesztenyebarna méretes SUV parkolt a háztömb mellett. De mégsem ez a változás volt a legszembetűnőbb. James a szokásától eltérően nem öltönyben érkezett. Sötét farmert, fekete bakancsot és fekete inget viselt. Még mindig formális benyomást keltett, de kissé hétköznapibbnak tűnt. Még ez is jól állt neki. Mex, mintha csak egy régi ismerőst látott volna, megiramodott felé, engem maga után húzva. James lehajolt a lábához dörgölőző kutyához és megpaskolta a hátát. Miután felegyenesedett, fél karral átölelte a derekamat és hevesen megcsókolt. Fel kellett vennem vele az iramot. Nem számítottam a hevességére. A csók mindent elmondott, érződött benne a szükség, a várakozás, és a viszontlátás öröme. Lihegve szakadtam el tőle.