Angyal

11. James

A túránk után hazavittem Saraht. Behívott volna magához, de Jenny otthon volt. Nem is volt baj. Nem biztos, hogy megálltam volna, azt hogy magamévá tegyem, de úgy éreztem nincs még itt az ideje. Pedig őrülten vágytam már rá. Ilyen hosszú ideig még nem tartózkodtam a szextől, és már lassan fáj a karom. A bejáratban elbúcsúztunk, bár lehet tartott vagy 20percig, mert egyikünk sem kívánta az elválást. Aztán végül Sarah összekócolt hajjal, kipirult arccal felbotladozott a lépcsőn.

Este nyolcra  Edwardéknál vacsoráztam. A felesége Susann istenien főz, és persze, mindig úgy érzi, engem kell felhizlalnia. Mary néni után ő a legközelebbi anya-figura a számomra, így rendre igyekszem megfelelni neki. Töltött csirkét készített, grillezett zöldségekkel, desszertre pedig tiramisut eredeti olasz recept szerint. Nem kellett kétszer mondni, hogy szedjek belőle. Kellemesen telt az este, Susann persze jól szemügyre vett, hogy felépültem e már, én erre csak legyintetem, ezzel persze nemtetszést kiváltva. Munkáról nem esett szó, jaj lett volna nekünk akkor Edwarddal. Nem sokkal tíz után elköszöntem tőlük, másnap már dolgoznom kellett, reggel korán egy találkozóval kezdek. Edward az ajtóig kísért.

- Jó színben vagy fiam, szeretem ezt látni. - lapogatta meg a vállamat ráncos kezével.

- Kösz, jól is érzem magam.

- Ennek ahhoz a csinos lányhoz van köze, ha jól sejtem. - somolygott mindentudóan.

Nos kár volna tagadni. Sarah színt hozott az eddigi munkamániás életembe. Végre úgy érzem, nem csak a céget, hanem az életemet is tudom irányítani, valami jobb felé. És ez rohadt jó érzés.

- Nos nem tagadom, Sarah nagyon különleges.

- Örülök, hogy megfogadtad a tanácsomat, fiam. - mosolyodott el. - Az élet rövid, meg kell találni az embereket, akikkel érdemes megosztani.

- Ugyan miket beszélsz Edward! - vágtam csodálkozó arcot, majd elmosolyodtam. Nem voltam én az ilyen féle beszélgetések terén szakavatott. - Te még vagy száz évig élni fogsz!

- Én most a te életedről beszéltem, James.  - komolyodott el. - Ne szúrd el.

- Igyekszem. - biccentettem, majd a kocsimhoz sétáltam és elhajtottam.

A házam üres volt. Kissé túlságosan is. felkapcsoltam a lámpát, bezártam, felcaplattam az emeletre és beálltam a zuhany alá. Elgondolkodtam azon, amit Edward mondott. Eddig nem hagytam magamnak szabad időt. Mindig a munkával foglalkoztam, annyi volt a szórakozásom, hogy két tárgyalás között meghúztam egy topmodellt az autóban, vagy a penthouse tetőlakásában, esetleg hemperegtem egyet az egyik vagy mindkét stewardess-szel a repülőút alatt. Ha erre gondoltam, elszégyelltem magam, milyen életem is volt. De aztán eszembe jutott Sarah, mint oly sokszor a napokban és a bensőmben melegség gyúlt. Vele akartam lenni. Mindennél jobban vágytam rá. Hallani akartam a hangját, a nevetését. Nézni a mosolyát, ahogy kivillannak a fogai, még a kissé kidudorodó szemfoga is, amitől olyan cuki lesz az arca. Látni, ahogy a napsütésben a haja aranybarnává változik. És tessék. A vágy megint a tetőfokára hágott bennem. Megszárítkoztam, feszülő farkamat egy tiszta bokszerbe tuszkoltam, majd később foglalkozok vele. Az ágyon megtaláltam a mobilomat. 1 üzenet várt rám Tőle.

Ő: Köszönöm ezt a csodálatos napot. Nagyon jól éreztem magamat.

Sietve válaszoltam.

Én: Én köszönöm. Messze ez volt a legjobb dolog, amit a közelmúltban csináltam. Mehetnénk gyakrabban.

Ő: Benne vagyok.

Én: Akkor rendben.

Lehuppantam az ágyra. A hátamat a támlának vetettem. Még nem akartam elválni tőle, még ha csak SMS-ezünk is. Megint írtam.