Angyal

9. Sarah

Hamar haza kellett indulnom Jamestől. Fél hatkor felkeltem, visszavettem az immár száraz ruhámat, neki pedig hagytam egy cetlit az összehajtogatott ruhakupac tetején. Nem akartam felébreszteni, és egyébként sem nagyon tudtam volna mit mondani neki a köszöneten kívül. Hála Istennek a házunkban már visszatért az áram, így fel tudtam vinni Mexet. Megetettem, adtam neki vizet és magamhoz vettem a táskámat. Ezek után a nap nagy részét végigdolgoztam. Nem volt sok vendég a kávézóban és a gondolataim óhatatlanul is visszatértek Jameshez. Na meg az ajkaihoz. Azokhoz a bársonyosan puha, édes, finom ajkakhoz. Noha meggyőztem magamat arról, hogy nem jó ötlet vele kezdeni, egyre jobban kezdett megdőlni bennem ez az elhatározás. Megint találkozni akartam vele. Beszélgetni, hallgatni, nevetni. Jól éreztem magam vele, és ez már nagyon rég nem történt meg velem. El is határoztam, hogy a nap folyamán még felkeresem, és mivel hamarabb haza is engedtek, boldogan hazasiettem. A boldogságomat azonban hamar lelombozta Jenny. A buszon csörgött a mobilom, én pedig felvettem.

- Szia. – szóltam bele vidáman. – Milyen volt anyukádnál?

- Anya remekül van, teljesen kivirult amióta az új pasijához költözött.

- Ennek örülök. – az anyukája mindig kedves volt hozzám.

- De igazából más miatt hívtalak.

- Miért? – kíváncsi voltam. Tényleg. Bár kissé meg is ijedtem. Csak nem történt valami baj?

- Te randiztál James Westel? Megőrültél? – támadott le. Hát erre nem számítottam. Köpni-nyelni nem tudtam.

- Hát izé... - kerestem a szavakat. – Igazából nem randiztam. Csak ő fizette ki a tartozásom, és ez volt az egyetlen, amit hajlandó volt elfogadni cserébe.

- Egy vacsora, ez komoly? Mellesleg jól állt a ruhám, de akkor is! Ő nem az a kedves fajta.

- Csak beszélgettünk, nem történt semmi. – védekeztem. Tuti nem hozhatom szóba a csókot.

- Tudom milyen vagy Sarah! – szólt amolyan nagytestvér hangon. – Ő nem a mesebeli herceg. Ő egy üzletember, nem a kedvesség és a gyengédség szobra, te jobbat érdemelsz.

- Mit akarsz ezzel?

- Ne szeress bele! – kérlelt halkan. –Nem akarok rosszat neked, hidd el, mert szeretlek, mintha a húgom lennél. – suttogta. – Te egy csodás lány vagy, ő meg minden hétvégén más nőket visz fel a szállodai szobájába. Nem akarom, hogy összetörjön. – Szállodai szoba? Nem ilyennek gondoltam Jamest. De tudtam, Jenny soha nem akarna nekem rosszat. Különben is mit tudhatnék én. Én, aki még soha nem randizott, vagy volt komoly kapcsolatban.

- Nem fog. – vettem egy nagy levegőt. Megacéloztam magamat. – Nem találkozok vele többet. – állítottam szilárdan.

- Oké. – megkönnyebbülését ide éreztem. – Este beszélünk.

- Szia. – tettem el a mobilt.

Miután hazaértem, muszáj volt kiszellőztetnem a fejem. Elvittem Mexet sétálni, aztán olvastam. A telefonom üzenetet jelzett. Éppen az, akit ki akarok törölni az emlékezetemből. James üzent. Nála maradt a póráz. Hiába győzködtem őt és magamat is, hogy nem találkozhatunk többet, mégis rávett, hogy holnap találkozzunk. De biztosan túl szép, hogy igaz legyen. Csak megfektetni akart. Mi másért nézett volna egy ilyen lányra. Csak egy lennék a sok közül. Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok között azonban nem tudtam elnyomni egy kis részemet, ami azt súgta, hogy adjak neki egy esélyt. Nehéz dolgom lesz. A szívem már kezdte megszeretni. Ez a gyenge pontom. Remélem, nem okozza majd a vesztemet. Jenny még este telebeszélte a fejemet azzal, hogy tényleg nem kellene Jamesszel találkoznom többet, és hogy az egyik kolléganője bátyjával szívesen összehozna. Végigbólogattam a monológját, persze a holnapi találkozómról a főnökével nem tettem említést. Ezután mesélt Texasról meg az anyukájáról. A következő napom is munkával telt. A szokásos napi rutinnak hódoltam. Felkeltem, zuhanyoztam, reggeliztem, levittem Mexet a ház mellé, megetettem, buszra szálltam és a kávézóban dolgoztam. Sikerült beszélnem Marloval, ezért mostantól heti 5 napon dolgozok majd a kávézóban, csütörtökön és pénteken vigyázok a gyerekekre, de úgy döntöttem, adósság híján feladom a szórólapozást és beiratkozok az egyetemre. Távúton persze. Büszkévé akarom tenni anyut, még ha ő már nem is láthatja. Bármennyire is tettem-vettem egész nap, nem tudtam elnyomni magamban az idegességet, amit a Jamesszel megbeszélt találkozó okozott. Éppen mikor végeztem, James fekete autója leparkolt a kávézó előtt. Táskámmal a kezemben beültem mellé. Nem is várt tovább, azonnal gázt adott.