Angyal

7. James

New York felé tartottunk, miután kitettük Saraht a lakásánál. Sikerült! Elértem a célomat. Szombaton együtt vacsorázunk. De volt még valami, amit szerettem volna megtenni. Elővettem a zsebemből a mobilomat és tárcsáztam. Helen, hűséges titkárnő azonnal felvette. Megkértem, hogy reggelre hozzon össze egy találkozót az építkezésem vezetőjével. Amint láttam, hogy Sarah azokkal a gyerekekkel foglalkozik, az bennem is elindított valamit. Itt az ideje, hogy végre valami jóra is használjam a pénzemet. Eddig csak partikra és drága holmikra költöttem, persze itt-ott néhány alapítványt is létrehoztam, de most más volt a szándékom. Másnap reggel sikerült is megejtenem a találkozót az építkezés vezetőivel. Mivel a saját hotelemet építtettem velük, senki mással nem kellett tárgyalnom. És éppen ezért senki más nem kérdőjelezheti meg a döntésemet, amely szerint az épülő hotel helyén egy központot hozzak létre, beteg gyerekek számára. Megkértem a tervezőt, hogy vegye fel a kapcsolatot a kórházakkal, és alkossa, meg a megfelelő terveket, hogy a gyerekek számára az otthonos környezetet, és a megfelelő ellátást is biztosítani tudjuk majd. Alig múlt dél, amikor kopogás nélkül az irodámba rontott henry. Őszes haja zilált volt, és úgy festett, akár egy fújtató orrszarvú.

- Henry! – mértem végig közömbösen. – Mit tehetek érted? – kérdeztem, majd az előttem heverő dokumentumokhoz fordultam.

- Mi ez a baromság, hogy gyerekkórházat építtetsz a hotel helyén? – füstölgött, majd az italpult mellé lépett és kérdezés nélkül töltött magának. – Remélem, csak valami kampányfogás, fiam! – húzta le egyszerre a whiskyt.

- Igen, egy központot építtetek gyerekek számára. – bólogattam helyeslően, majd ránéztem. – De nem reklám céljából. –tettem hozzá.

- A hotel hatalmas bevételt jelentett volna. – sorolta felháborodva. – Ne mond, hogy a gyerekektől több pénzt zsebelhetsz be!

- Mivel a központ a beteg gyerekek és családjuk megsegítésére jön létre, az anyagi és orvosi támogatást én garantálom. – üzleties stílusban közöltem vele mindent. Az én pénzem, az én dolgom. Nem volt beleszólási joga.

- Mégis mi a fene történt veled? – csapott az asztalomra. Ami sok az sok! – A baleset óta nem vagy önmagad! – vágta az arcomba. – Meg kéne nézetned magad.

- Hogy mi történt? – álltam fel én is. Nem tűröm, hogy kioktasson ő, aki csak az alkoholnak, a drognak és a nőknek él. A feleségét már milliószor megcsalta, és csak a pénzzel törődik. – Kinyílt a szemem! – kerültem meg az íróasztalomat. –Olyannak látom a világot, amilyen, nem pedig olyannak, amilyennek te, vagy a tanács többi tagja beállítja. Az enyém a vállalat, az én pénzemből épül a központ, ahogy eddig minden. – álltam egyenesen elé. Legalább másfél fejjel magasabb voltam nála. – Úgyhogy Te és a tanács vagy jó képet vágtok a dologhoz, vagy pedig mindannyiótokat kiteszlek innen. – morogtam az arcába majd elléptem tőle. – És most távozz! – közöltem.

- Nem tudod, mit csinálsz James! – szólt még vissza, mielőtt kilépett volna.

- Pontosan tudom. – néztem még rá, majd becsukta az ajtót.

A következő napokban megkaptam a módosításokat a központhoz. Az épület 5 emelet magas lesz, az egyik szinten egy kórház, két szinten szobák, egy harmadikon iskola, a maradékon pedig étterem, speciális játszótér, mozi és hasonló szabadidős tevékenységeket biztosító helyek lesznek. Lényegesen alacsonyabb lesz, mint eredetileg a hotel lett volna, de valószínűleg sokkal több jóság és szeretet lakik majd benne. A tervek szerint mivel az alapok már megvannak, ha minden jól megy karácsonyra akár már meg is nyílhat. Edward is meglátogatott, ő azonban gratulált a döntésemhez, csakúgy, mint Helen és Thomas is. Sarah megfigyeltetését lemondtam. Már nem fenyegette veszély, és bár nem fogok tudni minden lépéséről, valahogy majd beletörődök. Amíg a központ ügyeivel foglalkoztam, egyre csak ő járt a fejemben. Vajon tetszene neki az ötlet? Mit szólna hozzá? Nagyon vártam már a vacsorát, így amikor végre eljött a szombat este, számomra ismeretlen idegességgel ültem be a volán mögé. Thomast hazaküldtem, szerettem volna csak kettesben maradni Sarahval. A saját Jersey City- i éttermembe a Carol's-ba foglaltam asztalt. Mivel anyám itt nőtt fel, róla neveztem el a népszerű helyet. Bár én nem ismerhettem, a nagyszüleim mindig meséltek róla, és abból, amit hallottam csodás anya lett volna. Pontban nyolckor érkeztem meg, és felcsengettem a lakásba. Alig öt perccel később Sarah lépett ki a bejáraton egy elegáns térdig érő, testhez simuló, tengerészkék ruhában. Gyönyörűen festett. Haját kontyba fogta, és csak néhány göndör, barna fürt maradt szabadon, ami bájos keretbe foglalta az arcát. szerszámom mozgolódni kezdett a gatyámban. Legszívesebben odaléptem volna hozzá, és azon nyomban megcsókolom. De nem akartam megkockáztatni, hogy felpofoz, és faképnél, hagy így megköszörültem a torkomat.