A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

5.

Suga a nap hátralévő részét a szobájában töltötte. Még vacsorázni sem volt hajlandó lejönni. Hajnalban felébredtem, majd lementem inni a konyhába. Egy ajtónyitódásra lettem figyelmese. Suga lejött a konyhába.

-Minden rendben? Na, jó, ez egy hülye kérdés volt.

-Ebben egyetértek! - felelte, majd készült kimenni a konyhából, de megfogtam a karját.

-Tudod én segíteni szeretnék, de ha nem hagyod, akkor nem megy! - mondtam.

-Nekem nem kell a segítséged! - azzal kirántotta a karját a kezemből, majd visszament a szobába.

Erről ennyit, én megpróbáltam, azzal visszafeküdtem aludni. Másnap reggel anyu berontott be a szobámba, amire felijedtem.

-Alíz!

-Mi az?

Körbenézett a szobámba, meg akart győződni valamiről.

-Hol van Yoongi? - akadt ki.

-A szobájában alszik?

-Nincs a házban...

-Tessék? - döbbentem le, majd felhívtam Kíráékat.

-Mondd, hogy ott van Suga! - reménykedtem.

-Itt nincs. - felelte Taehyung.

-Miért te veszed fel Kíra telefonját?

-A fürdőszobában van... - jelentette ki. - Baj van?

-De még mekkora! Eltűnt Suga! - azzal letettem.

Felöltöztem és kiszaladtam a házból.

Merre mehetett? - kérdeztem magamtól.

Elkezdtem szaladni azon az útvonalon, amerre tegnap jártunk, de sehol sem láttam.

-Elnézést! Nem látott errefelé egy kék hajú fiút? - szólítottam le egy férfit.

-Nem!... - nézett rám furcsán.

Eszembe jutott a park, ahol tegnap voltunk. Körbejártam, de semmi.

Hol lehetsz Suga? Mihez kezdesz egy számodra ismeretlen országban egyedül?

Egész délelőtt kerestem a városban, de nem bukkantam rá. Kezdett beborulni, lassan az eső is eleredt. Az időjárás nem hátráltatott a keresésében, sőt inkább motivált.

*Suga szemszöge*

Hajnalban, mikor visszamentem a szobámba, rá nem sokkal elmentem. Egyedül akartam lenni. Magam mögött hagyva mindent távoztam a házból. Elindultam valamerre, fogalmam sem volt róla, hogy merre megyek, csak mentem. Már reggeledett, biztos feltűnt nekik, hogy leléptem, de nem érdekelt. Gyerekes viselkedés, az, amit csinálok, de fájt minden egyes szó, ami a múltamra emlékeztetett. Emlékek törtek fel bennem.

Este volt. MinHee a barátnőm nálunk töltötte az estét. Aludni készültünk. Elment fürdeni. Megcsörrent a telefonja, amit felvettem, barátja voltam, jogom volt hozzá. A képernyő ismeretlenszámot írt ki.

-Igen? - szóltam bele.

-MinHee?

-Nem tudom adni, ki vagy te?

-Hát nem beszélt neked rólam?

-Utoljára kérdezem! Ki vagy? - feleltem mérgesen.

-Elég, ha annyit tudsz, hogy igen szoros kapcsoltban vagyunk! - hangjából érződött, hogy mosolyog. - Valaki nem volt őszinte veled.

-Te rohadék! - mondtam ki, majd megszakítottam a hívást.

Nem sokkal később MinHee kijött a fürdőszobából, majd rám mosolygott, de én egy fagyos tekintettel ajándékoztam meg.

-Yoongi, minden rendben? - kérdezte aggódva.

-Nem MinHee, semmi sincs rendben! Tudod egy elég érdekes telefonos beszélgetésen vagyok túl.

-Mi történt? - kérdezte ártatlan hanggal.

-Egy férfi volt a vonal végén, téged keresett! Elmondta, hogy milyen jó szoros kapcsolatban vagytok! - vágtam hozzá a szavakat.

-Tessék? Ki volt az?

-Honnan tudjam? Ismeretlenszámként jelezte. Ravasz vagy, tettél róla, hogy véletlenül se tudjam meg a titkodat.

-Yoongi én nem tudom, hogy miről beszélsz, nincsenek titkaim előtted!

-Ezt meséld be másnak nekem nem fogod!

Üzenet érkezett MinHee telefonjára. Hirtelen megfogtam az asztalról, majd elolvastam. Ismeretlenszám...

MinHee szakítottál már azzal a sráccal?
Holnap este találkozunk! Szeretlek!

Eluralkodott bennem a düh, ami a lánynak is feltűnt.

-Yoongi, kérlek, nyugodj meg!

Odadobtam a telefonját neki.

-Olvasd csak, neked jött! - azzal elkezdte olvasni.

-Yoongi..Én nem tudom, hogy ki ez! - mondta a szemembe.

-MinHee, ha már kiderült a titkod, akkor ne hazudozz tovább! - kiabáltam.

-Nem hazudok! Nem tudom, hogy ki ez az ember!

-De, akkor ő honnan ismer téged?

-Fogalmam sincs, valaki szórakozik velünk! Higgy nekem kérlek! Yoongi, én téged szeretlek! - mondta, de nem hatott meg.

-Menj el! - néztem a szemébe.

-Tessék? - akadt meg a hangja.

-Jól hallottad! Szállj be az autódba és menj! - mondtam mérgesen, majd a kijárat felé mutattam.

-Miért nem hiszel nekem? - kérdezte a lány, mire csak mérges tekintettel válaszoltam. - Jól van! Elmegyek!

Megfogta a lány a cuccát és kiviharzott. Bent felejtette a telefonját, de nem vittem ki neki. Hallottam, hogy becsapja a kocsi ajtaját, majd megcsörrent a telefonja. Ismét az ismeretlenszám volt a képernyőn.

-Mit akarsz még mindig? - üvöltöttem.

-Eddig sem akartam semmit, csak egy kapcsolatot szétszedni! - felelte az idegen.

-Tessék? - kérdeztem vissza.

-Igen Yoongi, jól hallottad! MinHee-vel nincs semmi kapcsolatunk, de elintézem, hogy neked se legyen vele többet! - azzal lerakta.

Ledöbbenten néztem magam elé, a szavai jártak a fejemben, majd egy lövést hallottam.

MinHee! Kiszaladtam a ház elé ijedtemben. Megláttam, hogy a lány autója összeroncsolódva egy kamion mellett áll az út közepén.

-MinHee! - kiáltottam fel, majd hívtam segítséget, meg kellett várnom, míg kijönnek, nem engedtek oda addig.

Hamarosan megérkeztek a mentősök és a rendőrök. Egyből odamentek MinHee kocsijához, majd szaladni kezdtem feléjük.

-Álljon meg! - kiáltott rám a rendőr.

Mikor felmérték a balesetet, oda jött hozzám egy rendőr.

-Mi van MinHee-vel? - kérdeztem aggódva.

-Rálőttek a kocsi kerekére, ezáltal elvesztette az irányítást a jármű felett, majd összeütközött a kamionnal.

-De a lány helyre jön igaz? - kérdeztem.

-A lány az ütközés során, életét vesztette.

Összedőlt bennem minden.
Az elején hinnem kellett volna neki, és nem történt volna meg.
MinHee...meghalt...miattam.