A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

18.

Reggel a csomagjainkat raktuk ki az autóba, mikor megcsörrent a telefonom. Tae hívott.

-Szia! - köszöntem.

-Szia! Ma tudnánk találkozni a zeneterembe? Jönne mindenki. Megzenésítenénk a dalokat.

-Ma nem jó nekünk. Szöulba megyünk. Jimin marad, úgyhogy nálatok lesz, ha nem gond.

-Szöulba mentek? Persze, hogy nem gond.

-Anyuéknak egy munkalehetőséget adtak kint. Elfogadták, mennünk kell.

-Mikor jöttök vissza?

-Erről nem tudok semmit.

-Jól van, akkor érezzétek jól magatokat. Siessetek vissza!

-Jól van. Amint lehet visszajövünk. Majd hívlak titeket, szia Tae!

-Ajánlom is, hogy hívj! - nevetett. - Szia!

Letettük.

-Meg van mindenetek? - kérdezte apu.

-Igen. - feleltem.

-Jimin néha jelentkezz kérlek. Beszéltem Kíra szüleivel, azt mondták, hogy várnak, és ha szeretnél már most átmehetsz. - mondta anyu.

-Akkor szerintem átmegyek. Egyedül úgy is unatkoznék. Jó utat! - mosolygott.

-Köszönjük! - mosolygott anyu.

Jimin elköszönt mindenkitől, majd bement a házba, mi pedig beültünk a kocsiba. 1 óra múlva már a repülőgépben ültünk.

-Meg akarod látogatni a szüleidet? - kérdeztem Yoongi-tól.

-Lehet róla szó, de akkor te is jössz. Bemutatlak nekik. - mosolygott rám.

-Most? - kérdeztem félénken.

-Igen, fél év múlva úgyis megfordul minden. Te jössz ki hozzánk, szóval előbb-utóbb meg kell ismerned őket. Itt a remek alkalom.

-Tudom, de...

-De? - húzta fel a szemöldökét.

-Nem fognak kiakadni?

-Miért akadnának ki? Tudják, hogy majd jönni fogsz.

-Nem abból a szempontból...

-Hát akkor?

-Abból a szempontból, hogy összejöttél egy magyar lánnyal...

-Nincs semmi beleszólásuk, azzal jövök össze, akivel csak akarok! - azzal megcsókolt.

Elöntött egy gondolat, amitől elkezdtem mosolyogni.

-Mi ez a nagy vigyor? - mosolygott.

-Nem gondoltam volna, hogy mi összejövünk egyszer.

-Én igen, ezért is voltam olyan bunkó az elején. Mikor megláttalak, már akkor éreztem valamit....De tenni akartam ellene. Nem volt szívem elengedni MinHee-t. Mostanra megfordult minden. Elengedtem MinHee-t, és téged szeretlek. Köszönöm, hogy segítettél ebben. Nélküled nem tudtam volna túllépni rajta. Igaz bevallom, még mindig hiányzik, de ha itt is lenne, se tudnám újra úgy szeretni, mint régen. Téged szeretlek és ez így is marad!

-Szeretlek! - mondtam ki, majd a vállára hajtottam a fejem.

*Szöulban*

Röviden összefoglalva a tegnapi utunkat ide: Miután megérkeztünk egyből elmentünk aludni. Mivel késő este volt, és fáradtak is voltunk ez tűnt a legjobb ötletnek.