A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

9.

Másnap reggel egy gyerekhangra keltem.

-Alíz! - mondta ki hangosan a nevem.

Megfordultam, majd egy vigyorgó kislány állt az ajtómban.

-Yoora! Mi járatban erre? - mosolyogtam felé, majd felültem az ágyban.

-Anyuék elmennek a szüleiddel valamerre, addig én itt maradok veled. - mesélte el boldogan a lány.

Imádom Yoora-t, aranyos kislány. Yoora egy koreai kislány. Az anyukája magyar, míg az apukája koreai. Kint élnek Koreában, de amikor csak tudnak Magyarországra jönnek. Sokszor kellett vigyáznom a kislányra, míg a szülők elvoltak, de ez nem volt ellenemre. Kipattantam az ágyból, megfogtam a ruhám, majd felöltöztem. Mire leértem a többiekhez a szülők készülődtek, lassan indultak.

-Alíz, de régen láttalak! - köszöntek Yoora szülei.

-Vigyáznál Yoora-ra? - kérdezte anyu reménykedve.

-Persze! - mosolyogtam, majd Yoora megölelt, majd viszonoztam az ölelést.

-Ó Alíz nem is mondtad, hogy van barátod! - mosolygott Yoora anyukája.

-Tessék? - kérdeztem elképedve.

Yoongi jelent meg a lépcső tetején, majd ráérősen lesétált. A haja elárulta, hogy most kelt fel, hiszen a tincsei összevissza álltak. A fiú megállt mellettem, majd bemutatkozott.

-Nagyon helyes barátod van Alíz! - mosolygott Yoora anyukája.

Nem tudtam, hogy erre mit kellene mondanom. Yoongi nem volt hivatalosan a barátom. Segítségkérően ránéztem, de csak egy mosoly jelent meg az arcán.

-Mi indulunk, érezzétek jól magatokat! - mondta apu, majd sorban kimentek a házból.

-Nem vagytok éhesek? - kérdeztem miközben a konyha felé indultam.

-Én tudnék enni. - felelte Yoongi, majd utánam jött.

Yoora szaladt utánunk a konyhába, majd leült az asztalhoz. Előszedtem három tányért és szendvicsnek valót. Mikor készen lettem félre raktam, majd elkezdtem teát főzni. Szedtem le a szekrényből bögréket, majd az utolsó bögréért nyúltam, mikor Yoongi hátulról átkarolt a derekamnál.

-Segítsek? - súgta a fülembe.

Hirtelen tettére a bögre kiesett a kezemből és a földre zuhant egy csattanással. Yoora felnevetett, majd elkezdte összeszedni a bögre darabjait.

-Yoora, hagyd, ne hogy elvágja a kezed! - szóltam rá, majd visszaült az asztalhoz.

Megfogtam a szendviccsel teli tálcát, majd leraktam az asztalra. Töltöttem teát mindenkinek, majd leraktam azt is. Yoora elkezdett enni, de Yoongi nem mozdult. Lehajoltam felszedni a nagyobb bögre darabokat, de az egyikbe sikeresen belenyúltam. Megvágta az ujjam.

-Szerencsétlen! - nevetett Yoongi, majd keresett egy sebtapaszt és az ujjamra rakta.

-Köszi! - mondtam elvörösödve.

-Együnk, utána feltakarítjuk. - felelte, majd megpuszilta a homlokom.

Leültünk reggelizni. Mikor végeztünk Yoora kiment a nappaliba és bekapcsolta a TV-t. Nekiálltam feltakarítani a törött bögrét a földről.

-Beszélnünk kell! – mondtam bátortalanul a fiúnak, miközben felszedtem az utolsó darabokat is.

-Jól van, beszéljünk! – mosolygott.