A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

11.

Életem legrosszabb napja...Elveszítettem egy fontos személyt. Hogy mi is történt? Egy hirtelen ötlettel kezdődött minden. A telefonom jelzésére ébredtem fel. Átnyúltam az alvó Yoongi-n a telefonomért, majd megnyitottam a beérkező üzenetemet. Kíráék írogattak a csoportunkban.

Kíra: Mindenki keljen fel! Most!

Tae: Én fent vagyok.

Kíra: Na nem mondod? Ha ezt nem mondod, akkor nekem fel sem tűnik. Tae itt vagy mellettem...

Tae: Ne hazudj!

Kíra: Ahj...

Én: Mi ez a reggeli ébresztő?

Tae: Szólj Yoongi-nak.

Én: Nem akarom felkelteni, aludjon csak, meg amúgy is aranyosan alszik.

Kékség: Hm... Tényleg így gondolod?

Én: ...

Tae: Kínos.

Ránéztem Yoongi-ra, elmosolyodtam, majd visszanéztem a telefonomra.

Kíra: Na most, hogy itt van mindenki beszélhetünk.

Kékség: Mi van már megint?

Tae: Házibuli! Hozzatok piát!

Kíra: Tae!

Én: Mi?

Kékség: Benne vagyok. Kinél lesz?

Kíra: Nálunk. A szüleim elmennek otthonról, miénk a ház.

Én: Mi lesz Jimin-nel?

Kíra: Ki az a Jimin?

Kékség: Bár ne kérdezted volna!

Én: Ideiglenes cserediák nálunk.

Tae: Jöhet ő is.

Kékség: Nem!

Én: Jönnie kell, nem hagyhatjuk csak itt. Jó fej Jimin, nem lesz gond.

Kíra: Szuper! 8-ra várlak titeket.

Én: Ott leszünk!

Leraktam a telefonom, majd megfogtam a ruhám és elindultam a fürdőszobába. Rendbe szedtem magam, majd visszamentem a szobába.

-Meddig fogsz még heverészni? – néztem Yoongi-ra

-Egy darabig biztos. – nevetett.

Egy sóhajtás után kimentem a konyhába. A konyha üres volt, nem volt bent senki, ahogy a nappaliban sem. Hol vannak a szüleim? Az asztalon találtam egy cetlit. Anyuék üzenetet hagytak. A papíron az állt, hogy munkaügyben el kellett utazniuk, pár nap múlva jönnek csak haza. Megírták, hogy vigyázzunk magunkra, együnk, ne öljük meg egymást...csak a szokásos szöveg. Kinyitottam a hűtőajtót, majd kipakoltam a reggelihez szükséges dolgokat, majd neki álltam reggelit csinálni. Mikor készen lettem kiraktam az asztalra. Az utolsó tányért raktam le, mikor Jimin megjelent mögöttem.

-Jó reggelt! – köszönt vidáman.

-Jó reggelt! – mosolyogtam. – Gyere, ülj le, egyél.

*Yoongi szemszöge*

Ajtónyitódást hallottam. Biztos Jimin felkelt, és lement a konyhába. Kipattantam az ágyból, majd sietősen a fürdőszobába mentem. Felöltöztem, elvégeztem a reggeli teendőimet, majd lementem a konyhába. Mikor beértem Jimin az asztalnál ült és reggelizett, míg Alíz háttal nekidőlve a pultnak állt.

-Őfelsége kióhajtott jönni a kastélyából? – nézett rám Alíz, majd elnevette magát.

-Igen. Muszáj volt lejönnöm a királynémhoz. Meg kell védenem az ellenséges alattvalótól. – néztem szúrós tekintettel Jimin-re, majd Alíz felé kezdtem el sétálni.

Megálltam előtte, átkaroltam a derekánál, majd egy hosszas csókba vittem bele. Mikor elváltunk egymástól a lány, csillogó szemekkel nézett a szemembe. Megpusziltam a homlokát, majd kézen fogtam és az asztalhoz vezettem.

-Reggelizned kéne. – mondtam.

-Neked is! – vágta rá, majd leültünk reggelizni.

-Anyuék munkaügyben elutaztak, pár nap múlva jönnek csak haza. – mesélte Alíz.

-Akkor nem kell aggódniuk a ma este miatt.

-Mi lesz ma este? – kérdezte Jimin.

-Kírákhoz megyünk. Házibuli lesz. – felelte Alíz.

-Értem. Elmegyek veszek pár dolgot az estére! – állt fel Jimin.

-Nem kell! Maradj csak! – mosolygott a lány.

-De, igenis kell. Úgy is csak teher vagyok rátok. Legyen egy kis hasznom is. – felelte Jimin.

-Igazad van, teher vagy. – közöltem fagyosan.

-Yoongi! Egyáltalán nem vagy teher Jimin. – mosolygott Alíz.

-Hát, akkor, majd jövök! – mosolygott, majd elindult az ajtó felé.

*Jimin szemszöge*

Nagyon örülök neki, hogy Alíz-hoz kerültem. Viszont azt sajnálom, hogy egy ilyen barommal van együtt. Jobbat érdemel Alíz. Hiába mondtam tegnap azt, hogy csak barátok vagyunk Alízzal én mindig is többet akartam. Még mikor kint volt Koreában, már akkor lépnek kellett volna. De még nincs veszve minden, talán, majd ma elmondom neki, hogy mit is érzek. Rossz volt nézni őket, nem bírtam elviselni, hogy Alíz egy másik fiúval van, ezért inkább elmentem a legközelebbi boltba venni valamit estére. Megfogtam egy kosarat, majd elkezdtem a sorok között sétálni. Bedobtam a kosárba pár édességet, majd elmentem az üdítőkhöz. Kiválasztottam egy párat, majd úgy gondoltam, hogy alkoholból is bevásárolok. Mikor megvettem mindent, amit akartam elmentem fizetni. Iszonyatosan hosszú sor fogadott, mikor végre sorra kerültem fizettem, majd visszamentem Alízékhoz.

*Alíz szemszöge*

-Yoongi! – szólítottam meg a fiút.

-Hm? – nézett rám.

Kint ültünk a nappaliban a kanapén. Az ölébe mutatott és mosolygott.

-Gyere, ülj ide!

Odamentem hozzá, majd szembefordultam vele és úgy ültem bele az ölébe. Így sokkal jobb volt, láttam őt is, és nem háttal ülve beszéltem hozzá.

-Legyél egy kicsit kedvesebb Jimin-nel! – kértem.

-A lehetetlent kéred. – húzta mosolyra a száját.

-Yoongi, ne csináld már! – néztem mélyen a szemébe. – Kérlek!

-Nem ígérek semmit.

Elmosolyodott, majd közelebb hajolt és megcsókolt, majd beletúrtam a kék hajába.

-Miért pont kék? – kérdeztem mosolyogva.

-Nem tetszik? Átfestem, ha szeretnéd.

-Nem kell, maradjon csak kék. – mosolyogtam.

Nyílt az ajtó, majd Jimin belépett kezében két nagy szatyorral.

-Te aztán bevásároltál! – nevettem fel, majd felkeltem Yoongi öléből. Odamentem Jimin-hez és segítettem neki elpakolni a megvásárolt dolgokat indulásig. A nap hátralévő részében az esti készülődésen kívül mást nem csináltunk. Összepakoltuk,amit vinni akartunk, majd mindenki átöltözött. Mikor elkészültünk izgatottan léptünk ki a házból.
Akkor még nem is sejtettem, hogy ez a házibuli megváltoztat mindent......