A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

12.

Mikor megérkeztünk Kíráékhoz, kopogás nélkül bementünk.

-Sziasztok! – kiáltottam boldogan, mire Tae jelent meg az egyik ajtó mögül.

-Sziasztok! – mosolygott. – Helló Yoongi! – ment oda hozzá, majd pacsiztak. – Szia, Taehyung vagyok! – mutatkozott be Jimin-nek.

-Szia, Jimin! – mutatkozott be ő is.

-Ti aztán készültetek. – mondtam, miközben körbenéztem a házban.

A falakon és a bútorkon díszek lógtak. A nappaliban összébb voltak tolva a bútorok, ezáltal nagyobb lett a hely bent. Az asztalon hangfal díszelgett, mellette a laptoppal. A házban már szinte sötét volt.

-Hangulatos mi? Hoztatok piát? – nézett bele Jimin kezében lévő szatyorba. –Csak hülyültem, nem kellett volna.

-Sziasztok! – bukkant elő Kíra is, majd megölelt. –Szia, Kíra vagyok! – mutatkozott be ő is Jimin-nek.

-Szia, Jimin! – mutatkozott be még egyszer.

-Alíz, segítenél egy kicsit? – kérdezte Kíra.

-Persze!

Átvettük a szatyrokat Jimin-től, majd kimentünk a konyhába. Kiöntöttük tálakba a különböző édességeket. Kipattogtattuk a popcornt. Egy tálcára felraktunk poharakat. Kivittük a nasikat, meg a poharakat, majd leraktuk a nappaliban. Utoljára az üdítőket és az alkoholos üvegeket vittük ki. Mikor lepakoltunk Tae már a laptop előtt volt és zenét indított. Hamarosan megszólalt max. hangerőn a Tae által kiválasztott zene.

-Kezdődhet a buli! – üvöltött fel Tae, majd megfogott egy alkohollal teli üveget és kinyitotta.

Yoongi és Jimin fogtak egy poharat, majd kiszolgálták magukat. Kíra, kezében két pohárral jött felém, majd az egyiket átnyújtotta. Az elkövetkező órákban a hangulat egyre jobb lett. Mindenki énekelt, táncolt, nevetett egyfolytában.

-Alíz beszélhetnénk? – jött oda hozzám Jimin.

-Persze, mondjad!

-Négyszemközt, ha lehet...

-Jól van. – megfogtam Jimin kezét, majd kivezettem az udvarra.

-Yoongi! Ne már! Kapcsold vissza! – üvöltötte Tae.

-Ejha, nem gondoltam volna, hogy kintről is ennyire lehet hallani a bent zajló bulit. – nevettem fel.

Jimin rezzenéstelen arccal figyelt engem. Már szinte megijesztett a komolyságával. Nem így ismertem meg. Mindig mosolygott és boldog volt, furcsa volt a most így látni.

-Minden rendben? – kérdeztem tőle.

-Igen, azt hiszem. Alíz, el kell mondanom valamit! – nézett a szemembe.

-Igen?

-Mikor találkoztunk Koreában, már akkor éreztem valamit irántad. Többet a barátságnál. Mióta találkoztunk, sok minden történt, visszatértél Magyarországra, de az érzéseim nem múltak el. Most, hogy újra találkoztunk megerősödtek az érzéseim. Alíz szeretlek, mindennél jobban! Nem akarom, hogy Yoongi-val legyél. Szeretlek! – vallotta be.

-Jimin... én... – kezdtem bele lesokkolódva, de nem bírtam befejezni.

Jimin hirtelen közelebb húzott magához és megcsókolt.

*Yoongi szemszöge*

Odanéztem Alíz felé. Legalábbis néztem volna, ha azóta nem tűnt volna el.