A cserediák ˢᵘᵍᵃ [✓]

19.

*Alíz szemszöge*

Yoongi-val kézen fogva jártuk Szöul utcáit. Körülbelül 10 perc séta elteltével Yoongi megállított egy ház ajtaja előtt.

-Megjöttünk. Itt laknak Tae szülei.

-Biztos bemenjünk? - kérdeztem, majd bólintott.

Bekopogott a ház ajtaján. Kinyílt az ajtó, majd egy mosolygó nő állt velünk szemben.

-Yoongi! Hát te? De jó, hogy itt vagy! Milyen Magyarország? Tae is itt van? - kérdezte mosolyogva.

-Nagyon szuper az ország. Tae nem jött velünk. De üdvözöl titeket! - mosolygott Yoongi.

A nő rám nézett, majd mosolyra húzta a száját.

-Csak nem a barátnőd?

-De, igen. Ő Alíz! - mutatott be.

-Szia Alíz! Tae anyukája vagyok ChoHee! - mosolygott.

-Jó napot! - mosolyogtam.

-Nyugodtan tegezz Kincsem! - mosolygott. - Gyertek be!

Bementünk a házba, levettük a cipőnket, majd leültünk.

-Sajnos a férjem nincs itthon, pedig biztosan örülne nektek. - szomorkodott.

-Majd legközelebb. - mosolygott Yoongi.

-Igen. Voltál már a szüleidnél? - nézett Yoongi-ra.

-Még nem.

-Mindenképp menj! Mutasd be a barátnődet! - mosolygott.

Yoongi elmosolyodott, majd megpuszilta a homlokom. Beszélgettünk még egy keveset, majd elindultunk. Következő úti célunk Yoongi szülei voltak. Kézen fogva átsétáltunk egy parkon, majd valaki megszólította Yoongi-t.

*Yoongi szemszöge*

-Neked van képed összejönni egy másik lánnyal? - kérdezte egy ismerős hang.

Megfordultam, majd MinHee bátyjával találtam szembe magam.

-Mi közöd hozzá? - kérdeztem tőle unottan.

-Nagyon is sok! Meghalt húgomat egy ilyenre cseréled?

Teljesen elöntött a düh. Egy ilyenre? Na, ezt már nem hagyom! Teljes erőmből behúztam neki.

-Mondd ki még egyszer, ha mered, és kapsz még egyet! - kiáltottam rá.

Válaszul nekem rontott.

*Alíz szemszöge*

Ledöbbenve figyeltem a két fiú verekedését.

-Fejezzétek már be! - üvöltöttem rájuk, de nem hagyták abba.

Most mit csináljak?

Az utolsó ütéseik után Yoongi megszólalt:

-Nincs időm rád. Gyere Alíz, menjünk! - azzal megragadta a kezem, majd elsietett velem.

Sokáig egymás mellett mentünk, nem szóltunk egymáshoz, majd megtörtem a csendet:

-Ez mégis mire volt jó?

-Nem hagyom, hogy ilyet mondjanak rád!

-De, a verekedés nem megoldás...

Yoongi rám nézett, majd megcsókolt.

-Többet nem fordul elő! Ne haragudj!

Rámosolyogtam, majd ismét elindultunk.

Hamarosan Yoongi-ékhoz értünk. Nem kopogott be, benyitott és bevitt a házba.

-Ki van ott? - kérdezte Yoongi anyukája.

-Gyere ide és megtudod! - mosolygott.

-Az nem lehet! - szaladt ki az anyja.

-Kicsi fiam! Yoongi! Hogy kerülsz ide? - ölelte meg a fiát.

-Igen, én is szeretlek, de elég! - azzal eltolta mosolyogva az anyját.

-Ki ez a lány fiam?

-Alíz, a barátnőm.

Az anyukája rám mosolygott, majd elkiáltotta magát.

-Drágám, gyere le!

A férfi hamarosan megjelent.

-Mi ez a fontos dolog, amiért fel kellett keltened? - kérdezte fáradtan.

Már értem kire ütött Yoongi.

-Fiam! Hát te? - azzal átölelte.

-Dolguk akadt Szöulban Alíz szüleinek, szóval itt vagyunk. Apa ő itt a barátnőm Alíz!

Nagyon sokáig Yoongi szüleinél voltunk. Az anyukája ragaszkodott ahhoz, hogy náluk együnk, majd ebéd után hazamentünk. 5 napot töltöttünk Szöulban. Mindennap sétáltunk, filmet néztünk. Unatkoztunk a többiek nélkül. Utolsó este izgatottan feküdtünk le aludni, várva a reggelt, az indulást.

----------------------------------------------------

Sziasztok! ♥
Eléggé rövid és unalmas részre sikeredett a mostani, ne haragudjatok. :(
Nem terveztem leírni több részben a Szöuli utat.
Remélem, azért így is tetszett nektek. ♥
A következő részeket jobbra tervezem! :)