Linetta - Hobbit fanfiction

1. évad 3. rész

Sziasztok! Bocsánatot kérek, hogy nagyon régen volt már rész. Kevés időm van, Bori naplójára jobban koncentráltam. Ezek után próbálok majd a két történetből ugyanannyi részt kirakni. Ezt a részt már 2 hete el kezdtem írni, de csak ma volt időm befejezni. Remélem megértitek. Próbáltam hosszabb részt írni.

Jó olvasást!

4 hete vannak úton.

4 hete gyötrik a gondolatok.

4 hete úgy érzi, minden megváltozott..

Az idő lassan telik, de nem hiába.

Hisz a sors könyve, bármit megírhat.

De bármikor jöhet egy fordulat.

Mi is? A végzet csapása.

- Na végre megálltunk pihenni! – lihegte Badaser.

- A lovakat is meg kell itatni, ők jobban elfáradtak mint ti! – mondta Kratosz.

- Itasd meg te! – válaszolt Jefen.

- Mindenki a sajátját! – monda Kratosz.

Miközben vitáztak, Linetta észrevett valamit a távolban. Elég nagy tisztás volt ahhoz, hogy messze el lehessen látni.

- Hé, fiúk! Valami van ott! – kiáltott Linetta. – a többiek is odamentek megnézni.

- Mi lehet az? – kérdi Kléner.

- Valami ami gyorsan mozog..

- És nagy zajt csap..

- És sokan vannak..

- ORKOK! – kiáltotta el magát Linetta.

- Most mi legyen? – kérdezte kissé ijedten Jefen.

- Én sosem fordítok hátat egy csatának!

- Ahogy mi se! – mondották a trosztok.

- Akkor mire várunk? – kérdezte vakmerően Linetta, miközben egy csepp félelem sem volt a szemében.

Azzal elindultak az orkok felé. A tisztás közepén látták csak, hogy 100-nál kevesebben vannak. Ez megkönnyebülés volt számukra. Linetta megállt egy kicsit hátrébb és a nyilával lőtt le néhány orkot. Badaser, Jefen, Nergál és Kratosz kardal rontottak nekik. Csak Kléner használt egy csatabárdot. Az orkok teljesen körül vették őket, ilyenkor már nem volt visszaút. Jefen épp egy nagyobbal küzdött, mikor hátulról majdnem lecsapták a fejét, de Badaser szerencsére hamarabb végzett az orkkal. Linetta felé is megindultak legalább 10-en és ekkor már ő is elővette ezüstözött, kristályokkal díszített, pengeéles kardját. Ő talán jobb volt íjászatban, mint közelharcban, de nem rettent meg tőlük. Rögtön hasba is szúrta az első „jelentkezőt", míg egy másikat hátulról tartott vissza az épp szabadon lévő kezével. Kicsit megijedt, mert az ork a nevét kiáltotta.. De egy erősebb rugással sikerült hátralökni, majd mikor újra neki akart rontani az ork, a kardjával lecsapta az egyik karját. Még ilyenkor sem adta fel, cserébe fej nélkül végezte. Így küzdöttek egy jó fél óráig, mire mindet megölték. Legalább is azt hitték..

- Jól vagytok? Mindenki meg van? – kiáltott fel Kratosz.

- Igen. – hangzottak az egyhangú válaszok.

- Nézzétek!! Még jönnek!! – kiabált Linetta. – Ennyivel már nem bírunk el! Legalább 300-an vannak!

- Gyorsan a lovakhoz! Nem messze van innen Völgyzugoly, odáig már úgy sem mernek követni. – válaszolt Kratosz.

Úgy is tettek. Gyorsan felpattantak a lovakra és el is indultak délnek, hogy kikerüljék az orkokat, majd újra kelet felé vették az irányt. Sok nyíl repült el mellettük, némelyik csupán néhány centire a fejüktől, de hála Erunak egy nyílvessző sem talált célba. A lovakat őrült sebességgel hajtották, nehogy utolérjék őket. Egy kisebb erdős részre értek, ahol könnyebbnek találták őket lerázni, de nem sikerült. Az orkok nem adták fel. Ugyanúgy üldözték tovább őket.

- Mikor érünk már oda? – kérdezte lihegve Linetta.

- Már nem sok van hátra. A dombok után majd látsz egy messzi folyót, odáig kell elérnünk. Onnan már a tündék oltalma alatt leszünk. – válaszolt Kratosz.

- Remélem.. – tette hozzá halkan Badaser úgy, hogy remélhetőleg senki ne hallja.

Így haladtak tovább cikázva a fák és cserjék közt, mígnem elérték a dombot és megpillantották a távol lévő folyót. Ez nagy megkönnyebbülés volt számukra, hisz már ők és a lovaik is nagyon kifáradtak.

Mikor elérték a folyót egy kisebb tünde csapattal találták szembe magukat. Nyilván a határőrök észrevették őket. Most már nyugodtan haladtak tovább, hisz a tündék átvették a gondjaikat. Linetta ámulva bámulta őket miközben harcoltak. Még sosem látott ilyet. Sőt nagyon tündét sem.

*

Egy kis séta és ügetés után megpillantották a hegyet a fák közül, ahol Völgyzugoly feküdt. Leszálltak a lovakról és gyalog vezették fel őket a lépcsőkön. Rögtön elébük sietett néhány tünde akiket Elrond küldött.

- Le suilon! (Üdvözöllek) – köszönt egy tünde. – Linetta kicsit furcsállta a dolgot, mert megértette amit mondott.

- Suilad! (Üdv) – köszönt vissza akaratlanul.

- Mi járatban vagytok erre?

- Egy orkcsapat üldözött minket, és ide menekültünk. – válaszolt Kratosz.

- Értem. Jöjjetek utánnam. – a tünde elvezette őket be a palotába.

Gyönyörű hely volt, a falak ragyogtak, az oszlopok arannyal voltak díszítve. Linetta csodálkozott a hely szépségén, el is felejtette az előbb történteket, mígnem elértek a trónteremben, ahol Elrond úr várta őket.