Linetta - Hobbit fanfiction

1. évad 4. rész

Jó olvasást!

- Le suilon! – köszöntött minket Elrond.

- Suilad! – köszöntem vissza neki illedelmesen.

- Le iston? (ismerlek téged?) – kérdezte.

- Nem.

- Man i eneth lín? (Hogy hívnak?)

- I eneth nín Linetta. (a nevem Linetta) – Ilyenkor már nagyon megijedt, hogy miért jönnek ki olyan szavak a száján amiket nem ismer.

- Beszéljetek úgy, hogy mi is értsük! – Szólalt meg Jefen.

- Goheno enni. (elnézést) – válaszolt Elrond. – Gondolom ti csaltátok el idáig az orkokat. A mi földünkre nem nagyon szoktak bemerészkedni. Ha csak nincs rá okuk.

- Bocsánatot kérünk. De ennyivel már nem bírtunk el. – mondta Kratosz.

- Megértem.

- Egyébként a Bakacsin erdőbe tartunk. Vagyis csak ő. Mi csak kísérők vagyunk. – mutatott rá Linettára.

- És miért? Ha szabad kérdeznem.

- Látogatóba egy ismerősünkhöz. – füllentett Kratosz, hisz nem akarta a dolgukat Elrond orrára kötni.

- Értem. Ha szükségetek van valamire, csak szóljatok. Ma éjszakára elszállásolunk titeket. Vacsora 7-kor az étkezőben. Majd küldök valakit elébetek. Addig is fürödjetek le és pihenjetek.

- Rendben köszönjük. – válaszolt Linetta.

Majd elvezette őket a szobájukba az a tünde aki fogadta őket. Mindenkinek saját szobája volt. A világos falakon festmények tündököltek, az ablakot hímzett, selyem függöny fedte el. Egy ágy, két nagyobb szekrény, három kisebb polc ami a gyertyákat tartotta és egy asztal két szék, csavart mintás, aranyozott háttáblával. Mindenki berendezkedett és ledőlt pihenni, majd el is aludtak.

Linettának különleges álma volt:

Egy fehér szőrű, szürke sörényű lovat ült, melyben ezüst szálak lengedeztek. Tökéletesen illett Linetta ezüstös hajához és világos bőréhez. Napnyugta volt, mikor lovagoltak. Minden gyönyörű volt egészen addig, amíg körül nem vették sötét árnyak. Mind a nevét kiáltotta. Szinte már fülsüketítően sikoltoztak. Az egyik árny megindult felé,

de ekkor szerencsére kopogtak a szobája ajtaján és felébredt.

- Hölgyem, nem sokára kész a vacsora. – szólt egy tündelány.

- Rendben, köszönöm, hogy szólt. – válaszolt egy ásítást visszatartva.

Benézett az egyik szekrénybe, hogy valami alkalomhoz illőt vegyen fel. Talált is egy bíborvörös ruhát, melyet ezüst ékkövek díszítettek. A kivágása V alakú volt és a szoknya vége a földet súrolta. Úgy gondolta ez jó lesz. A haját kifésülte, majd hátrakötötte. Amikor kilépett az ajtón a trosztok és a tündenő már várta.

- Gyönyörű vagy! – mondta Badaser.

- Köszönöm.

- Indulhatunk? – kérdezte mosolyogva a tündenő.

- Igen. – felelt.

Azzal elvezette őket az étkezőterembe. Magas és nagy terem volt. 4 sor asztal húzódott egymás mellett párhuzamosan, csak egy kisebb asztal volt merőleges a többivel a terem elején. Ott ült Elrond és a főbb tisztek. Elrond illedelmesen felállt és köszöntötte a vendégeket, majd megkérte őket, hogy az ő asztaluknál foglaljanak helyet. A vendégeket mindig ide ültetik. Mikor helyet foglaltak, nekiláttak a vacsorának. Sült hal volt salátával. Mindenkinek nagyon ízlett. Vacsora után Elrond elhívta Linettát sétálni, hogy közben beszélgetni tudjanak.

- Mond, honnan jöttél?

- Nem tudom. Az emlékeim nem tiszták teljesen.

- Hogy érted?

- A trosztok találtak rám a Kék-tenger partjainál. Annyira emlékszem, hogy hajóra szálltam a kalózokkal az életemért cserébe, hogy segítek nekik megkeresni valami kincset egy szigeten.

- Értem. És hány éves vagy?

- Pontosan ezt sem tudom. Még kiskoromban elvesztem és egy család örökbe fogadott és ők körülbelül akkor 5 évesre becsültek. 14 éves voltam, amikor a falut ahol éltem, megtámadták az orkok. A nevelőszüleimet és a barátaimat mind megölték. Egyedül én éltem túl, mert ellovagoltam. Akkor még nem tudtam harcolni. Bár most se igazán, inkább csak önvédelemnek nevezném. Azóta úgymond bolyongok a világban, hogy megtudjam kik is voltak az igazi szüleim, hová is tartozom. Most 16 éves vagyok, októberben leszek 17.

- Értem. És a előtte nem emlékszel semmire? – kérdezte Elrond.

- Nem.

- Nagyon hasonlítasz valakire, de nem is tudom.. lehet csak össze tévesztelek valakivel. – eközben megfordult a fejében egy régi-régi tünde jóslat, legenda, de gyorsan el is hesegette a gondolatot, mert látta, hogy Linetta ember.

- Kivel? – kérdezte kíváncsian.

- Már nem emlékszem. Tudod, sokan megfordultak erre 10000 év alatt.

- 10000?? – kérdezte ledöbbenten Linetta.

- Igen. A tündék sokáig élnek. Mi vagyunk Eru első népe akiket leküldött a Földre, minket nem ajándékozott meg a halál ajándékával. Mi csupán Kard által halunk vagy elmegyünk Valinorba.

- Azta! Ez igazán érdekes.

- Köszönöm, hogy eljöttél velem beszélgetni, Aludj jól. Felkísérlek a szobadba.

- Rendben.

***

Másnap reggeli után útnak indultak. Elrond csomagoltatott nekik egy kis lembast és gyümölcsöt. Hosszú út vár még rájuk, de már lassan a felénél járnak..

Sziasztok! Remélem tetszett. Próbáltam kicsit hosszabb részt írni, mint az előző. Ebben a részben még több bepillantást nyerhettetek Linetta múltjába. Mint ahogy ígértem ebből is több részt fogok kitenni és próbálom nem elhanyagolni! További szép napot!