Beadtam a lapot, amit kitöltöttem. Az úr, akinek átadtam az adataimat egy kacsintással letudta a beleegyezésemet.
Kiléptünk az épületből és reménykedni kezdtem, hogy felvesznek, ami a mellettem elhaladó fiúnak feltűnt.
-A barátnőd telefonja miatt szeretnél mindenáron munkát?-érdeklődött, amint szorongatni kezdte újból az aktáimat.
-Magam miatt akarok munkába állni.-vágtam rá a választ.
-Megint hazudsz!-jegyezte meg.
-Nem hazudok!-emeltem fel a hangomat egy kicsit, mire megszeppent.-Bocsánat!-elnézést kértem.
Egy kicsit gyorsítottam a tempómon, amíg haza nem értünk, csak a srác utolért.
-Érzem, hogy valami nincs rendben veled! Köze van ahhoz a férfihez vagy nőhöz?-kérdezte.
-Higyj nekem, hogy nincs semmi bajom. Ne aggódj miattam, csak azért mert muszáj!-válaszoltam.
-Tereled a témát!-közölte.
Megálltam egy pillanatra a nappali kellős közepén, amikor hirtelen megfájdult a fejem. Később minden elsötétült, majd a padlóra estem.
Taehyung:
Amint összeesett Minhee, bennem jött egy érzés és már nem mellette voltam, hanem az Angyalközpontban.
-Kim Taehyung!-hallottam meg a nevemet a kiscsengőn keresztül.
A hangforrás irányába teleportálódtam, majd a főnököm előtt álltam.
-Uram?-hajoltam meg.
-A helyzet változott. A lányról kiderültek még olyanok is, amiket ő nem is tud magáról.-nézett fel az újabb papírok fölött.
-Például?-érdeklődtem.
-Erről ne beszélj neki! Szóval Minhee árva. Elég régóta. Szülei beadták még 1 hetesen az árvaházba, ahol 3 évesen új otthonra lelt.-magyarázta el.
Kikerekedtek a szemeim, amikor meghallottam az újabb infót róla. Viszont a lány most egyedül van, ezért visszamentem hozzá.
Mire Minhee lakásában voltam, ő nem volt a házban. Keresgéltem, de sehol nem láttam. Kezdtem kétségbe, de az udvaron találtam rá.
-Végre, hogy megvagy!-fújtam ki idegesen a levegőt.
-Miért? Valami baj van?-érdeklődött.
-Azt hittem elvitt magával az ördög.-szívemre helyeztem a kezemet.
-Sajnálom!-szomorkodott.-Csak kijöttem levegőzni, de megyek is.-mutatott a bejárati ajtóra.-Holnap indulok dolgozni, ha egyébként felvettek.
Minhee:
Mielőtt még mondhatott volna valamit, azelőtt leléptem. Idegeskedem a munka miatt.
Ahogy betettem a lábamat a lakásba, anyu szólt az emeletről, hogy felvettek. Igen! Anyám számát adtam meg, hogy azon keresztül értesítsenek. Ha minden igaz, akkor kora reggel ott kell lennem.
Felmentem a szobámba és az ágyamra ülve kaptam elő egy könyvet és olvasgatni kezdtem.
-Mindjárt jövök!-szólalt meg a mellettem ülő srác, akitől nagyon megijedtem.
-Úristen!-szívemhez kaptam a kezemet.
-Sajnálom!-ennyivel elnézést kért, majd eltűnt.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
I NEED U [BEFEJEZETT]
Hayran Kurgu"-Te meg ki vagy és mit akarsz tőlem?-a falnak támasztottam magam. Félelmemben a mellkasom fel-le ugrált, amit ő is észrevett. -Ne félj tőlem! Nem akarlak bántani, csak segíteni szeretnék rajtad.-mielőtt teljes közelségbe lépett volna, megállt előtt...