I NEED U [BEFEJEZETT]

제 6 장

-És, akkor kezdheted is a munkát!-jelentette ki a főnököm.-Sok sikert!-veregette meg a vállamat.

-Köszönöm.-hajoltam meg előtte.

El is tűnt, mikor Tae a kezemre tett egy hideg és tollas karperecet, ami elég gyenge volt.

-Ezt hord!-utasította.

-Értettem.-széles mosollyal az arcán vette tudomásul parancsomat.-Mit szerettél volna kérdezni?-kíváncsiskodtam.

-Csak azt, hogy miért vagy ma ennyire furcsa?-kérdezte.

-A mai álmom miatt.-válaszoltam.

-Elmeséled?-kíváncsiskodott.

-Egy démon elrabolt és belőlem készített egy hasonmást, akire kellett vigyáznod és engem átpasszoltak annak az ördögnek.-meséltem neki.

-Ez az álom azt jelenti, hogy a közeledben van a baj, ezért ne vedd le a karkötőt!-jegyezte meg.

-Nem fogom levenni!-nyugtattam meg.

-Itt leszek, ha bajban lennél, mert a karkötőd jelzi és már ott is vagyok.-mutatta meg a használatát.

-Ez olyan, mint a kém filmekben!-kuncogtam.

-Iiigen, de ez annál értékesebb.

Youngmin:

Ebben a lányban minden megvan, amire szükségem van, ezért vettem fel. Viszont le kéne koptatnom Minheeről azt az Angyalt, mert útban van.

Azt a karkötőt is valahogyan le kéne vennem róla, mert úgy könnyen sebezhető a lány. Hah... Már van is egy tervem.

-Minhee!-szólítottam a lányt.

Gyorsam reagált, ezért elég hamar ideért. Legalább most nem jelent meg az-az undorító alak, az a Taehyung.

-Főnök úr!-hajolt meg.

-Mivel ez az első napod, így arra gondoltam, hogy meghívnám önt egy vacsorára.-vázoltam fel neki a tervemet.

-Vacsora? Nem is tudom... Nekem sok a dolgom otthon. Tudja...-kezdett volna magyarázkodni.

-Nem tart sokáig ez a vacsora. Megismerkedünk és beszélgetünk!-csábos mosollyal az arcomon értettem meg vele.

-Legyen!-beleadta a derekát, mire büszke vagyok magamra.

Csak abban reménykedem, hogy nem fog megjelenni az Őrzője.

Minhee:

A munka után mehetek a vacsorára a főnökömmel, aki addig próbált meggyőzni, amíg bele nem egyeztem.

Ahogy kiléptem az irodából Taevel találkoztam, aki szigorú tekintettel meredt rám.

-Veled tartok!-nyögte ki.

-Amúgy is megakartalak kérni, hogy gyere velünk. Jó lesz!

-Igen..

Amikor a Nap is lement és eljött a vacsora ideje Taehyunggal elkészültünk. Anyám nem igazán értette, hogy miért öltöztem fel ünneplőbe, de lassan neki is elmagyarázom az egészet, csak most bízzon meg bennem.

-Elmentünk!-kiabáltam anyának, majd rájöttem, hogy mit is kiáltottam neki.-Vagyis akarom mondani elmentem. Hamarosan itthon leszek!-kiléptünk az ajtón és elindultunk az étterembe.

-Látod?-mutattam fel a kezemet, hogy az Angyalka jobban szemügyre vehesse a karkötőt, amit hordok.

-Igen.-mosolygott.

-Nem vettem még le!-közölte.

-Ne is.. Vicces, amit anyukádnak kiabáltál!-jegyezte meg.

-Nyelvbotlás!-kuncogtam.

Közben meg is érkeztünk a megfelelő étterembe, ahol beléptünk és a főnökömet keresgéltem.

-Gyorsan kimegyek a mosdóba! Nemsokára itt vagyok!-suttogta a fülembe Taehyung.

-Nektek is van húgycsövetek?-értetlen fejet vágtam.

-Igen.-nevetett ki.

Amint elbattyogott a mosdóba, megleltem azt az asztalt, amit lefoglalt és lehuppanva elé nézegettem a kínálatokat, de ez az étterem nagyon drága egy hely.

Megérkezett a pincér is.

-Mivel szolgálhatok?-érdeklődött a pincér úr.

-Egy-egy tál tteokboki kimchi meg egy vörösbor lesz.-rendelte meg a vacsoránkat.

Taehyung:

Nem is a mosdóba mentem, csak az egyik sarokra, ahol egy percre felmentem a főnökömhöz, aki valamit tisztázni akart velem.

Pont ilyenkor jut eszébe, mikor Minhee nemsokára az oroszlán barlangjába lesz?

-Van egy hírünk számodra Kim Taehyung!-szólalt meg a főnököm.

-Igen?-érdeklődtem.

-Nos a lány, akit védelmezel.. Most vitte el az ördög és erős transzba ejtette.

-Micsoda??-hüledeztem, majd gyorsan visszatértem és igazuk volt.

Nem az étteremben voltak, hanem a pokolban. Sajnos a kapun nem juthatok át, ha csak nem válok sötét angyallá.

Valahogy be kell lépnem, ezért próbáltam a világ leggonoszabb dolgaira gondolni, amíg erős fájdalmaim nem lettek.

A fájdalom olyan erős volt, hogy levegőt is alig kaptam, majd egyszerűen nem éreztem semmit. A kapu előttem megnyílt és be is juthattam.

Megkerestem Minheet, aki egy asztalon feküdt alsóneműben.

-Minhee!-felé rohantam, majd karjaimba vettem és teleportálódtam az Angyalközpontba.

Lemondtam a sötét angyali énemről, ami egyáltalán nem volt egyszerű, majd bevittem és az angyali orvosokhoz vittem, akik gyorsan bevitték, hogy megvizsgálják, viszont engem is kivizsgáltak.

-Engem nem érdekel, hogy mi van velem, csak Minheenek ne essen baja!-gondoltam.

-Kim Taehyung!-hallottam meg a főnököm szigorú hangját.-Mostantól nem vigyázhatsz Minheere, mert felelőtlenül viselkedtél! Ráadásul megszegtek a legfonfosabb szabályokat, ezért megvonom tőled ezt a feladatot!-kezdte feljebb emelni a hangerejét.

-Micsoda?-értetlenkedtem.-Milyen szabályokat szegtem meg?-kérdeztem.

-Otthagytad, mikor a legnagyobb szüksége volt rád és ezt nem is egyszer játszottad el!

-De, hát...-magyarázkodtam volna, de nem engedte.

-Nincs semmi de! Ha úgy gondolom, hogy megérdemelsz még egy esélyt, akkor visszakaphatod a posztodat, de egyenlőre nem vigyázhatsz rá!-közölte.

Nehezen, de lassan kezdtem felemészteni az elhangzottakat. Többé nem vagyok Minhee Őrangyala, mert felelőtlenül viselkedtem. Minden az én hibám.

Ha nem fog magához térni, akkor önként mondok le az őrangyali posztomról és az angyali életemről. Halandóként fogom leélni az életemet, amíg meg nem halok.