I NEED U [BEFEJEZETT]

제 3 장

Hajnali 3-kor arra ébredtem fel, hogy valaki a nevemen szólít, miközben rázogat.

Kipattantak a szemeim és oldalra fordultam, majd lehunytam. Újból rázogatni kezdett, mire mérgemben felé fordultam és a kezemmel az övére csaptam.

-Tudod te mennyi az idő?-kérdeztem.

-Tisztában vagyok vele. Hajnali 3 óra 45 perc.-válaszolt.

-Akkor miért keltettél fel?-mérgelődtem.

-Először is, nyugodj meg! Másodszor, mit álmodtál?-érdeklődött.

-Reggel elmondom.-morogtam álmosan.

-Nem. Addig nem aludhatsz vissza, amíg el nem meséled!

-Elmesélem, cserébe válaszolsz egy kérdésemre.-alkut ajánlottam.

-Most alkudozol velem?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Oké, visszafogom magam és azt teszem, amit mondasz nekem.-lehajtottam a fejemet, amint felültem az ágyamra.-Álmomban megjelent egy ismeretlen alak, akinek az arcára nem tisztán emlékszek...-nem fejeztem be a mondandómat, ugyanis a kezében nem láttam papírt, ahogy egy tollat sem.-Nem jegyzetelsz?-érdeklődtem.

-Kiderült, hogy a tollra nincs szükségem, ahogy arra a jegyzet füzetre sem.-megvonta a vállát.-De ne térjünk el a tárgytól!-kérte.

-Ez a fura alak nekem esett és nem akart elengedni, amíg.....

-Amíg?-kíváncsiskodott.

Egy nagyot sóhajtottam, míg ki nem ejtettem a számon azt a bizonyos szót, amin nagy meglepetésemre meg se lepődött.

-Meg se lepődsz?-kérdeztem.

Nemlegesen megrázza a fejét.

-Az embereknek ez a legnagyobb vágyuk, tehát ezen még neked se kéne meglepődnöd és undorodnod, hiszen ez mind megfog veled is egyszer történni!-oktatott ki.

-Nektek angyaloknak nincs ilyen vágyatok?-érdeklődtem.

-Ha lenne se tehetnénk meg, ugyanis mi angyalok akkor jövünk a világra, amíg meg nem születik egy csecsemő a földön.

Bólogattam jelezvén neki, hogy tudomásul vettem. Pár pillanat alatt kiment az álom a szememből is.

-Visszatérve az álmodra! Sokszor álmodsz ilyeneket?-kíváncsi tekintettel meredt rám.

-Igen, de azt mondják, hogy ez természetes dolog, ha valaki ilyeneket álmodik.

-Pontosabban ki állította ezt neked?

-Családtagjaim, barátaim és még sokan.

-Nyilván azért nyugtatnak ezzel, hogy ne félj a sötétségben. Ezek a rémálmok nem csak úgy jönnek maguktól, hanem a rossz álmokat a vén démonok okozzák. Ők az ősellenségünk, hiszen a fajtájuk csak a rosszat akarják, míg mi az ellentetjüket tesszük.

-Értem.-hajtottam le ismét a fejemet.

-Aludj vissza, ha ma sok dolgod lesz!-kérte.

-Nehéz lesz, de te is aludd ki magad!

-Amint nekem is lesz olyan képességem, mint neked, akkor egész nap ágyban is lehetek.-ezen a mondatán kuncogtunk egy jót, majd visszafeküdtem az ágyamra és visszaaludtam.

-A jövőmbe is belelátsz?-érdeklődtem.

-Nem, csak a bajt érzem meg.

-Most is?-kérdeztem, amint felé fordultam testemmel az ágyamon.