I NEED U [BEFEJEZETT]

제 5 장

Kora reggel felébredtem, hogy elkészülhessek a munkába, de nem tudtam megmozdulni. A kezemen éreztem a láncokat, amik visszatartottak. Ordítani akartam, de nem tudtam megszólalni sem. A testem most remeg és nehezebben veszem a levegőket is. 

-H-hol vagyok?-remegett meg a hangom is.

-Üdv a Démonok világába!-állt meg előttem egy fiatal hölgy.

Akkor még is létezik ez a világ? Ezt nem értem. Ha Taehyung az Őrangyalom, akkor ő miért nincs itt, hogy kiszabadítson? Taehyung? Emlékszem a nevére? 

-Taehyung?-szólítottam.

-A barátod nincs itt. Lemondott rólad egy másik lányért, aki nem mellesleg nagyon hasonlít rád és közülünk való. Szeretnéd látni az eseményeket?-érdeklődött egy ördögi kacajjal kísérve.

-Egy démon lánynak passzolták?-értetlenkedtem, mire legördült az arcomon egy sós könnycsepp.

-Mi az szívem? Ennyire fáj, hogy a barátodnak más lány kell és nem te?

-Azzal mindig is tisztában voltam, hogy unatkozik mellettem, így leakart adni másnak, ezért nem fáj az igazság.

-Ezt meg, hogy érted?-érdeklődött.

-Úgy, ahogy.. Mi a szándékod velem?-kérdeztem.

-Veled? Nincs is rád szükségem aranyom.. Vagy... Mégis!-válaszolt.

Hirtelen egy erős fájdalmat éreztem, amikor a padlóra estem az ágyamról és felsikoltottam. Melegem is volt és kiderült, hogy az egészet csak álmodtam. 

-Akkor mégsem adtak másnak?-fordultam az Őrangyalom felé, aki értetlen fejjel meredt rám.

 -Tessék?

-Nem vagyok a démonok karjai között?-kérdésemet suttogtam.

-Lassan a testtel! Miért lennél ott és miről beszélsz?-értetlen fejet vágott.

Ránéztem az órámra és meglepődve figyeltem, hogy nemsokára elkésem a munkából, ezért kirohantam a ruháimmal a fürdőbe, ahol Tae futva jött utánam. Lábával megtámasztotta az ajtót, hogy még véletlenül se zárjam be magam után.

-Mi van veled? Egyre furább vagy!-jegyezte meg.

-Rosszat álmodtam, de majd ha hazaértem elmondom.-nyugtattam meg.

-Ha hazaértél?

-Igen, talán te is jönni akarsz?-kérdeztem.

-Emlékeztetnélek téged, hogy még mindig engedelmeskedned kéne a szabályaimnak. Ez azt jelenti, hogy veled tartok akárhova is mész!-válaszolt.

-Rendben.-sóhajtva ütögettem a fejemet, ami még mindig fájt, de most még jobban.

Lábát elvette az ajtótól, majd bezártam magam után és beültem a kádba, hogy letusoljak.

Taehyung:

Egyre furcsábban viselkedik Minhee. Beszél álmában és néha felül, majd az ajtó felé fordítja a fejét, ahogy most is.

Egy karkötő hullt a kezembe, amit átkell adnom Minheenek, hogy ezzel is a védelmem alatt legyen.

A fürdőszoba ajtaja előtt vártam rá, amíg ki nem jött.

-Mikorra kell odaérnünk?-kérdeztem.

-7-re.-vágta rá a választ.

-Akkor siessünk!-fogtam meg a kezét és kirohantunk a lakásból.

Egész úton a kezét fogva futottunk a munkahelyéig, mikor a bejáratnál megállított.

-Az emberek furcsán néztek rám, mert kitett kézzel futottam.-közölte.

-Azért furcsállják, mert rajtad kívül engem senki sem lát.

-Még a démonok sem?-összefont kezekkel vont kérdőre.

-És rajtuk kívül.

-Kérdezhetek valamit?-érdeklődött.

-Igen.-feleltem.

-Unalmas vagyok?-kérdezte.

-Nem vagy unalmas.-válaszoltam.-Én is feltennék neked egy kérdést.

-Jó reggelt kisasszony!-köszöntötte őt, ezzel engem megzavarva az úr.

-Á, jó reggelt!-hajolt meg előtte.

-Korán ideért.-órájára meredve közölte.

-Korán? Nekem azt mondták, hogy 7-re érjek ide!-kérdőn meredt az úrra.

-Vagy úgy! Ez esetben örülök a találkozásnak. A nevem Jo Youngmin és az ikertestvéremmel vagyunk a főnökök, de magát hozzám iratták.

Jól hallottam? Jo Youngmin a neve és Minheet hozzá írták? Azonnal ki kell hogy lépjen innen, mert ennek nem lesz jó vége. Ez a férfi egy kezdő démon, aki csalikat gyűjt be és Minhee lesz a következő áldozata.

Egy pillanat erejéig Youngmin felém pillantott, majd Minheere mosolygott.

-Jöjjön!-beinvitálta az épületbe, mikor utánuk mentem.