I NEED U [BEFEJEZETT]

제 1 장

Suli vége és a nyár kezdetét élvezem most jelen pillanatban egyik osztálytársammal HaYounggal. Éppen bevásárolni indultunk, amikor észrevettünk egy öregasszonyt, aki nemrég eshetett össze. Gyors léptekkel indultunk az asszonyhoz, hogy időben észhez térítsük még mielőtt átmenne a túlvilágba. Gyorsan tárcsázni kezdtem, mikor a készülékem kiesett a kezemből és teljesen szétrepedt, majd a betonról próbáltam felvenni, de nem tudtam.

-Ezzel meg mi van?-értetlenül meredtem a telefonomra.

-Siess Minhee!-szólt rám HaYoung.

-Olyan könnyen beszélsz! Hívd fel te a mentőket!-kezdtem kiborulni.

-Hé-hé.. Higgadj le! Mi van veled?-érdeklődött.

-Aish...-kifújtam magam.-Betört a telefonom és nem tudom felvenni a földről.-panaszkodtam neki.

-Aigoo... Itt az enyém!-nyújtotta mobilját.

Tárcsázni kezdtem a számot, majd az is kiesett a kezemből, ami szintén ripityára tört, de ez a készülék még el is "szaladt" egészen a csatornáig.

-Azt hiszem akadt egy kis gondunk HaYoung..-suttogtam.

-Minhee!-szólított egyetlen legjobb barátnőm.

-Oké, oké... Sajnálom HaYoung és bocsánatot kérek az Istenektől is, hogy ennyire felelőtlen vagyok.-összetettem két kezemet.

-Minhee! Mit mondtak?-érdeklődött.

-Kik?-értetlenkedtem.

-Hát a mentőszolgálat. Szerinted?-förmedt rám.

-Hát... Az a helyzet, hogy nem vették fel a telefont, de helyette a mobilod beleszaladt az egyik csatornába. Bocsi?-nem szépítettem semmit sem.

-Mi????-akadt ki.

-Nyugalom! Esküszöm neked, hogy veszek neked egy idei modellt, csak ne tépd le a fejemet!-könyörögtem neki.-Ha kell le is mászok érte!

-Állj le azonnal! Engem nem a telefon izgat, hanem a néni élete!-ordította le a fejemet.

Mire mind a ketten lehiggadtunk, a néni felé fordultunk, majd mind a ketten csodálkozva meredtünk magunk elé.

-Még az előbb ott feküdt és eszméletét vesztette.-mutatott a hűlt helyére.

-Mi van??-értetlen pofát vágtam.

-Én sem értem!-emelte fel kezeit védekezésképpen.

Végül a történtek után nem mentünk boltba, hanem egyből haza vettük az irányt. Semmi kedvünk sem volt a mai napi bevásárlásunkhoz.

Útközben még sokat beszélgettünk, viszont nem a fiúkról, hanem a felnőttkorunkról. Mi már hamar eltervezzük a jövőnket, csak kérdéses még az egész. Leginkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon mik fognak teljesülni ezekből? Ki mi lesz és mivel fog foglalkozni?

Először is! Azon agyaljak inkább, hogyan fogok annyi pénzt keresni, hogy kárpótoljam a károkat, amiket okoztam. De nekem még kérdéses ez a telefon szaladgálós ügy. Ilyet még soha életemben nem láttam. Ráadásul el se mondtam HaYoungnak, mert azt hinné bekattantam. Még én is ezt gondolom magamról, nem csak ő.

Taehyung:

-Kim Taehyung!-csengett a kiscsengő.

-Megyek!-indultam meg a főnökömhöz.

Átkeltem az aranykapun, majd benyitottam és megjelentem az irodába.

-Jó, hogy itt vagy!-hüledezett a főnök.