Without Conscience / 2Jae / Got7Got7 / Befejezett

3. Fejezet

Youngjae pov.

Markékkal kellemesen telik a nap és most tényleg jobban érzem magam. Egy ici picit rosszul érzem magam, amiért el logtam az iskolából, de már nincs miért ott lennem. Minek? Hogy Jinyoung ismét belém kössön? Bőven elég, hogy este vele kell lennem.

Késő délután van már: mikor elbúcsúzom a fiúktól és haza felé indulok.

- Velük nem a legjobb barátkoznod. - szólít meg egy ismerős hang.

- Miért is? - fordulok hátra, Jaebum szemébe nézve. Nekem csak ne akarja megmondani kivel barátkozhatok és kivel nem.

- Mert iskola kerülök, drogoznak, cigiznek és elrontanának. - lép mellém, majd megfogja kezem.

- Igazad van. Akkor inkább olyannal barátkozzak, aki azt sem tudja mi vagyok: de parancsolgat? Vagy a barátjával, aki utál valamiért? Jaebum! Arra nem gondoltál, hogy talán te barátkozol rossz emberrel? - nézek hosszasan szemébe, majd kirántom csuklóm kezei közül.

- Jinyoung nem rossz ember, csak rossz paszban van. - mondja szomorkásan.

- És? Ettől még nem kell idegeneket piszkálnia. Tudod mit? Menj szépen vissza a gazdidhoz. - lököm el magamtól, majd indulok el egy tetszőleges irányba.

- Youngjae, várj! - kap utánam. - Ne menj el! Azt mondtad nem ismerlek. Akkor engedd, hogy megismerjelek! Mesél magadról! - húz szorosan magához, amivel elég kényelmetlen helyzetbe hoz.

- És ha én nem akarok? - fordulok, mert közelsége túlzottan is zavarba hoz.

- Akkor mesélek én magamról. - kulcsolja össze ujjainkat - Gyere, elviszlek valahova. - indul meg és húz maga után.

- Jaebum, engedj el! - szólok rá, de mintha nem is hallana: megy tovább.

- Nos, ülj le! - szól mikor egy közeli tó partnál megállunk. Teszem amit mond és leülök közvetlen a víz mellé, de nem akarok rá figyelni.

- Youngjae, miért akarsz távol tartani? - ül mellém.

- Azt mondtad magadról mesélsz, nem kérdezel. - vágom hozzá ridegen. Most szívesen lennék máshol.

- Hm... 17 éves vagyok, 5 éve költöztem ide. Jinyoung volt az egyetlen ember, aki ide költözésemkor segített beilleszkedni. Akkoriban még más volt, sokkal kedvesebb.

- Azt mondtad magadról beszélsz, nem róla! - vágok szavába. - Nem érdekel Jinyoung.

- És rólam mit szeretnél tudni? - néz rám mosolyogva.

- Semmit. Mehetek? - fordulok el.

- Szeretsz zenét hallgatni? - simít hátamra, mitől automatikusan elhúzodom.

- Nem!

- Én igen. Külföldit és hazait egyaránt. Bár jobban szeretem a komolyabb hangvételű dalokat, mint az ugrándozó lányokat.

- Remek.

- Youngjae, én nem bántottalak. Rám miért haragszol? - kérdi, nagyott sóhajtva.

- Mit kéne gondolnom rólad, ha vele barátkozol? - fordulok felé.

- Hm... És én mit gondoljak rólad, hogy drogosokkal barátkozol? - kérdi frusztráltan, de pekjére ez nem jött be.

- Amit akarsz. Nem fogom letagadni. - nézek szemébe, miben döbbenet uralkodik.

- Te is... - de nem hagyom, hogy végig mondja.

- Igen. - felelek, mielőtt folytatná. Nem kell hangosan is kimondani, anélkül is tudom, hogy nem kéne, de már kevés dolog maradt: mi elmulasztaná a fájdalmam ezen kivül.

- De miért? - értetlenkedik.

- Miért szoknak rá az embetek a cigire? Miért isznak az alkoholisták? Mert ez jó nekem, mert ez segít rajtam. - fordulok a víz felé, majd hátra dölve az eget bámulom.

- De-de ez nem megoldás. - morogja.

- Az sem megoldás, hogy egy idegen fiút rángatsz el ide. Mit akarsz Jaebum? - kérdem, de lehunyom szemem. Nem akarok itt lenni. Olyan különös érzés van a gyomromban tőle és ez nem tetszik.

- Segíteni! - fogja meg kezem.

- Mi? Ahh, Jaebum! Hagyj engem békén. - nézek kicsit talán riadtan rá. Hagyjon engem békén.

- Nem hagylak! - húz fel a földről - Többet érsz ennél! - szorít magához ölelve.