Without Conscience / 2Jae / Got7Got7 / Befejezett

4. Fejezet

Youngjae pov.

Fáradtan ébredek és Jinyoung sehol sincs. Bár tegnap szerintem haza sem jött.

- Youngjae, ébren vagy? - jön be Jin-Kyong a szobába. - Nem láttad Jinyoungot tegnap? - kérdi aggódva.

- Nem igazán, csak a suliban. - felelem. Szegény nő jobb fiút érdemelne.

- Hm. Értem, nekem most mennem kell dolgozni. Elvigyelek suliba? - kérdi, de azonnal visszautasítom! Nincs kedvem iskolába menni.

Miután a nő elmegy, gondolkodom picit mit is csináljak ma, de hamar megunva ülök le a tv elé egy doramára kapcsolva.

Nem tudom meddig ülhetek itt, de a kopogás kiránt gondolataimból.

- Youngjae, nyisd ki! - hallom meg Jaebum hangját. Meglepődve nyitók ajtót.

- Miért vagy itthon? - néz rám dühösen és kicsit ziháltan. Talán futott?
Beengedve a házba adok neki egy pohár vizet.

- Mert nincs kedvem bemenni. Futottál? - kérdek rá arra, ami érdekelt eddig is.

- Nocsak, mégis csak érdekellek? - vigyorog rám.

- Azt hiszem mehetsz is. - mutatok az ajtóra.

- Na, de Youngjae. Eddig futottam hozzád, legalább beszélgessünk.

- Nem kértem, hogy fuss, vagy hogy ide gyere. Ha Jinyoungot keresed, szerintem suliban van.

- Téged kereslek, csak is téged! - mondja, majd megfogva kezem maga mellé ültet. - De rendben. Ne beszélgessünj. Nézzünk filmet! - kulcsolja össze ujjainakat.

~~~

Két unalmas film után úgy döntök inkább fel megyek a szobába, de persze hogy ide is követ.

- Ohh mennyi jegyzetfüzet. - fog meg egyet. - Csak nem dalokat írsz? - képed el, amin akaratlanul is elmosolyodom.

- De. - zárom le ennyivel, majd ágyamba fekszem.

- És énekelsz is? - ül mellém, mivel kissé zavarba hoz.

- Néha.

- Szívesen meghalgatnálak. - mosolyog rám. - Hm...

- Mi az?

- Csikis vagy? - kérdi huncut mosollyal.

- Nem! - de látom, hogy nem hiszi el.

- Na lássuk! - kezd el csikizni.

- Ne, ahh. - nevetek fel, ahogy egyre csak csikiz és a francba is, de jó pontokon talál meg. - Hagyd abba! - de csak folytatja, míg egyszer csak fölém kerül. Csikizése abba marad, de ajkai túl közel vannak. Szinte már érzem gyors szívverését, ahogy összeér bőrünk.

- Jaebum - lehelem nevét.

Ajkaimra hajolva érzem meg mézédes érintését és bár legszívesebben ellökném: nem megy. Képtelen vagyok akár csak megmozdulni is, így csendben élvezem, ahogy ujjai végig zongoráznak oldalamon, ahogy forró teste enyémhez feszül, ahogy bejutást kérve nyelve táncra hívja enyém.

Elakarom lökni, leakarom orditani a fejét, de nem megy. Túl édes, túl finom, túl jól esik, túl jól csókol.

Percek múltán mégis elkell szakadnom ajkaitól, hogy oxigénhez juthasson szervezetem.

- Eljössz velem valahova? - kérdi, meg sem mozdulva.

- Hova?

- Gyere! - húz fel az ágyról, majd meg sem áll a bejárati ajtóig.

- Várj, be kell zárnom! - engedem el kezét, majd mikor végzek ugyan úgy összekulcsolja ujjainkat és húz maga után. Nem mondom kissé meglepődtem és zavart is, hogy hova visz, de a kiváncsiságom győzőtt.

- Itt is lennénk értünk egy garázshoz. - Gyere! - nyitja ki és betessékel.

Bent szebbnél szebb fényképek tornyosulnak, nekem pedig a szavam is el áll.

- Ez gyönyörű! - csodálkozom. - Ezeket te csináltad?

- Igen. Ez az álmom.

- Fényképész? - kérdem, majd mikor bólint tovább nézelődöm.

- Tudod,kis koromban nem voltak barátaim. Furcsának tartottak a gyerekek, mert nem beszéltem. Még édes anyám adott egy fényképezőgépet és azt mondta így könnyebb lesz elmondanom, amit szeretnék. Igaza volt.

- Ezt mért mondod most el nekem? - kérdem szembe fordulva vele, míg most én fonom össze ujjainkat egyre közelebb lépve.

- Mert szeretném, hogy akár egy fénykép: te is úgy beszélj velem. Szeretném, hogy bizz bennem! - simít oldalamra, magához húzva.

- Miért? - kérdem, mert tényleg nem értem miért akarja, hogy bizzak benne. De én nem akarok. Az agyam egyik része azt mondja ne higyjek neki, a másik viszont csak a csókjáért epekedik.

- Mert fontos vagy nekem. - súgja ajkaimra, majd megcsókol és én hagyom. Hagyom, mert csókja a legerősebb drognál is jobban űzi el fájdalmam.