Without Conscience / 2Jae / Got7Got7 / Befejezett

5. Fejezet

Youngjae pov.

Ha mindenkit elveszitesz az életben, aki fontos volt neked: nem marad miért élni. Persze okok vannak, de valódi életcél már rég nincs. Legalábbis ezt hittem. Addig a csókig így gondoltam, azóta mégis csak Jaebum ajkaira tudok gondolni.

- Ne tedd az undi cuccaid az enyémekhez. - kiabál Jinyoung, míg felemeli apám régi pulóverét.

- Tedd azt le! - állok fel mérgesen.

- Ohh, csak nem fontos neked? - röhög a szemembe.

- Az az apámé.

- Vagy úgy. - komorodik el - Akkor küldjük utána. - mondja, majd kidobja az ablakon. Én pedig mérgemben akkorát lökök rajta, hogy elesik. - Menj a picsába Youngjae! Neked is velük kellett volna halnod!

- Tudom! - mondom, majd elhagyom a szobát.
A kertben felkapom apám pulóverét, majd leporolom és inkább elhagyom a birtokot. Nem akarok itt lenni, nem birnám tovább, de valami vagyis valaki megállít ebben.

- Merre igyekszel? - hallom meg Jaebum hangját a hátam mögött, majd pár pillanattal később érzem, ahogy ujjaival hasam kezdi cirogatni, míg teste hátamhoz simul.

- Mit keresel itt?

- Na! Legutóbb kedvesebb voltál. - csókol nyakamra.

- Nem tudom miért csinálod ezt, de hagyd abba! - fordulok meg ölelésében, de kár volt.

- Tetszesz és tudom, hogy valójában nem vagy ilyen! - szorít jobban magához.

- Ne játszadozz velem! - probálom eltolni magamtól, de csak mellkasára simitok. Miért leszek ilyen erőtlen a közelében? Miért van ilyen közel?

- Miért játszanék?

- Mi mást akarnál?

- Téged! - csókol ajkaimra ismét. Isntenem, hogy mennyire hiányoztak ezek a mézédes érintések.

- Jinyoung anyukájától már kérdeztem, de eljönnél velem sétálni? - pirul el, ahogy rám néz.

- Hát - gondolkodom el, de nem akarok vissza menni Jinyounghoz - menjünk.

A nap hátra lévő részében sokat mesélek magamról Jaebumnak, majd én is sokat megtudok róla.

- Tényleg? Harry Potternek? - nevet fel, ahogy látom magam előtt egy szemüvegben és egy talárban.

- Ne nevess! Kicsi voltam és farsang volt. - puffog picit.

- Jó, jó bocsánat. Azért megnéznélek egy szemüveggel. - szelídül mosollyá nevetésem.

- Youngjae - fogja meg kezem - kérdezhetek valamit?

- Ez már egy kérdés volt.

- Érzel irántam valamit? - néz rám kérdőn, de tanácstalan vagyok. Nem tudom mit válaszoljak.

- Ne-nem tudom. - nézek magam elé.

- Alszol ma nálam?

- Mi? - nézek rá meglepődve.

- Ne aggódj, nem mászok rád. Csak megnéznénk egy filmet és aludnánk. - vesz mély levegőt - Igazából a szüleim ma nincsenek otthon és nem szeretnék egyedül lenni. Persze megértem, ha nem akarod.

- Nem! Szívesen aludnék nálad. - fogom meg kezét.

Nem is tudom miért, de nem akarom, hogy egyedül legyen.

~~~

- Nem hittem, hogy ennyire nem birod a horrort. - takarozom be.

- Na! Én a normális filmeket szeretem. - bújik be mellém.

- Aha, persze. - kapcsolom le az éjjeli lámpát.

- Youngjae.

- Igen? - kérdem nevem hallatán.

- Megölelhetlek? - kérdi halkan mivel megmosolyogtat.

- Igen. - teszem meleg tenyerét hasamra, majd hagyom, hogy az álmok átvegyék felettem az uralmat.