Without Conscience / 2Jae / Got7Got7 / Befejezett

7. Fejezet

Youngjae pov.

Amint karjai zavaró ruhaanyag nélkül érintettek tudtam: akarom. Őt akarom! Sosem voltam még ennyire önkívületi állapotban egy drogtól sem.
Ajkai nyakamra vándorolva kényesztettnek, míg ujjaival egyre kényesebb helyekre ér. Légzésem szaporább, ahogy egyre kevesebb ruha választ el minket, majd mikor már teljesen mesztelenül fekszem alatta: muszáj elszakadnom tőle.

- Jól vagy? - kérdezi mélyen szemembe nézve, de ujjaival már combom simogatja.
Nem válaszolva marok ajkairá, hát ha ezzel eltudom terelni a figyelmem, de ahogy ujjai férfiasságom köré fonodnak elválok ajkaitól és nagy kortyokban veszem a levegőt.
Ahogy egyre gyorsabban mozgatja kezét, néha-néha megnyomva makkom: hamar egy eddig ismeretlen, de kellemes érzés uralkodik el rajtam, de mikor ujjaival bejáratomhoz ér, képtelen vagyok nyugton maradni.

- Ne! - huzodok el tőle - Várj egy kicsit! - hunyom le szemem, hogy megnyugtassam magam.

- Youngjae - hallom Jaebum riadt hangját, ami igazán jól esik most.

- Szűz vagy, igaz? - kérdezi karomra simítva, mire bólintok.

- Hagyjuk abba? Nem akarom rád erőltetni.

- Nem - nézek rá közelebb araszolva hozzá -, csak lassabban. - bújok teljesen hozzá, ami így mesztelenül sokkalta jobban esik, mint eddig valaha.

- Vigyázzok rád, ígérem! - fektet el, sokkal több féltéssel, mint ez előtt.

Ajkai csókja lassan vándorol lejjebb és lejjebb testemen, majd férfiasságomhoz érve összekulcsolja ujjaink, míg ajkai közé fogad.

- Ahh - nyögök ahogy elmerülök ajkai közt.

Jaebum lassan lép csak tovább és mikor elengedi egyik kezem: tudom mi fog következni.
Végig simít oldalamon, majd lassan húzza teljesen terpeszbe lábam. Bár kiszolgáltatótnak érzem magam: bizom benne. Nem kellene? Talán hibát követek el?
Ahogy megérzem egyik ujját bejáratomnál körözni: megszorítom kezét, így abba hagyja kényesztetésem és fölém mászik.

- Ne félj! - csókol ajkaimra, majd elmélyiti bennem ujját, mitől a csókba nyüszitek.- Ha nem birod, szólj és leállok! - súgja ajkaimra, majd elkezdi mozgatni ujját.

- Csó-csókolj meg! - lehelem kissé fájdalmasan.

Teljesítve kérésem folytatja tágításom, mi idővel egyre kellemesebb. Majd mikor már három ujjával tágít, kihúzza ujjait és férfiasságát érzem meg bejáraromnál.

- Jaebum - nézek szemébe.

- Vigyázzok rád Youngjae! - csókol meg ezzel egy időben mélyül el testemben.

- Ahh - válok el ajkaitól, hogy levegőt kapjak. Fáj, rohadtul fáj, mégis kellemes, ahogy ölel, ahogy végig simít arcomon.

- Mindjárt jobb lesz. - suttogja, míg végig csókol nyakamon.

Idővel valóban megszűnik a fájdalom és kezd kényelmetlen lenni, hogy nem mozdul bennem, ezért fellökök csípőmmel.

Lágy mozgása felemelő, amitől csak sóhajtozni tudok, de amikor egy új szögben talál el, felsikítok az érzéstől. Ahogy folytonosan és egyre erősebben érinti gyenge pontom: közelebb kerülök a véghez.

- Jae- Jaebum - nyögöm nevét, ahogy egyre gyorsabban mozog.

- Szeretlek Youngjae! Szeretlek! - mondja ki végül azt a szót amivel át lendit a menyekbe.

Pihegve bújok meleg ölelésébe, ránk húzza a takarot engem peddig hamar elönt az álom.

- Nem akarom! - hallom meg hangját, ahogy telefonál. - Nem, szó sem volt erről! - mérgelődik, ami nagyon nem tetszik, majd köszönés nélkül teszi le.

- Ki volt az? - kérdem, mellkasára téve fejem, míg rávetem tekintetem.

- Nem fontos. Jól vagy? - csókol homlokomra mosolyogva.

- Jól, csak furcsa.

- Mi furcsa? - ráncolja szemöldökét.

- Hogy lefeküdtünk. - érzem, hogy elpirulok - Öhm na nem késünk el a suliból? - mosolygok rá.

- Suliba akarsz menni? - kérdi riadtan.

- Igen. Ennyire azért ne lepődj meg, régen szerettem az iskolát.

- Régen? - kérdi, hátam cirogatva.

- Mielőtt meghaltak a szüleim. Kitűnő voltam. - mosolygok rá.

- Részvétem. - néz rám szomorkásan. - Ezért drogoztál?

- Ühm. Fájt és egyedül voltam. Intézetbe kerültem, míg apám haldoklott, majd mikor meghalt, a bíróság Jinyoung anyukájának ítélt. Azért ironikus.

- Miért?

- Azelőtt még eszembe sem jutott volna droghoz nyúlni. Ki sem birtam, hogy valaki a közelemben dohányozon, vagy igyon. Mégis az elmúlt pár hónapban több részeg éjszakám volt, mint egy ribancnak. - ülök fel magam elé meredve.

- Szánalmas vagyok. - hajtom fejem térdemre összekulcsolva karom magam előtt.

- Nem vagy az! Csak szomorú voltál! - ölel magához nekem pedig lassan megerednek az oly régóta vissza tartott könnyeim. - Jól van, semmi baj! - szorít magához, míg apró puszikat lehel hajamba.

Miután kisírtam magamból a hónapok óta felgyűlemlet fájdalmam, pirulva ugyan, de elkészültem, hogy suliba menjünk. Együtt menjünk.

- Youngjae - fogja meg kezem az iskola kapujában - elmondani sem tudom mennyire fontos vagy nekem. - csókol ajkaimra.

- Ohh, de kis romantikus. - hallom Jinyoung hangját, így elválok Jaebum ajkaitól.

- Ne csináld ezt Jinyoung! - áll elém Jaebum.

- Ugyan mit? Én csak megvédem a mostoha tesokámat tőled. - lép közelebb gonoszul mosolyogva. Jaebumtól? Én azt hittem barátok.

- Miről beszélsz? - kérdem halkan.

- Ohh, de kis édes. Nem tudja, igaz? - néz Jaebumra, majd elneveti magát.

- Arról drága kis Youngjae, hogy a pasid csak az utasításaimat végezte.

- Mi? - nézek Jaebumra értetlenül. Nem lehet, nem!

- Mit gondolsz miért mozdult rád? Mert én azt mondtam: tegye meg. Azt mondtam, hogy feküdjön le veled és ahogy látom: jó munkát végzett. - szavai betűnként tőrik össze szívem. - Azt akartam, hogy belé szeress, majd eltűnj. - súgja felém, bennem pedig egy világ omlik össze.

~ Ne utáljatok nagyon 😓 ~