Without Conscience / 2Jae / Got7Got7 / Befejezett

6. Fejezet

Youngjae pov.

Jaebum karjai közt könnyebben aludtam el, mint az elmúlt hónapokban valaha. Vele mindent sokkal jobb volt, valódibb és szebb, mint valaha.

- Szia. - hallom meg hangját, ahogy telefonon beszél valakivel. - Persze, hisz ismersz, de most le kell raknom. Szia. - zárja le én peddig felé fordulok.

- Ki volt az? - kérdem lassan nyitogatva pilláim.

- Nem fontos. Bejössz suliba? Mert én nem igazán tudok ma igazoltatni. - szomorodik el.

- Végül miért ne? De akkor haza kéne mennem átöltözni.

- Hm... Várj csak! - kell fel mellőlem, majd a szekrényhez megy. - Ehhez mit szólsz? Még nem volt rajtam, nem az én stilusom.

- Csini. - fordulok hasra, hogy jobban megnézem. - Jó lesz. - mosolygok rá.

Jaebum zavartan készülödőtt, de nem kérdeztem rá, talán csak nem szokott másokkal öltözni.
Lassan elindultunk az iskolába, de mikor a kapu előtt elengedte kezem: elszomorodtam. Hanyagul ejtettem magam mellé kezem, míg át sétáltam a kapun, majd egyenesen az osztálytermünkbe mentem Jisoo mellé ülve. Bár együtt jöttünk, Jaebum mégis csak a csengő után ér be. Elég különös, de gondolom a barátaival volt. Nem sokkal később valaki más is betoppan.

- Ohh, Yugyeom. Mi szél hozta erre? - gunyolodik barátommal a tanár.

- Hát tudja, gondoltam benézek. - mosolyog rakoncátlanul, majd meg látva engem, leül mellém és Jisoo mellé.

- Szia Gyeomie. - köszön neki Jisoo, míg én csak rámosolygok.

Jaebum tekintetét egész órán magamon érzem, de nem nézek rá. Míg mi szünetben hárman hülyéskedünk, Jaebum nem tartozkodik a teremben és ezt minden szünetben eljátsza.

Az utolsó óránk tesnevelés, amire egyrészt nem hoztam ruhát, más részt nincs is kedvem hozzá, így inkább Yugyeom mellé a padra ülve töltöm az időm.

- Gyorsabban Jaebum, gyorsabban! - kiabál a tanár Jaebummal, amikor már vagy ötödjére veszik el tőle a labdát. Valami nagyon nem stimmel vele, de talán csak fáradt.

- Elkísérjelek? - kérdi Yugyeom, mikor óra végén készülödök haza menni.

- Aranyos vagy, de nem kell. Majd holnap találkozunk. Szia. - mosolygok rá és indulok el.

- Szia. - hallom még, hogy elköszön majd becsukom az ajtót.

- Youngjae, állj csak meg! - hallom meg Jinyoung hangját.

- Mit akarsz? - fordulok meg, de érdekes modon nem látom Jaebumot mellette, se a barátai közt.

- Hogy mit akarok? Hm... - lép elém - hogy eltűnj, hogy soha többé ne lássalak! - lök el, mi hirtelen ért, így azonnal a földre esek.

- Na akkor most nagy fiúnak érzed magad? - nézek rá.

- Te nekem csak ne ugass! - ül csípőmre - Sőt a legokosabb az lenne, ha végleg elhallgatnál - vág pofon, majd mellkason olyan erővel, amitől elfekszem, így szabad tere marad.

Megmarkolva felsőm ránt feljebb, de hiába nem érdemel reakciót.

Már egy ideje biztos van, hogy boxzsáknak hisz és már szédülök is amellett, hogy fájnak az ütései, amikor meghallom Jaebum hangját.

- Jesszus, Jinyoung! Állj le! - fogja le kezét.

- Engedd el!

- Nem! Nyugodj le! Ne csinálj hülyeséget! - húzza le rólam. - Menj haza Jinyoung és nyugodj le! - szól rá erő teljesebben, amire már hallgatt.

- Youngjae, jól vagy? - ül mellém megsimogatva arcom.

- Úgy nézek ki? - nézek rá, de fáj megmozdulnom.

- Gyere, így biztos nem engedlek ma a közelébe! - segít fel, ami még jobban fáj.

- Mi ütött beléd? - kérdem tőle frusztráltan.

- Mi?

- Egész nap leszarsz, most meg...

- Most meg rossz paszban vagy, de minek zaklattalak volna? Hisz jól érezted magad Yugyeommal és azzal a csajjal. Jól meg voltál nélkülem.

- Nekem hiányoztál. - hajtom le fejem. Igen, talán jobban fáj be vallani, mint az elmúlt pár perc, de Jaebum közel áll a szívemhez és örültem volna, ha picit is foglalkozik velem.

- Gyere, ezt nálam megbeszéljük. - ölel magához, így könnyebb járnom is.

~~~

- Mi a baja Jinyoungnak? - kérdem mikor kilépek a fürdőből. - Jaebum, hallasz? - lebegtetem meg előtte tenyerem, hát ha arra reagál.

- Mi? Ja, nem tudom. - néz oldalra zavartan.

- És miért pirultál el? - kérdem rá mosolyogva. Olyan édes így.

- Most jöttél ki a fürdőből egy törölközővel a derekadon. Szerinted? - néz végre rám. Hm... Nocsak.

- Tán tetszik? - ülök mellé.

- Szebbet sosem láttam! - hajol közelebb, majd megcsókol. Elmélyitve a csókot: összefonja ujjainkat, majd eldönt az ágyon én pedig érzem, hogy valami különleges lengi körbe elmém.

- Akarod? - vált el ajkaimtól válaszra várva, bennem pedig fel sem merült más válasz.