Őszinte érzések, Hazug szavak...[Szünetel]

5.RÉSZ

Azonban még mielőtt válaszolhattam volna, nyílt az ajtó és... még többen jöttek be az alapból sem túl tág helyiségbe, ráadásul láthatóan „Son" ismerősei, de nemsokára az is leesett, hogy ezek bizony a híres Monsta tagjai. Akik látszólag nem erre a képre számítottak, hisz a kezdetleges vidámság, amivel benyitottak, azonnal szertefoszlott és helyét a némaság vette át.

- Jesszus, HyunWoo, azonnal engedd el szegény fiút! – törte meg a csendet az egyik srác, akinek !rózsaszín! volt a haja. Rögtön mellénk trappolt, majd kirántva engem a az meglepett srác kezei közül kezdett el enyhén rázogatni – Mit csinált ez a marha veled? Hm? Bántott? Megvert? Megfenyegetett? Meg akart erőszakolni? – olyan gyorsan tette fel kérdéseit, hogy szinte egyiket se sikerült rendesen megértenem, pedig ő láthatóan válaszokat várt.

- Kihyun! Minek nézel te engem? – ocsúdott fel ábrándjai közül HyunWoo (igen, már megjegyeztem a nevét!).

- Szerinted minek higgyelek, ha erre a jelenetre jövök be?! Hm? – még engem is meglepett, hogy így felcsattant, nemhogy még megmentőmet és a többieket, akik inkább bele se szóltak a „vitába".

- Hyung csak segített nekem... – motyogtam csendesen, mire az előttem álló, alacsony, de határozott személyiségű újra nekem szentelte a figyelmét. Óvatosan léptem egyet hátra, majd folytattam. – Még egyszer, köszönöm! – biccentettem Hyunwoo felé, majd már éppen léptem volna is le, de egy kéz megakadályozott ebben, ami elkapta a felsőm nyakát hátulról.

A rózsaszínhajú szépen visszahúzott maga elé, és kíváncsi szemekkel vizslatott, mintha nem lett volna neki elég kielégítő a válaszom. Kétségbeesetten pillantottam „Son" felé, hátha tud segíteni most is, de ő csak vállat vont és inkább elfordult. Hát, köszi, ezzel most akkor mit kezdjek?

- Miben is segített neked ez az ökör? – kérdezte cseppet gúnyosan, mire HyunWoo sértetten horkant fel.

- Megvédett... – sütöttem le a szemeimet, féltem, hogy lesajnálóan fognak rám nézni, és bár már hozzászoktam az ilyesmihez, akkor sem esett jól.

- És mégis mivel szemben?

- Yah, Kihyun, hagyd már szegényt! Így is alig áll a lábán, még te is rá hozod a frászt! – jött közelebb egy újabb srác, aki már valamivel magasabb volt az előttem álló társánál, de szintén rózsaszínes árnyalatú volt a haja. Ám az ő arca valamivel kedvesebbnek tűnt, aurája pedig mintha boldogságot sugárzott volna, ami valamennyire jó hatással volt rám.

- ZiYang-tól védett meg. – feleltem halkan, majd újra próbálkoztam a szökéssel, de megint ugyanúgy jártam.

- Nem mondtam, hogy elmehetsz! – vetett rám egy pillantást. Hova lett az az énje, ami fél perccel ezelőtt még aggódott értem?! Lassan HyunWoo felé fordult, aki unalmában már cipője orrával rajzolgatott a poros padlóra felismerhetetlen mintákat. De jó, hogy engem meg hagy szenvedni! – Ez igaz Shownu? – a megszólított összezavarodott pillantást vetett a kérdezőre, aki így kénytelen volt megismételni magát és engem is. – Igaz, hogy bevédted a srácot ZiYang-nál?

- Jah!

- Me'? – jött a flegma kérdés.

- Kerestem, oszt éppen az a nyomorék akarta megverni, amikor meg mondtam, hogy a diri keresi, akkor elkezdett pofázni, és túl nagy volt a szája...

- És? – kérdezte a kedvesebbik rózsaszín hajú, mintha csak várta volna a folytatást.

- Mi és? – kérdezett vissza értetlenül Shownu (jesszus, mik ezek a nevek? ...Bár a Wonho se jobb!)