Ismeretlen ismerős. Yugyeom ff

1.rész

Egy furcsa ötlet volt ez a könyv.. Kérlek ne legyetek durvák nagyon, csak egy kis biztatás kell ha további részeket akartok. 😅😞

Sao:
Átlagos lánynak lenni... Hmm nem könnyű főleg úgy hogy az anyukád nem tudja, hogy mit is csinálsz este.

-SAO... - kiabált anyu lentről.
-MEGYEK. - léptem ki szobámból az iskolai egyenruhában.

Le futottam a lépcsőn anyuhoz aki indult dolgozni.
Az egyenruhám a tpikus fehér ing, rakott szoknya és térdig érő zokni amit fel dobtam a bakancsommal.. Az ing kicsit zavar hisz az a hülye szalag a nyakba na meg ha meg emeled a kezed kint a hasad.. Blaaa..

-Jó legyél, majd jövök. - adott egy puszit.
-Jó leszek.. Szia. - integettem az ajtóba.

Számba vettem egy almát, majd kiléptem a táskámal amit útközben vettem a hátamra, majd rohantam a suliba.

Útközben meg ettem az almát és épp lenyeltem, de hírtelen valaki rám ugrott.

-SAOOO... - húzta meg nevem.
-Szia Huan.. - néztem rá. - És hol van álom szuszék?
-Itt. - megy el mellettem.
-Lee.. - ugrottam rá. - Reggelt.
-Jobbat. - ássitott.
-Sao ma is mész? - kérdezte Huan miközben mentünk a suli kapuhoz ami teli volt fiúkkal.
-Ahhh megint?! - fogtam fejem.
-Szerintem helyesek. - szólalt meg barátnőm.
-Be képzelt idióta csürhe. - mentem tovább, majd fel vettem a jó kislány arcomat.
-Nem kéne ezt... - kezdte, de le piszegtem.
-Addig jó míg nem tudják. - néztem a fiúkat.

Csendben akartam el menni mellettük, de az igazgató meg állított és ruhám nézte.

-Rendes vagy mint mindíg Sao. - ismeri anyámat így hívhat így. - De a cipőd...
-Annyira sajnálom. - tettem kezem össze. - Nagyon siettem és nem találtam a cipőmet.. El nézhetné, csak egyszer?
-Rendben.. De csak most. - tette fel mutató ujját.
-Köszönöm. - mosolyogtam, majd meg hajoltam közben hátul le fogtam a szoknyámat.

Oldalra néztem és mind a hét fiú nézet. Hírtelen meg fordultam és megfogtam a barátnőm kezét. Hírtelen indultak meg ők is igy neki mentem a sárga hajú fiúnak, de tartottam magam, de Huan majdnem el esett.

-Figyelhetnél jobban is. - nyögtem oda a sárga hajunak.
-Hogy mi? - állt meg velem szembe. - Te jöttél nekem.
-Persze. - néztem fel rá.. Szemeim szikrákat szórtak. - Miért mentem volna én.. Pont neked..
-Sao hagyd. - fogta kezem Huan.

A sárga hajú engem nézett, de egy könnyed mozdulattal el fordítottam fejem és vállal neki mentem.

-Nehogy le huljon a jó kislány álcád.. - hallottam még hangját.

Hátra néztem semleges arccal, majd vissza az iskolára. Idegesen mentem be az iskolába ott pedig a lány wc-be és el kezdtem szidni a fiút.

-Még hogy álca.. - dőltem a falnak. - Mit hisz ez magáról... Ahhh teljesen fel húzott..
-Sao nyugi. - jött ki a fülkéböl barátnőm.
-De veled is.. Annyira szemét és egy fasz. - néztem, ahogy kezet mos. - És ha el estél volna?!
-Hagyd már. Nem éri meg. - indult meg kifelé.

Az első óra matek volt míg ennek a hét idiótának át losan (Igy pont be láttam.) azt hiszem töri.. Utána mindkettő osztálynak tesi kint a pályán.
A csengő hírtelen meg szólalt, de nekem kellett le törölni a táblát így maradtam.
Huan és Lee is maradt segíteni, hogy be érjek tesire.

A táblát töröltem így nyujtozkodtam fel felé. Annyira magas a tábla így oda húztam a széket és fel álltam rá.
Végeztem és a többiek is így rohantunk tesire.

Át öltöztünk és mentünk kifelé közben hajam kötöttem fel.
Szürke mackó és egy fehér póló volt rajtam a mackó enyhén rám feszült igy nem akad be sehová se.

-Késtél. - mondta a tanárnő.
Meg hallottam a hét fiú hangját igy oda néztem enyhén.
"Mi bajuk? - kérdeztem magamban."
-Rendben. - tapsolt. - Lányok hárman fogtok fell állni egymás mellé.. Ez jegyre megy szóval a lényeg a verseny.
-Ez jegyre megy?! - ijedt meg Huan.
-Igen. - mondta a tanár. - Verseny szerűen körbe futjátok a pályát és aki hamarább és elsőnek be ér... Ötös.
-Miiii?! - kérdezték kiabálva a lányok míg én egy helyben álltam nyugodtan.
-Sao, Rosé és Sofie... - mondta.
-Ne...szegények... - mondta az egyik lány míg oda álltam. - Sao gyors... Ez veszett ügy.

A másik két lány ijedten néztek.. Szeretek versenyezni.. Izgalmasabb mint bármi más. A két fiú osztály le ült és figyeltek, de volt aki csak állt még pedig ők.

-Vigyázz.. - kezdte a tanár.
"Le guggol.- mondtam magamban."
-Kész... - folytatta.
"Fenék fel. - folytattam magamban és szemem a pályára vezettem."
-Rajt! - tapsolt a tanár.

A másik két csajnak esélye se volt mintha puskábol lőttek volna ki. Hátra se néztem, csak futottam.

-Wowww..- mondták a fiúk.

Tudom, hogy gyors vagyok és néha segítek az iskolának azzal, hogy versenyre megyek.
Simán első lettem a többi lány meg később ért be. Én jól voltam nem voltam fáradt..
Meg álltam a pálya mellett és nyújtottam, hogy ne legyen izzom lázzam, majd a másik két lányhoz mentem.

-Ez igazságtalan volt. - szólalt meg Sofie.
-Sajnálom. - öleltem meg.
-Nem baj. - mosolygott.
-Ígérem legközelebb lassabb leszek. - fogtam meg kezét.
-Köszönjük, de... - kezdte Rosé.
-Ne.. Ígérem. - mosolyogtam rájuk.
-Köszi Sao.. - mosolyogtak.

Szeretem az osztályomat kedves és aranyosak a lányok. Mind kettő meg ölelt én meg vissza öleltem.

Az nap további része uncsi volt. Én meg alig vártam az estét. Anyu nem tudott haza jönni így magamra vettem egy ki szakított farmert a bakancsomat és a bőr dzsekit. A motoros sisakomat honom alá csaptam és el indultam a helyre.
Egy híd alatti kis rész.. Najó nem kicsi, de nem nagy.
Arrébb meg vártam Lee-t aki ideadta a motort és be állt Huan-al a többi emberhez. Fel vettem a motor sisakot és a helyre gurultam vele.
A másik ember nem tudom, hogy ki volt, de az ellen felem.
Míg oda mentem az idősebb fiúhoz ott hagytam a motort.

-Soata?! - kérdezte halkan. - Sao biztosan ezt akarod.
-Igen. - mondtam fel hajtva a sisak átlátszó részét. - Ezt a nevet fogom használni.
-Rendben. - fogta meg kezem. - FIGYELEM!

Rengeteg itt a diák így nem bukhatok le ezért kell ez a név.
Mindenki csendben maradt.

-SOATA A FEKET MOTORRAL... - mutatót rám. - A KÉK MOTORON... SAJNA NÉVTELEN AKART MARADNI..

Le hajtottam a sisakot és fel ültem a motora, ahogy az ismeretlen is.
Be indítottam és vártam a pisztoly lövést. Egymásra néztünk, majd meg szólalt a pisztoly.
Ennyi kelet és már ment is a motor alattam. Hírtelen a kanyarnál voltunk, de az ismeretlen srác lassított igy be értem könnyedén.
Nyertem, de nem így akartam.
Le szálltam a motorol fel hajtottam az átlátszó részt és a fiúhoz mentem aki akkor szállt le. (A sisakbol csak a szemem látszik ki.)

-EZÉRT MEG HALSZ! - löktem meg.
Nem szólalt meg.
-Lány vagyok, de nem merd ezt tenni. - löktem rajta megint egyet. - Vissza vágott akarók. HALJA MINDENKI? VISSZA VÁGOTT AKARÓK.
-Legyen. - szólalt meg végre.
"Ismerős a hangja. - mondtam magamban."
-VISSZA VÁGÓ A JÖVŐ HÉTEN ITT. - mondta a bíró.
-Ha megint hagyod magad... - fogtam meg a kabátját ami hasonló az enyémhez. - Meg halsz!

Hátat fordítottam és el mentem a motorral haza. Otthon az ágyba dőltem a pénzt amit nyertem fogtam és a kis naplóba rejtettem kulcsra zárva a kulcsot meg a nyakamba tettem vissza. Fel vettem egy hosszú pólót ami apué volt és semmi mást. Be feküdtem az ágyba és... Nem tudtam aludni a fiú hangja járt a fejemben.

-Annyira ismerős valahonnan. - néztem a plafont gondolkozva.

Ennyi volt. Remélem nem lett túl szar. Írjatok nyugodtan. 😞😞