Ismeretlen ismerős. Yugyeom ff

14.rész

Sao:
A suliban minden lassan telik, de Mark lefoglal szerencsére így nincs időm gondolkozni.
Egésznap látom őt, egésznap őt nézem, egésznap félek, hogy szembe kell vele állnom. Szeretem őt és félek, hogy szembe kell vele állnom és beszélnem vele.

-Sao minden rendben? - kérdezte Huan óra alatt.
-Persze. - pislogtam.
-Csak bámulsz magad elé. - mutatta meg, hogy mit is csináltam.
-Hehe vicces vagy. - löktem meg fejét.
-Mi történt veled? - kérdezte és közelebb hajolt. - Lefeküdtél Tuan-nal?!
-Hülye. - toltam el fejét. - Nem.
-Akkor? - fagatott tovább.
-Majd elmondom. - zártam le.

Ahogy kicsengetek egyből nekem eset és fagatni kezdett, de míg nem tudtam leülni nem válaszoltam neki. Mikor már leültem és élveztem a napot rögtön újra kezdte.

-Na haljam. - állt a nap elé.
-Mark és én járunk. - mondtam mire olyan fejet vágott, hogy nevetni kezdtem.
-Mindenki tudja. - mondta semlegesen.
-De nem szeretem. - nyögtem ki.
-Ahhhh. - mutatta fel ujját majd hírtelen rám nézett. - He?
-Nem szeretem. - ismételtem meg.
-Akkor te és ő... Minek? - hebegett.
-Mást kedvelek. - néztem rá félve.
-Kit? Csak nem... - nézett körbe és akadt meg szeme. - Yugyeom?
-Nem! Fogd be! Soha! - ráztam fejem.
-Tagadod. Nagyon is. - tapsolt vihogva. - Ahh de hogyan?
-Mit tudom én. - fordultam el.
-Mindegy is. - tapsolt ismét. - Na menjünk enni.

Felhúzott a padról és vitt a büfébe ott egyből nézegetni kezdte a csokikat és vett kettőt. Én nézegetem az inni valókat mire valaki mellém állt és elém durakodott.

-Viccelsz? Hátra! - löktem meg mire barátnőm kalimpálni kezdett.
-Nem választottál. - nézett rám Yugyeom mire barátnőm homlokon vágta magát.
-Chhh.. Nem is kell semmi se. - mentem inkább el onnan.
-Tessék. - fogta meg kezem és nyomot a kezembe valamit. - Edd meg.
-Nem kell. - adtam neki vissza.
-Hát nekem se. - tette vissza kezembe és ment el. - Nem is szeretem.
-Tch.. - mentem barátnőmhőz aki csak elvette az ételt én pedig vissza vettem tőle. - Megeszem.

Bele haraptam a finom sütibe és szemeim felcsillantak és Yugyeom után néztem aki már rég eltűnt a folyosóról. Barátnőm kíváncsian nézett majd a sütit.
A süti epres csokis volt amit nagyon szeretek, de ezt honnan tudta ő. Sose mondtam neki és nem csak ez az egy fajta van sok felé van, de ő pont ezt vette nekem.

-Sao. - hajolt elém Huan.
-Menjünk a terembe. - indultam meg.
-Sao. - hallottam egy ismerős hangot.
-Szia Youngjae. - köszöntem a velem szemben állónak.
-Láttad Gyeom-ot? - kérdezte körbe-körbe nézve.
-Arra ment. - mutattam magam mögé.
-Tudnál neki szólni, hogy az OF keresi? - tette össze kezét.
-Persze. - mosolyogtam, de magamban hozzá tettem. "-Nem akartam vele beszélni."
-Köszi meghálálom. - fogta meg kezem. - Szereted a sütit?
-Aham. - mondtam értelmesen.
-Melyik ízt? - kérdezet tovább.
-Epres csokis. - mutattam fel a sütit.
-Ahh Yugyeom is azt szereti. - mosolygott tovább. - Köszi. Holnap veszek neked.
"Szóval nem miattam vette. - mondtam magamban szomorúan majd kidobtam a maradékot. - De azt mondta, hogy nem szereti."

Sóhajtva indultam meg az iskolában keresve a keresett személyt, de nem volt könnyű. Jó sok helyen voltam már, de nem találtam. Már kezdtem feladni ezt az egészet így mentem a termünk felé.

-Hogy tűnhet el egy ekkora felhőkarcoló. - mentem a folyosón lehajtott fejjel és ugráltam át a csíkokat, de neki ütköztem valakinek. - Hey!
Felnéztem és itt állt velem szemben a keresett személy.
-Felhőkarcoló. - mutattam rá majd fogtam be a szám.
-Mondja a mazsola. - nézett végig rajtam mire kezdtem vörös lenni.
-Nem vagyok mazsola te vagy túl magas. - mutattam végig rajta.
-Ötletes. - fordult meg majd vissza rám. - Ugye tudod, hogy be csengettek?
-MIIII? - húztam meg. - Chhh a te hibád.
-Miért lenne az enyém? - mutatott magára. - Talán elraboltalak vagy mi?
-Nem, de megtennéd. - motyogtam.
-Ja csak nem veled. - motyogta ő is.