Ismeretlen ismerős. Yugyeom ff

4.rész

Úgy tűnik ezt tudom publikálni. 😅😅

Min Fao-Sao:
Tegnap este furcsa dolog történt annak a srácnak a nyakában volt egy hasonló nyaklánc az enyémhez, de nem láttam az arcát a sisak miatt.

-Tudni akarom, hogy ki volt az a srác. - vettem fel az iskolai egyenruhát meg a bakancsot hozzá.

Le rohantam a táskámal, számba vettem egy pirítost majd ki léptem a házból egy "majd jövök" mondattal.
Útközben össze futottam Huan-nal így ketten mentünk tovább.

-Ma el mész? - kérdezte.
-Hová? - kérdeztem vissza.
-Arra a versenyre. - válaszolta.
-Oh ja. - pislogtam álmosan.
-De nem gondolod, hogy veszélyes?! - fordultunk le. - Lehet hogy gyors vagy, de attól még nem kéne motoroznod.
-De én szeretem. - nyeltem le az utolsó falatot.
-De akkor is. - nézett szomorúan. - Minden este versenyzel valami kamu néven..

Gyorsan be fogtam a száját mert ezek az idióták épp ekkor fordultak be, majd egy gyors mozdulattal egy bokor mögé húztam. Yugyeom keze be volt kötve, de így is csorgott barátnőm nyála a csapat fiúra.

-AHH FÚJJ. - álltam fel.
Nem kell mondanom, hogy a fiú csapat egyből megfordult bár én ezt nem láttam.
-De undorító vagy Huan csupa nyál a kezem. - töröltem belé. - Fújj fújj fújj. Hét pasira így nyálát csorgatni.
-Sao psszzztt. - tette ujját szája elé.
-Kit érdekelnek. - ráztam kezem. - Ezek az idióta páva fiúk. Annyira undorító vagy nem is helyesek.
-Sao. - rázta kezét.
-Mi bajod van? - kérdeztem tovább törölve kezem. - Mindegyik csúnya. Najó lehet hogy van köztük helyes, de mindegyik fel vágos.

Huan tátogot valamit amit nem értettem így nem is foglalkoztam vele, csak folytattam a beszédet.
Hírtelen egy árnyék jelent meg előttem azt hittem, hogy a tanár áll mögöttem.

-Megyek tanár úr. - fordultam volna meg, de egy mellkast láttam.
-Így ordibálni reggel. - szólalt meg.
Lassan fel néztem mire Yugyeom állt előttem fejét fogva.
Nem mondtam semmit se, csak ki akartam kerülni, de nem engedte.
-Nem kéne bocsánatot kérned?! - fogta csuklómat.
-Mind igaz amit mondtam. - vigyorogtam rá. - Nem fogok bocsánatot kérni.
-Ha ezek igazak akkor nem baj, hogy én is el mondok egy-két dolgot?! - húzta meg kezem.
-Nekem mindegy. - néztem fel rá idegesen.

Szürkés haja a szemébe lógott enyhén, de látszott, hogy így állitota be reggel, ingje ki emelte mellkasát, nadrágja pedig ki emelte hosszú lábait.

-Egy idegesítő csaj vagy aki el van telve magától, de.. - itt megfogta nyakláncomat, de ki húztam kezéből. - De félt egy kis tárgyat.
-Na és? Neked nincs olyan dologod amit féltesz? - kérdeztem közben vissza tettem a nyakláncot az ingembe.
-Nincs. - bőgte meg homlokomat. - Ne legyél ennyire el szállva.
-Annyira idegesítő vagy. - mentem neki vállal. - Huan menjünk.

Be mentünk az iskolába, majd a terembe várva a tanárt, ahogy el kezdődött az óra úgy kezdtek be szállingozni a szemközti terembe Yugyeom-ék.
A meglepő az volt mikor ki küldték Yugyeom-ot a teremből aki neki dőlt a falnak és nézelődött.

-Mi az? - kérdezte Huan. - Ki küldték?
-Ja. - nevetem.
-SAO MI OLYAN VICCES? - kérdezte kiabálva a tanár mire a fal támaszto is ide nézett hála a nyitott ajtónak.
-Sajnálom, semmi. - kértem bocsánatot mire most meg ő kezdett nevetni.

Fejem el fordítottam és próbáltam az órára figyelni, de nem ment. Folyton mintha figyeltek volna ami igaz is volt mert Yugyeom folyton nézett.
Kezemmel kezdtem kalimpálni, hogy hagyja abba, de úgy tette mintha nem tett volna semmit se. Kezdett fel idegesíteni, de inkább hagytam a francba inkább másoltam a táblát.
Hírtelen ki csengettek mire fel kiabált egy 'YEAH"-t ezzen viszont el nevettem magam, de inkább abba is hagytam.

Már majdnem vége volt a napnak és ki csengettek az utolsó óráról mikor rá jöttem, hogy bent hagytam a telefonom az iskolában. Vissza szaladtam, fel a lépcsőn és be a terembe ki vettem a telefonomat és boldogan mentem le a lépcsőn. Hírtelen hallottam egy zajt, majd sötét lett egy gyors és ijedt mozdulattal ugrottam hátra és egy kéz fogta meg a vállamat. El kezdtem üttögetni nem nagyon számított, hogy ki vagy mi az.

-Hagyd már abba. - fogta meg kezeimet. - Te sírsz?
-Nem! - löktem meg. - Csak bele ment valami.
-Aham. - hajolt le, de így egy szintbe lett velem. - Mondjuk azt hogy el hiszem. Miért vagy itt?
-Yugyeom ezt én is kerdezhetném. - töröltem meg szemem.
-Hogy tudsz egy ilyen helyzetben így viselkedni? - kérdezte. - Be zárták az ajtót és le kapcsolták a villanyt is.
-Komolyan? - kérdeztem remegve.
-Igen. - egyenesedett ki teljesen. - De ott a telefonod.
-Igaz. - kezdtem keresni anyu nevét mire kikapcsolódot. - Oh.
-Mi az? - kérdezte.
-Le merült. - mutattam felé a telefont. - Opsz.
-Opsz?! - lett kicsit ideges. - Mi az hogy"opsz".
-Oké oké el felejtettem fel tenni. - ültem le a lépcsőre. - A tiéd?
-Mark-nál. - ült le ő is.
-Ezt nem hiszem el. - dőltem hátra. - Hideg a padló.
-Meg várjuk hátha jön a takarító. - nézte az ajtót.
-Ez tök ijesztő. - néztem körbe. - Pedig nekem ma... Ahh ez de idegesítő.

Csendben ültünk egymástól kábé két méterre, de kezdett hideg lenni így kezem kezdtem dörzsölni na meg combomat is. Yugyeom le vette a kabátját és felém nyújtotta először furcsán néztem rá, de el vettem.

-Csak jegyezd meg, hogy nem én kértem. - bújtam bele teljesen. - De jó.

Tudom, hogy furcsa, de kedves volt tőle bár ezt nem fogom neki mondani. Hírtelen nyílt ki az ajtó én meg Yugyeom egyszerre ugrottunk fel és rohantunk ki. Kezem szét tettem és körbe körbe pörögtem, majd rohantam a kapuhoz vele együtt.
A kapu nem volt nyitva mire Yugyeom felém fordult.

-Gyerünk. - mondta.
-Nem.. - kezdtem volna mire közbe vágott.
-Nem tartozol, tudom. - tartotta kezét.
-Rendben, de ne néz fel. - tettem egyik lábamat kezére.
-Nem fogok. - fordult el.
El kezdtem fel mászni, de fent csak ültem és féltem.
-Mi az? - kérdezte fel nézve.
-Ne néz fel! - szóltam rá.
-Oké. - fordult el. - De miért nem mászol tovább?
-Túl magas. - hajtottam le fejem.
-Mi? - nézett fel.
-Ne néz ide. - szóltam ismét rá.
-Rendben fel megyek. - kezdett mászni, majd egy mozdulattal le is ugrott és fel felé emelte kezét. - Gyere.
-El kapsz? - kérdeztem mire nevetni kezdett.
-Szerinted mire várok itt? - nevetett.

Át tettem a lábamat ügyelve arra, hogy ne látszódjon ki semmise, majd lassan lejjebb másztam és kezébe ugrottam. Kicsit zavarba jöttem és kimásztam a kezéből meg igazítva ruhámat.

-Köszi. - vettem fel a táskámat.
-Nem tartozol. - nevetett.

El indultam haza, ahogy ő is utánam hisz ugyan arra lakunk.
A kabátja  még mindig rajtam volt így meg álltam őt meg várva le vettem és a kezébe adtam ő döbbenten nézett engem.

-Nem akartam haza vinni mert akkor ha anyukád megint jön az én anyukámhoz oda kellene neki adnom. - mondtam gyorsan el. - Nem akarom, hogy kavarodás legyen.
-Oké. - vette fel. - Jo melleg. Nincs kedved enni valamit?
-Talán. - néztem a kis kajáldát.
-Rendben. Meg hívlak. - indult oda. - Tudom "Nem tartozol nekem."

Furcsa, de ha ketten vagyunk akkor nem vitázunk. Finom volt az étel amit rendelt, de nem beszélgettünk mert tudtam, hogy utána le égetni bármivel az iskolában.

Ennyi volt. Remélem, hogy tetszett. 😙😙