Ismeretlen ismerős. Yugyeom ff

2.rész

Sao teljes neve Min FAO Sao fent a nyakláncot képzeljétek el igy csak annyi különbséggel hogy még a hátuljára rá van gravirozva Sao monogramja.... ☺😙a kulcs lett az övé, de hogy kié a szív.. Chhh titok.

Sao:
Ez az ismeretlen srác teljesen fel húzott... Egyszerűen hagyott győzni csak azért mert lány vagyok.
De egy hét múlva.. Egyetlen egy hét múlva újra kiállok ellene és le győzöm.

-SAOOO.... - kiabált fel anyu.
-Megyek. - rohantam le.

Anyu el küldött az közeli kis boltba ami a Kim családé na igen olyanoké a bolt akiknek a fia nem kedvel vagy csak szépen vissza fogja magát....nem mintha én kedvelném.
Be léptem a boltba és fel vettem a kosarat majd elő vettem a kis papírt.

-Szia Sao.. - köszönt valaki így megfordultam.
-Jó napot Kim asszony. - hajoltam meg.
-Anyukád jól van? - kérdezte mosolyogva.
-Igen, csak sokat dolgozik. - mosolyogtam vissza.
-Anyu ezt hová... Tegyem.. - állt meg majd nem velem szembe Yugyeom. - Nem gond majd meg oldom.
-Várj fiam. - szólt neki. - Nem is köszönsz a vevőnek.
-Jó napot. - erőltetett magára egy mosolyt.
-Helloo. - intettem.
-Sao a fiam segít neked mindent meg keresni. - vette el a dobozd tőle és tolta felém a fiút.
-Nem kell. - ráztam meg kezem.
Még valamit súgott neki, de Yugyeom-nak nem tetszett a dolog túlzottan.
-Anyuuu.. - húzta meg hisztizve.
-Menj.. Gyorsan. - ment hátra Kim asszony.
-Nem kell a segítséged. - fordítottam neki hátat.
-Muszály. - biccentett a kamerára. - Figyel....ijesztő.
-Akkor csak maradj le... Vagy mit tom' én. - indultam el. - Tojás.. Tojás.. Ahaa.

Yugyeom csendben követett néha -néha az ajtóra nézett és köszönt a vevőknek, de ha fizetni kellett az anyukája ugrott ki.
Nem találtam valamit a listáról enyhén hátra néztem, de nem mertem kérdezni, csak kerestem egymagam.

-Mit nem találsz? - kérdezte és a listát nézte amit gyorsan el kaptam.
-Semmit.. Hagyj. - néztem tovább a polcokat. - Meg találom.
-Miért vagy ilyen makacs? - kérdezte, de választ mintha nem várt volna.
-Te se vagy könnyű esett. - mondtam neki mire csak horkantott egyet.

Vagy négyszer jártam be a poltot míg ő végig a nyomomban volt.

-Fel adom. - álltam meg és felé fordultam. - Ezt te ismered?
-Nézzük.. - hajolt le. - Hmmm várj.

Gyorsan be szaladt a raktárba majd egy dobozzal jött ki és tette elém. Ki nyitva rengeteg kicsi tasak volt benne amit döbbenten néztem.

-Van csoki, vanillia, eper... Eper banán.. - sorolta.
-Oké-oké... - állítottam meg. - Minek ennyi pudingos zabbkása?
-Passz.. - rántott vállat.
-Legyen a csoki meg az eper. - gondolkodtam. - Vagy tiz zacskó remélem elég lesz anyunak.
-Rendben. - pakolta ki.
-Ohhh meg power cap jégkrémet kérnék. - jutott eszembe.
-Gyere. - indult meg ki. - Tessék.

Elő vett egy kulcsot és el húzta a tetejét. Csillogó szemekkel néztem a jégkrémeket. Nézegetem és gondolkodtam koncentrálva, hogy melyiket is vegyem. Hírtelen kuncogást hallottam.

-Az iskolában nem koncentrálsz ennyit. - nevetett.
-Ez fontosabb. - vettem ki minden ízből egyet. - Meg egy olyat.
-Tessék. - vette ki azt a jégkrémet amit általában a barátok szoktak vagy a párok venni.. Ezt a jégkrémet ketté lehet szedni.
-Köszönöm. - vettem el mosolyogva. - Ennyi.. Mehetünk.

Mindent ki fizetem és indultam volna a két nagy szatyorral a kezemben, de meg jelent megint Kim asszony.

-Kissérd haza. - mondta a fiúnak.
-De.. Dolgozom. - próbált szabadulni a fiú.
-Nem muszály.. Viszlát. - indultam meg ki és ki is mentem az ajtón.

Nem jutottam messze, de a bolt ajtaja kinyílt és Yugyeom lépett ki és jött hozzám oda, majd el vette a nehezebb szatyrot én meg vittem azt amiben a jégkrém volt.

-Nem kelet volna. - néztem a fiúra.
-Csak nézz hátra. - mondta. - Ne fel tünöen.
Enyhén hátra néztem az anyukája minket figyelt.
-Ahhhh... - mondtam, majd meg álltam így Yugyeom is. - Tessék.
-Ez mi? - kérdezte a kezemben lévő jégkrémet nézve.
-Csak törd le a felét. - tartottam felé.

Le törte a felét és csak tartotta a kezében. A számba vettem azt a darabot ami nálam volt és el indultam.

-Csak edd meg. - mondtam rá se nézve. - Úgyis egy ideig fogunk sétálni.
-Nem köszönöm meg.. Ne hogy azt hidd. - jött utánam és enni kezdte.
-Nem is kell. - néztem rá.

Csendben sétáltunk haza felé mind ketten jégkrémet ettünk pedig annyira meleg már nem volt, de jól esett.
Kicsit fújt a szél, de jól esett ahogy végeztem a jégkrémel Yugyeom el kérte a fa pálcát és kidobta az övével együtt.

-Kérdezhetek valamit? - sétáltam a fiú mellett.
-Ha muszály. - ment tovább.
-Miért is utálsz? - tettem fel a kérdést.
-Nem utállak, de nem is ismerlek. - mondta rám se nézve. - De idegesítő hogy olyanak mutatod magad ami nem vagy.
-Nem vagyok lázadó ez a baj?! - ugráltam a vonalakon mig át mentünk a zebrán.
-Nem épp ez az.. - ért utol. - Nem vagy jó kislány, de annak mutatod magad és megjátszod a dolgokat.
-Ez.. Ez baromság. - mentem tovább.
-Látom amiket csinálsz.. - nézett rám egy pillanatra. - Én és a barátaim. A graffiti az iskola falán a te müved a múltkori szekrény kitörés is na meg a akkor ott van az iskola cimerének el tünése...
-A szertárban van.. - forgatam meg szemem. - Vagyis nem én voltam...
-Vicces. - nézett semlegesen.
-Figyelj...anyu nem tudja. - álltam meg és vele szembe fordultam. - De te se vagy jó kis fiú....ha rémlik.
-Én nem is tettem magam annak. - rántotta meg vállát.

Ahogy el indultam a cibzáram be akadt a nyaklácomba és leesett a nyakláncom egyenesen a kis rácsos víz levezetőbe.

-Neee.. - guggoltam le.
-Mi az? - guggolt le ő is.
-A nyakláncom leesett. - próbáltam ki szedni. - Mit csináljak?
-Várj.. - ment el és jött vissza egy fa darabbal. - Mindjárt meg van.

El kezdte lassan fel húzni a nyakláncot, majd kezébe vette és meg vizsgálta.

-MFS.. - olvasta el a kis kulcson lévő betűket.
-Min Fao-Sao. - mondtam ki. - A nevem. Vissza adod?
-Mit kapok érte? - kérdezte előttem libegtetve.
-Mit kapsz ha nem adod ide.. - vettem el és néztem a csattrészt. - Semmi baja csak meg lazult.
-Fontos neked. Igaz? - kérdezte.
-Igen fontos.. Nagyon. - tettem a kis táskámba. - És egyedi.
-Egyedi? - kérdezte.
-Anyu csináltata nekem.. Az egyetlen darabb ebből. - Mondjuk lehet van egy lakat ami hozzá való... Ki tudja.
-Érdekes. - mentünk tovább.

Egyenesen haza kísért majd a kapuba odaadta a szatyrot és hátat fordított.

-Köszönöm Yugyeom. - mondtam mire csak intett és el ment én meg válaszoltam helyte magamnak. - Szívesen Sao... Bla-bla-bla..

Bent le pakoltam és anyut kerestem aki a konyhába mosogatótt. Ahogy észre vett felém fordult és megölelt.

-Hol a nyaklánc? - kérdezte.
-El szakadt. - néztem szomorúan.
-Semmi baj. - fordult vissza a mosogatáshoz. - Találkoztál Kim fiával?
-Igen. - pakoltam ki a szatyrot. - Haza kísért.
-Ez jól hangzik. - mondta. - Azt mondják helyes és csinos fiú.
-Lehet. - pakoltam tovább, de magamban hozzá tettem. "-Talán az."
-Miért nem hívod randira?! - tette a száritoba anyu az edényeket. - Jól neznétek ki együtt.
-Mi? Nem. - ejtettem el az egyik tejfölt. - Sajnálom.
-Jól vagy? - kérdezte és segített anyu fel takarítani.
-Én és Yugyeom még barátok se vagyunk. - mondtam anyunak.
-Nem baj kicsim, csak egy ötlet volt. - mosolygott.
-Tudom. - álltam fel. - Fel megyek.
-Rendben. - fogta meg kezem.

Fent leültem a gép elé és  be kapcsoltam egy zenét, majd rajzolgatni kezdtem, de nem ment túl jól igy elő vettem a nyakláncom és javítani kezdtem. Nagy nehezen sikerült megcsinálni így hátra dőltem a székben kifújva a levegőt és a nyakláncot néztem.. Hírtelen jutott eszembe hogy hogyan segített ki szedni a csatornábol anélkül hogy megkértem volna.
"Talán nem is olyan rossz srác...Talán."

Ennyi a második rész. Remélem, hogy jó lett és el lehetett olvasni..
Írjatok hogy hogyan tetszett vagy hogy tetszett-e egyáltalán.
Komment és csillag. 😆😶😶