Ismeretlen ismerős. Yugyeom ff

16.rész

Hoztam részt a végére lett egy +15 néhány sorban. Köszönöm, hogy várjátok és hogy velem vagytok manók. 😉😍💞💞💘💋

Yugyeom:
Mark kint állt engem várt, ahogy közelebb mentem rögtön beszélni is kezdett.
Végig hallgattam, ahogy elmesélte, hogy Sao mintha szomorú lett volna majd teli itta magát és valami szomorú dalt énekelt majd ment ki és nem jött vissza.

-Váljunk szét? - kérdeztem mire bólintott. - Én körbe nézek erre. Te Mark menj be és nézd meg hátha táncol vagy iszik valahol.

Ketté váltunk, de nem találtam sehol se és Mark se hívott. Hívni próbáltam, de igaza volt nem veszi fel és nem is cseng ki. Futás közben próbáltam hívni, de semmi válasz. Próbáltam újra és újra hívni, de semmi.
-Talán haza ment? - kérdeztem és kezdtem arra fútni. Sose futottam még annyit mint most miatta.

Hiába futottam hozzájuk és kopogtam be. Azt mondta az anyukája, hogy nem látta majd kérdezte, hogy baj van-e, de azt mondtam nem csak elakartam kérni valamit.
Telefonom csengeni kezdett Mark neve villant fel.
-Mark. - szóltam bele.
-Ugye megtaláltad? - kérdezte remegő hanggal.
-Nem. - válaszoltam egy pillanatra megálltam és az eget figyeltem. - Meg lesz. Ne félj.
-Remélem. - mondta majd le tette miután megbeszéltük, hogy még keressük.

Tovább sétáltam minden hová benéztem, de nem találtam. A bolt felé mentem hátha ott lesz. Sötét volt és anyu elfelejtette felkapcsolni a villanyt, de igy is láttam, hogy van ott valaki. Sietni kezdtem, de meg torpantam, ahogy Sao rám nézett.

-MINDENT ELRONTOTTÁL! - kiabálta és felém futott majd mellkasom kezdte ütni. - Mindent. Gyűlöllek Yugyeom.. Gyűlöllek.
-Sajnálom. - mondtam halkan.

Lejjebb hajoltam és magamhoz húztam a lányt. Kezét mellkasom tartotta, de én nyakába bújtam. Kicsit megdöbbentő lehetett, de tudtam, hogy miattam nem maradt Mark -kal az este a randin. Ha nem csókolom meg akkor boldog lehetne Mark-kal, de most utál engem és nem bír vele ott lenni. Mindig csak magamra gondolok pedig már barátok voltunk ha mondhatom így.

-Azt hittem, hogy Mark-kal lehet valami. - tolt el. -De te.. Azzal a csókkal teljesen össze zavartál.
Csak hallgatam, ahogy vörös arccal hozzám beszél.
-Csak az a csók jár a fejemben. - fogta meg fejét és nézett rám. -Tudni akarom, hogy miért.

Nem tudtam mit mondani, hiszen én se értem magam.
Elővettem telefonom, hogy hívjam Mark-ot, de Sao félve nézett rám.

-Ne hívd. - nézett szemembe. - Kérlek. Ha meg tudja, hogy itt vagyok.. Szakítani fog velem.
-Aggódik érted. - fogtam tovább kezemben az eszközt, de az arca miatt eltettem. -És most?
-Szeretnék beszélni veled, de ne itt. Menjünk fel. -nézett körbe mire bólintottam és kinyitottam az ajtót neki.
-Biztosan jó döntés ez? - kérdeztem miközben előttem sétált a lépcsőn közben hátul szoknyáját fogta.
-Nem tudom. - válaszolta.

Egyszerűen nem tudtam levenni szemem a lányról, de nehezen oldalra fordultam. Felértünk és várta  hogy nyissam az ajtót és be engedjem a szobámba. Kinyitottam az ajtót és be engedtem rajta. Belépett a hűvös szobába igy az ablakhoz léptem és becsuktam. Leült az ágyra és nézelődött a szobába körbe-körbe.

-Sajnálom, de hívnom kell.. - kezdtem bele és vettem elő a telefonom mire felugrott és ki akarta venni a telefont a kezemből, de magasabb voltam nála.
-Kérlek. - kérlelt engem. - Rákell jönnöm, hogy mit akarók.
-Szereted Mark-ot? - kérdeztem telefonom magason tartva.
-Nem tudom. - ült vissza az ágyra.
-Sao miért nem szakitasz vele? - kérdeztem elé guggolva.
-Szeretném szeretni. - nézett szemembe. - De nem érzem azt..
-Azt érezted már valaha? - fagadtam tovább kezem combjára tettem nyugtatva őt. - Ha megcsókolod érezted már, hogy bárcsak most megállna az idő vagy hogy szeretnéd ha mindig rád mosolyogna?
-Nem. - rázta fejét. - Aranyos és kedves hozzám, de ezeket nem éreztem csak... Egyszer.
-Vele? - kérdeztem tovább.
"Muszály többet tudnom. - mondtam magamban, ahogy a remegő ajkú lányt néztem."
-Úgyérzem, hogy rossz dolgot teszek. - piszkálta kezem amivel a combját fogtam.- Yugyeom rosszat teszek?
-Nem. - ráztam meg fejem. - Ne hidd, hogy rossz vagy.
-De csak fájdalmat okozok annak aki szeret. - piszkálta ujjam újjával.
"Itt az egyetlen aki rosszat tesz az én vagyok. - mondtam magamban, ahogy a már síró lányt néztem aki közben szemét törölte."
Kezeimmel az ő kezeit fogtam meg majd töröltem meg szemeit gyengéden. Kicsit rám mosolygott, de még kicsit szipogot igy vissza mosolyogtam én is rá.
-Most mit szeretnél? - kérdeztem amitől döbbenten nézett, de csak mosolygott rám.
-Szeretem, ahogy mosolyogsz. - mondta hírtelen amitől abba hagytam a mosolygást. - A szemeid is mosolyognak és kicsit mintha zavarban lennél.. Aranyos.
-Köszönöm. - kuncogtam rajta. - Mi ez most igy hirtelen? Szerintem aludj egy kicsit.

Feljebb csúszott és oldalára dőlt. Fogtam be takartam, de nem engedte el a kezem. Leguggoltam az ágy mellé és vártam, hogy aludjon.

Túl gyenge és most még össz is van törve. Úgy érzem, hogy közelebb akarók hozzá lenni. Felakartam állni, de vissza húzott magához.

-Csak aludj. - simogattam meg fejét, de arrébb csúszott. Kicsit fura volt, de bebujtam mellé.

Meglepődtem mikor mellkasomra tette fejét és kezét át fűzte hasamon. Oldalamra fordultam igy szemeibe néztem. Egy ideig néztem a sötét vörös szemeit, de kezem arcára tettem.
Néztem a lányt aki engem nézett fáradtan. Közelebb csúsztam hozzá, de hátrébb csúszott tőlem.
"Érezni akarom, hogy miatt ver hevesen a szíve, de itt van bennem az amit JB mondott. - gondolkodtam magamban. - Nem erőltetettem magam rá."
Hátamra fordultam kezem fejem alá tettem és a plafont néztem mig szemem le nem csukodott. Később éreztem, ahogy újra hozzám bújik, de arcomon éreztem leheletét. Simogatni kezdte arcomat és kicsit közelebb csúszott hajam piszkálta. Vicces lett volna ha közben nem a mellkasomra támaszkodna. Haját vállamon érzem mig kezével eltűri homlokomról hajam és nevetni kezd.

Épp azon agyaltam, hogy megcsókolom, de hamarabb megtette.
Kezem tarkoját és nyakát is érte.
Fáradtan nyitottam ki szemem mire Sao arca tárult elém.

-Kérdezted, hogy szerettem volna ha megáll az idő. - piszkálta hajam mig én döbbenten néztem. - Igen. Nem egyszer akárhányszor megcsókoltál ezt éreztem.
-Sao. - néztem szemeibe, de nem láttam félelmet.
-Vicces ugye? - kérdezte nevetve.

Megakartam szólalni, de nem tudtam mert kicsi puszikat adott ajkaimra amiknek nem tudtam ellen állni. Arcát megfogtam, hogy abba hagyja és egyszerre mozgattam ajkaimat az ő ajkaival. Kezem ruhája alá vezetem hátát simogattam. Arca vörös lett, de át dobta lábát rajtam, igy feljebb ültem. Kezem derekán, oldalán, hasán és végül mellén húztam végig arcához és húztam le magamhoz. Nyelvem át toltam puha ajkai közé. Rögtön megtaláltam forró nyelvét. Nyelvem az ő nyelvét kergette és kezdtem kigombolni ruháját és toltam le válláról igy elém tárult fehér csipkés melltartója. Ajkamra haraptam és hátra nyúlva kapcsoltam ki könnyedén neki egyúttal kerekedtem felé is. Combjai között helyezkedtem el úgy néztem végig rajtam majd dobtam el a kis ruhát.

-Yugyeom. - zökkentett ki.
-Sajnálom. - térdeltem fel, de lehúzott magához.
-Azt hiszem, hogy kedvellek. - kapaszkodott nyakamba.
-Én is. - suttogtam ajkaira.

Bűntudatom volt Mark miatt, de Sao teljesen elfelejtette velem azzal, hogy közben lefeküdt levéve a melltartót. Nadrágom szűk lett a látvány miatt amit itt alattam csinál. Hajamba túrt mire mellbimboját kezdtem harapni vagy szopni a kezemmel meg lenyúltam lába közé. Kezemmel kicsit alson át kényeztettem amire már reagált halk nyögésekkel, de megfogta kezem mire betoltam alsojába és lent kezdtem maszirozni néha kicsit betoltam ujjam.

"Vágytam rá. Szeretem és ezután nem hagyom, hogy bárki közbe avatkozon."

Ohhh jajj remélem nem lett túlzás a vége.. 😅😅Lehet lesz +18 vagy nem.. 💁 vajon ez után mi lesz velük?