Drop of faith

1.fejezet

Fáradtam rogytunk le a földre mindnyájan, egy újabb kimerítő táncpróba után. Mindenkiről csorgott a víz, és lihegett a fárasztó koreográfia hatodszori végig táncolása miatt. A mai nap is ez egész cég, stylistok,sminkesek, vezetők, operatőrök és koreográfusok ültek a terem egyik sarkában egy hatalmas asztalt körbe ülve és figyelték minden mozdulatunkat és bírálták, hogy min kellene javítani vagy mit lehetne pontosabban kivitelezni.

- Ujra srácok, ez nagyon pocsék volt:- mondta a tánctanárunk a mai próbán tizedjére tekinteték le sem véve rólunk.

- Nem! Én már nem bírom. Képzeld mi is emberek vagyunk akiknek néha szükségük van pihenésre.-adtam hangot a véleményemnek. Már ordítottam a dühtől egyszerűen már nem bírom hogy úgy kezelnek minket mint az állatokat akik sosem fáradnak el. Válaszát meg sem várva mentem ki a teremből és az ajtót jó hangosan csaptam be magam után.

Felmentem az emeletre és kiültem a terszra. Saját gondoltaimba meredve ültem a széken és bámultam az elém táruló tájat.

Emlékszem mielőtt ide kerültem volna a BigHit-hez. Már egész kicsi korom óta érdekelt a zene. Már akkor elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiek során. Akkoriban nem gondoltam volna hogy híres rapper leszek. Csak ültem a szobámban a zongorámmal meg a kis füzetemmel és próbáltam dalokat írni. Keményen dolgoztam nap mint nap, hogy megtudjam valósítani a lehetetlennek tűnő álmomat. Iskola mellett eljártam dolgozni ,hogy új cuccokat tudjak venni a kis"studiómba". Emiatt sokszor nem maradt pézem haza buszozni ezért gyalog mentem ami nem volt egy rövid út. Anya sokszor meg is szidott miatta, miért érek haza ilyen későn erre én mindig azt válaszoltam "Nem jött a busz ezért gyalogoltam" jól tudta,hogy nem mondok igazat és azt is tudta hogy miért nem. Mindig támogatott a céljaim eléréséhez apával együtt. De amióta minden megspórolt pénzünket elvitte a bátyám továbbtanulása azóta nehezebb az életünk. Ő Amerikába ment egyetemre ami nagyon jól megy neki. Mindig is szeretett volna orvos lenni és most az egyik legjobb amerikai egyetemen tanulhatja az orvostudomány alapelveit. Én nagyon nehezen viseltem az elköltözését, sokat könyörögtem neki,hogy ne menjem, ne hagyjon itt engem. Akkoriban nagyon kicsi voltam és nem értettem azt, hogy hova és minek hagy el minket ezért is volt nehéz. A bátyámra mindig felnéztem,őt próbáltam mindig utánozni még a hülyeségeiben ami valljuk be volt neki néhány.:)

Gondolat menetemet megszakítva vettem elő a zsebembe süllyeztett cigarettát és az öngyújtót, elszívtam egy szálat. Itt senki sem tudja, hogy dohányzom ( nem is szabadna de mindegy), ez csak a stressz levezetésére kell de mostmár függő lettem ezért óvatosnak kell lennem nehogy rajta kapjanak.

Éppen befejeztem a dohányzást amikor hallom, hogy valaki jön kifele.

-Yoongi!!! Itt vagy? - hallottam meg drága Mochink hangját.

- Mit akarsz- válaszoltam neki flegmán pedig nem érdemli meg hogy így beszéljek vele ezért próbálok egy picit visszavenni.

- Jajj Hyung ne legyél morci- mondja nekem mosolyogva. Erre csak megvonom vállam és elfordulok a másik irányba.

- Tudom jól , hogy mennyire ki vagy akadva és megjegyzem jogosan de az army-k miatt ki kell tartanod- ült le mellém egy székre és folyamatosam próbált szemkontaktust keresni.

- Igazad van- végre vissza nézek rá és mosolygós arcával találom szembe magam.

- Na látod ez a beszéd. És képzeld nem sokára jön egy új munka erő a céghez.

- Komolyan és hogy hívják?- érdeklődtem.

- Hát azt nem tudom csak azt hogy egy fiatal lány és tolmácsolni fog nekünk a turnénkon meg segíteni amiben kell.

- Ahha értem.

- Lehet ez a lány fogja elrabolni a drága szívedet- adta elő drámaian mondandóját. De amint meg hallottam elnevettem magam.

- Jó vicc Jimin majd pont ez a kiscsaj fog meghódítani. Ugyan nem kell nekem barátnő minden nő ugyanolyan egoista, magamutogató és csak a pénzre hajtanak. Különben is nincs nekem időm ilyenekre.-adtam bő választ Jimin kérdésére.

- Hát jó legyen ahogy mondod -állt fel Jimin.

Magával húzott és karöltve vissza sétáltunk a próba terembe.