Drop of faith

3.fejezet

Te szemszöged

3 nap telt el azóta, hogy Mark hivatalosan is kimondta azt miben mindannyian reménykedtünk, hogy nem fog bekövetkezni.
"A kávézót bezárjuk" még mindig a fülembe cseng ez a mondat, az a mondtad ami dönteni fog a jövőről.
Ez a 3 nap volt életem legrosszabb időszaka. Fogalmam sem volt mihez kezdjek, minden nap bújtam az állás hirdetéseket, rengeteg munka lehetőség volt és én szinte mindegyik interjúra elmentem, de úgy látszik még takarítőnőnek sem felelek meg.
Pedig azt gondolná az ember, hogy kitűnő érettségivel és 7 felsőfokú nyelvizsgálva eltud helyezkedni valami rendes munkahelyen, mint egy plázában WC pucolóként. Nem egy helyre adtam be az önéletrajzomat mint tolmács, asszisztens, irodai titkár stb.
De megmondom őszintén, a tolmács szakma állt hozzám mindig is a legközelebb, gimnazista koromban rengeteg nyelven elkezdtem tanulni ezzel elősegítve, hogy minnél közelebb kerüljek az álmom megvalósításához.

A napokban egyre idegesebb lettem mert már napok óta nincs rendes álláson, a számlákat nem tudjuk kifizetni és lassan az összespórolt pénzünk is kezd elfogyni.
Míg én szarrá idegeskedtem magam, Sárán az idegesség jelei egy cseppet sem mutatkoztak, és úgy tett mintha mi sem történt volna.
-Sáriiii!!!.-kiabáltam neki jó hangosan,mert a hallása már nem a régi szegénykémnek.
-(x/y)- kiabált vissza nekem ugyanolyan hangnemben ezzel utánozva engem.
-Ma sem találtam semmi munkát.-újságoltam neki szomorúan.
-Ugyan ne szomorkodj, biztos lesz majd valami testhez álló meló csak neked.-próbált felvidítani ami sikerült is neki. Annyira csodálom a nyugodtságát és azt,hogy bármikor képes mosoly csalni az arcomra.
-Te találtál már valamit?
-Tch...nekem nem kell munka. Nem sokára kiadom a könyvem, gazdag leszek és majd eltartalak.- próbált komoly maradni amíg ezeket mondta de nem sikerült és mindketten nevetésben törtünk ki. Sári álmai annyira mások voltak mint egyes embereké. Ő tényleg komolyan vette és egy cseppet sem szállt el a bátorsága azzal kapcsolatban. Sosem becsültem alá a képességeit, tudtam mire képes és meg kell,hogy mondjam nagyon tehetséges író.

-Rendben, akkor felhívom a szüleimet- mondtam új tervem.
-Rendibendi.

Már tárcsáztam is a szüleim számát, akik pár csengés után fel is vették.
Miután elujságoltam a történteket csak a szokásos válaszukat kaptam tőlük ismét.

-Mi megmondtuk, hogy nem kellene oda kiutaznod.-ismételte anya az évekkel ezelőtt ugyanúgy elhangzott mondatot.
-Figyeljetek, nem szeretnék elkezdeni vitatkozni veletek csak a segítségeteket szeretném kérni.
-Gyere haza és menj el egyetemre, vagy az orvosira vagy pedig a jogi karra. Hiszen a te tehetségeddel egy ilyen szakmában kellene dolgoznod.
-Anya, hallod egyátalán mit mondok?-válaszoltam már kissé ingerülten.
-Ide figyelj kisasszony, nem beszélhetsz így az anyáddal hiszem tudod, csak jót akar neked azt,hogy sikeres és boldog legyél.-mondta apa.
-Nem, ti nem azt akarjátok, hogy boldog legyek hanem azt, hogy olyan legyek amilyennek ti elképzeltetek.- válaszukat meg sem várva kapcsoltam ki a Skype-ot. A szüleim sosem értették meg azt, hogy én igazán mit is akarok csinálni az életemben, folyton ők akartak dönteni az életem felől, pedig ez nem az ő feladatuk.

-Minden rendben?-jött be hozzám Sára. Tekintete aggodalmat tükrözött és azt a tekinteték csak akkor láttam rajta a 6 év alatt amikor velem történt valami. Sári nem egy aggódós lány de ha egy olyan emberről van szó aki fontos neki akkor senki és semmi akadály nincs ami megállítsa őt.

-Minden rendben van.- mondtam neki egy halvány mosoly kíséretében. Nem mondott semmit csak leült mellém és szorosan áltölelt. Így voltunk hosszú percekig, egymást ölelve ami nagyon jól esett.
-Imádkozunk?-a csendet megtörve kérdezte tőlem.
-Igen.

"Drága Uram! Annyira hálásak vagyunk neked amiért te idevezettél minket és gondoskodsz rólunk. Tudjuk,nem véletlen az, hogy itt vagyunk ketten. Hisszük Uram azt, hogy te ebből a rémes helyzetből a legjobbat hozod ki. Kérlek segíts nekünk ezt átvészelni, és segíts munkát találni
(x/y)-nak, vezesd őt olyan helyre ahol hirdetni tudja igédet.
Köszönünk mindent!
Jézus nevében
Ámen"

-Az Úr segíteni fog.-nézett rám bíztatóan.
-Ebben biztos vagyok.

-Ez a harmadik nap. Jézus is harmad nap támadt fel igaz?-kérdeztem tőle.
-Ez így van, de mire akarsz kilyukadni?- Sára értetlen fejet vágott mert egyátalán nem értett abból semmit amit mondani akarok neki ezzel.
-Lehet, hogy Isten ma még cselekedni fog?-kérdeztem vissza kicsit érthetőbben.
-Lehet.
-Á biztos nem lassan éjfél lesz mégis mi történne?

Alig mondtam ki ezt a mondatomat valaki csengetett.
Lassan az ajtóhoz sétálok és kinyitom.

-Jó estét hölgyem. Ön (x/y)?-kérdezett vissza a postás. A POSTÁS!!!! Éjfélkor.
-Igen én vagyok az.
-Kérem itt írja alá.- mutatott a kezében lévő lapra. Aláfirkatottam neki
-Nem is tudtam,hogy a posta éjfélkor is nyitva van és kiszállítanak levelet.
-Nincs nyitva ilyenkor. De ez egy különleges levél önnek.- nem is mondott többet. Meghajolt és elment. Hát ez a szituáció nem kicsit volt furcsa.
Megnéztem a levelet ami nekem jött és ez a név állt rajta mint feladó:

Bighit