Drop of faith

8.fejezet

Te szemszöged

-Gyere velem megmutatom az irodát ahol a többiek már várják, hogy megismerjék az új alkalmazottat.-felelte boldogan és ki vezetett az eddigi helyiségből és le mentünk az első emeletre ahol az egyik teremből hangos zene hallatszott. Oda mentem és bekukucskáltam az ablakon.
Hét fiú volt bent. Táncoltak, nagyon ügyesek voltak, a táncosok között megpillantottam Yoongit. Pólója teljesen át volt ázva az izzadságtól, haja a szemébe lógott amit egy hirtelen mozdulattal kisöpört szeméből.
-Ez a táncterem ahol a BTS szokott próbálni. Majd megkérem Minamot a hölgyet aki kint szokott ülni a bejárat előtti pultnál, hogy vezessen körbe az épületben és mutassa be neked a fiúkat.-mondta.

Tekintetemet elszakítottam Yoongiról és követtem az igazgatót aki lassan sétált a bejárattal szemben lévő "információs pulthoz" ahol az a kedves hölgy ült aki eddig mindig útba igazított.

-Jó napot igazgató úr!-köszönt illedelmesen a mellettem lévő férfinek.
-Szép jó napot! Had mutassam be (x/y)-t a cégünk új alkalmazottját. Szeretném megkérni önt, hogy vezesse körbe.
Sajnos nekem rohannom kell mert már így is késésben vagyok. Köszönöm.-hadarta el gyorsan a mondandóját.
-Majd el felejtettem.-kapott észbe a főnök.
-A második emeleti irodában fogsz dolgozni.- mondta és a kezembe nyomott egy kulcsot, és azzal a lendülettel el is viharzott.

-Nagyon örülök, hogy itt dolgozol mostmár, én Minam vagyok.-mondta vidáman és meghajolt.
-Én is örülök, (x/y) vagyok.
-De ne vesztegessük az időt menjünk.-mondta határozottan és elindultunk a lépcső irányában.

-Ez az épület iszonyatosan nagy, rengeteg emelettel. De neked csak az első két emelet lesz fontos. Bevallom őszintén én már nem is emlékszem mi van a többi szinten.-suttogta közel hajolva hozzám, ezzel egy atom titkot elárulva.
-Az első emeleten van mindenki kedvenc helyisége, az étkező. Ebéd szünetben minden itt dolgozó feljön ide és együtt szoktunk enni, beszélgetni.-vezetett az étkező irányába ahol rengeteg asztal és szék volt elrendezve. És természetesen hűtőszekrény, mikró és még tűzhely is volt bent.

Lassan haladtunk tovább és hosszú folyosóhoz.
-Itt találhatók a különféle hangstúdiók meg gyakorlótermek. A fiúk szoktak állandóan itt lézengeni ezzel jó nagy hangzavart keltve ami az egész épületben hallható.- mondta nevetve.

Végül felsétáltunk a második emeletre.

-Ezen az emeleten vannak az irodák. Az igazgató irodája is itt van, ahol már jártál is. A sminkesek is itt kaptak helyet. Igazából nem tudom, hogy mi szükségük van egy teremre, de nem is lényeges. Van itt ilyen is. Plusz ezen az emeleten van Yoongi saját kis "birodalma"is , ami szintén egy stúdió.-mondta. Elfogott a kíváncsiság. Vajon miért van neki egy saját stúdiója? Talán vannak saját dalai? Vagy esetleg....?
Á hagyjuk.

-Ez lesz a te irodád ahol dolgozni fogsz.-mondta mosolyogva, halkan kopogott majd egy "gyere" kiáltás után benyitott.

A kis terembe beérve két ember fogadott akik szintén a munkájukba mélyedve dolgoztak.
-Jónapot! Hoztam önöknek egy új munkatársat.-szólalt meg előbb Minam és finoman közelebb húzott magához, hogy be tudjon mutatni a munkatársaimnak.
-Ő itt (x/y). Ő lesz az új tolmács a cégnél.-mondta.
Két idegen szempár szegeződött rám. Egy férfié és egy nőé.

-Örvendek a találkozásnak. Én Choi Hyun Woo vagyok.-felállt az asztalától a férfi, pár lépést tett felém és bemutatkozott.

Fiatal volt. Nem lehetett több harmincnál. Arca kedvességet és tiszteletet sugárzott.
Termetileg elég magas volt. Szemei pedig sötét barna színben pompázott.

-Üdv én (x/y).
-Ha Eun!!! Nem szeretnél idejönni?-a férfi elfordult az ablak irányába ahol egy nő ült, aki egy percre sem vette le a szemét a számítógépről.
-Ha oda mennék akkor abba kellene hagynom ami most csinálok, ezzel értékes perceket veszítek a munkaidőmből.-felelte egyhangúan.

-Aishhh! Te nő!-kiáltott rá a férfi.
-Kicsit munka mániás de nem vészes. Remélem egyszer elmúlik.-mondta nekem reményteli hangon.

-Akkor én itt is hagylak dolgozni. Ha bármi kell lent leszek.-mondta nekem Minam és el is sietett.

Az irodánk nem volt túl nagy de nem is túl kicsi pont megfelelő. Három nagy fekete íróasztal foglalt helyet az terem közepén, mögöttük pedig székek. A falak fehér színűek, a falakon pedig néhol egy-egy kép van kirakva, nem olyan fontos képek, inkább dekoráció céljából lettek felrakva.
És végül pedig pár könyvespolc volt berakva. Mindegyik megvolt pakolva, valamelyik könyvekkel, valamelyik pedig dossziékkal és iratokkal.
Nagyon igényesen volt berendezve.

-Ha befejezted a nézelődést akkor el is kezdhetsz munkához látni. Először is itt vannak ezek a mappát.-mondta és elém rakott három jó vastag mappát ami tele volt papírokkal.
-Ezekben mind levelek, szerződések és árajánlatok vannak különböző országokból. A te feladatod ezeket lefordítani koreaira, aztán kinyomtatod és oda adod nekem. Érted?-kérdezte tőlem ellent mondást nem tűrő hangon.
-Értem.
-Kettő napod van rá. Mert ha minden jól sikerül utána már kezdődik a turné.-felelte.

Azzal neki is láttam a feladathoz. Összesen hat nyelvről kellett fordítanom, és tíz országból érkeztek levelek. Kemény feladat lesz de meg kell oldanom.

Már lassan tíz órája dolgozom. Egy percre sem mentem ki, még mosdóba sem. Ami nagy teljesítmény a részemről.
Meg az is közrejátszik, hogy féltem Ha Eun-tól.

Ez a nő nem semmi. Megállás nélkül a monitorjába volt mélyedve, egyszer sem nézett jobbra ,se balra.
Ahhoz képest milyen fiatal elég komoly és eltökélt. Míg más korabeli inkább elmegy esténként a barátaival valahova kikapcsolódni, addig ő itt ül és egyszer sem szakítja meg a tevékenységét.

-Mára lejárt a műszakod. Haza mehetsz.-lépett mellém HyunWoo mosolyogva rám nézett.
-Igen?-kérdeztem vissza.
-Igen hétkor van vége, és már háromnegyed nyolc van.
Halványan bólintottam az előttem álló férfinak.
Megfogtam két hatalmas dossziét ami eddig az asztalomon foglalt helyet, és oda vittem Ha Eun-hoz.

-Ezek a papírok készen vannak. A lefordított szerződések meg itt.-mondtam és egy vastag közeg papírt helyeztem a mappák tetejére.

Ha Eun lassan lapozgatni őket ezzel ellenőrizve munkámat.

-Szép munka!-dicsért meg.
-Köszönöm.-válaszoltam neki örömteli hangon.
-Te attól még mert megdicsértelek, ne szállj el magadtól, és ne kezdj el lustálkodni. Már nincs sok időnk.- mondta rezzenéstelen arccal.
-Menj haza pihenni, te is HyunWoo. Elvárom, hogy holnap kipihenten gyeretek újra dolgozni.

Elköszönem Ha Eun-tól és elhagytam az épületet.
Út közben még beszélgettem HyunWoo-val. Nagyon kedves ember. Sok mindenről beszélgettünk út közben. Én elmeséltem, hogyan is jutottam ki Koreába és mi minden történt velem itt létem során.

-És te mióta dolgozol itt?-kérdeztem.
-Lassan öt éve. Azóta ismerem Ha Eun-t.-mondta.
-Ő mindig ennyire komolyan vette a munkáját.-kérdeztem meg tőle amire már egy ideje nagyon kiváncsi vagyok.
-Tudod Ha Eun egy nagyon szigorú családban nevelkedett. A szülei mindig a legjobbat várták tőle. Azt akarták, hogy mindig nagyon kemény küzdjön, a munkahelyén és minden más helyen is. De ő mindig ellenszegült a szülei parancsának tinédzser korában. Viszont a szülei, amikor Ha Eun 18 éves lett, meghaltak.-ezen a ponton HyunWoo hangja elhalkult.
-Ha Eun azóta is észben tartja szülei kérését, és próbál mindenhol a legjobban teljesíteni.-fejezte be.
-Már mindent értek.-feleltem.
-Nagyon aggódók érte, hogy valami baja esik azért mert túl terheli magát.-HyunWoo most teljesen más oldalát mutatta, nagyon elérzékenyült. Látszik rajta, hogy szereti ezt a nőt, nagyon.
-Minden rendben lesz.-fordultam vele szembe és kezemet a vállára helyeztem.

A busz megállóban egy kicsit letelepedtünk. HyunWoo-nak jött először a járata. Elköszöntünk egymástól és ő ment is tovább.
Nem telt el sok idő amire megjött a várva várt busz amivel én is haza tudok menni.

Végre otthon édes otthon.