Drop of faith

4.fejezet

Te szemszöged
"Megnéztem a levelet ami nekem jőtt, és ez a név állt rajta mint feladó:
Bighit"

Csak meredten bámultam magam elé, gondolataim ezer fele cikáztak de egyiknél sem tudtam megállapodni mert egyetlen kérdésével megtörte a köztünk lévő nyomasztó csendet.
-Netán valami baj van?-kérdezte félénken.
-Nincs baj, még nem nyitottam ki.
-Akkor meg mire vársz, tapsra?-szólt rám ellentmondást nem tűrő hangon.
Többet nem is kellett mondania, engedelmeskedtem neki. Félve nyitottam fel a borítékot és azonnal olvasni kezdtem:

"Tisztelt (x/y)!
Örömmel fogadtuk a mai nap folyamán beérkezett önéletrajzát, miszerint jelentkezni szeretne a cégünkhöz egy megüresedett munkakörre. Az önéletrajzát végigolvastuk és meg kell, hogy mondjam dicséretre méltóak a tanulmányai és végzettségei. Ezért kollégáimmal közös döntés alapján arra jutottunk, szertnénk ön behívni egy állásinterjúra amire a holnapi napon kerülne sor 14:00kor.
Tisztelettel: Bang Si-Hyuk"

Lesokkolva ültem a kanapén a levelet bámulva. Kétszer is át olvastam, hogy biztos az van benne amit először olvastam, és bizony az volt benne másodjára is.

-Na mit ír?
-Állás interjúra hívtak.
-Na, de hát ez fantasztikus, örülj neki.
-Örülök neki, de nem emlékszem,hogy ennek a cégnek elküldtem volna az önéletrajzomat.-mondtam csodálkozva.
-Nem mindegy, az a lényeg,hogy behívtak.
-Igazad van.

Hát itt vagyok. Itt állok egy hatalmas épület előtt aminek az oldalára rá van írva Bighit. Lassan sétálok a bejárat felé és remegő kezem a hatalmas fém kilincsre helyezem.
-Uram segíts!-mondom utoljára egy utolsó pillantást vetve az üveg ajtóban tükröződő önarcképemet bámulva.
Lenyomom a kilicset és belépek a hatalmas épületbe ami nem csak külső szemléletre tűnik óriásinak, hanem bizony belül sem küzködik méret problémákkal.
Egy hatalmas "recepciós" pult tárul elém, ahol egy elegánsan öltözött fiatal hölgy foglalhelyet aki épp a gépén figyel valamit.
Ahogy közelebb érek hozzá kíváncsi tekintetét rám emeli:
-Jónapot, miben tudok segíteni?-kérdezi tőlem mosolygósan.
-Üdv, egy állásinterjúra jöttem.-felelem halkan de pont annyira hogy a "recepciós" nő hallja.
-Második emelet, a stúdió utáni szoba.-válaszolta.
-Köszönöm-már mentem volna tovább amikor után szólt:
-Sok sikert!
Vissza fordultam és egy mosollyal válaszoltam neki.
A lift felé vettem az irány és felmentem a második emeletre ahol egy figyelem felkeltő kiírás volt látható "STÚDIÓ". Végig sétáltam a folyosón és az utolsó szoba előtt meg álltam, és bekopogtam.
-Szabad!-kiabálta ki bentről egy mély férfi hang. Engedelmeskedtem neki és bementem.
Amint bementem az irodába egy hatalmas asztal fogadott ami a lesztiszlult fehérre festett falakkal ellátott szobát színesítette.
Az asztal mögött egy hatalmas ablak terebélyesedett, az ablak volt az iroda éke mint egy nő nyakában a csillogó nyaklánc.
Bámészkodásomból egy férfi hang zökkentett ki:
-Tetszik amit lát?-kérdezte a helyiségben tartózkodó férfi,az arcán egy halvány mosoly kíséretében.
-Elnézést kérek.-válaszoltam zavartan mire ő csak elmosolyodott kijelentésemen.
-(x/y) vagyok. És az állásinterjúra jöttem.-hajoltam meg a férfi előtt.
-Én Bang Si-Hyuk vagyok. Kérem foglaljon helyet. Megtettem amit kért és helyet foglaltam az asztal előtt lévő széken, és érdekfeszítve figyeltem, hogy az előttem ülő személyt.
-Figyelmesen végig olvastam az önéletrajzát és nem kellett sok idő amíg rádöbbentem, szüksége van a cégnek egy ilyen alkalmazottra.-ajkaimon apró mosoly jelent meg a kimondott szavak hallatán.
-Sok tolmács volt már itt, de egyikőjük sem rendelkezett annyi nyelvvizsgával mint maga. Kérem meséljen az előző munkáiról.-ennek a mondatnak a hallattán görcsbe rándult a gyomrom.

Hiszen még sosem dolgoztam tolmácsként csak pincérként,bolti kiszolgálóként és egyéb helyeken. Úgy éreztem most fogok elbukni és az a kis aprócska remény, hogy legyen egy normális munkán, szerte foszlott.

-Sok helyen dolgoztam már, kávézóban és éljel-nappali boltokban.-kíváncsi tekintetemet a férfira vezettem,hogy valamit le tudjak olvasni az arcáról, netán most buktam el vagy még van esélyem.
De meglepetésemre ő még mindig enyhe mosollyal az arcán figyelte és várta, hogy folytassam amit elkezdtem.
-Az álmom mindig is az volt, hogy tolmácsként dolgozhassam. Ezért is tanultam meg annyi nyelvet amennyire csak lehetőségem volt. És hiszem azt,hogy ebben a cégben egy hasznos munkaerő lehetek.-fejeztem be mondanivalómat és vártam a reakcióját.
-Abban biztos vagyok,hogy hasznos lesz. Szeretnék fel tenni még egy kérdést ha szabad.
-Csak nyugodtan.-válaszoltam
-Hogyan áll hozzá ön a hosszabb utazásokhoz?-tette fel a kérdést amit nem értettem, hogy pontosan mit is akart megtudni vele.
-Miféle hosszabb utazásról lenne szó?
-Turnékról lenne szó. Mivel a cégünknek van egy fiú bandája akik kezdenek nagyobb hírnévre törni ezért rengeteg koncert felkérést kapunk különböző országokból, hogy a fiúk menjenek oda koncertezni. De nincs olyan emberünk aki ezeket a leveleket lefordítsa a mi nyelvünkre. Az ön elsődleges feladata az lenne, hogy ezeket lefordítsa és válaszoljon rájuk.
A második pedig az lenne, hogy elkiséri őket abba az országba és a koncerten elhangzott "beszélgetéseket" lefordítsa az ott élők számára akik nem értik a koreait.-osztotta meg velem elvárásait velem.

Valljuk be nekem eléggé tetszett nekem amit mondott. Végre azt csinálhatnám amit szeretek és még több országba is elmehetnék.

-Nincs nagy akadálya annak ha több időre elutazom.-válaszoltam az imént feltett kérdésére.
-Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre, majd értesítjük ön a továbbiakról.-állt fel és nyújtotta a kezét kézfogás jelképeként.

Kezetfogtunk és indultam is a kijárat fele. Öröm volt a szívemben, igazából megmagyarázhatatlan okokból hiszen még semmi biztosat nem lehet tudni, felvettek-e vagy mégsem. De ettől függetlenül örültem.
Boldogan sétáltam a hosszú folyosón amikor egy hatalmas ajtó csapódást hallok.

"És az életem ebben a pillanatban változott meg.
Miattad."