Drop of faith

7.fejezet

Te szemszöged

Végre kézhez kaptam a várva várt levelet.
Izgatottan olvastam a sorokat,egy hatalmas mosoly rajzolódott a fejemre amint ahhoz a részhez értem, hogy "szeretnénk ha velünk dolgozna". De amilyen gyorsan jött a jó kedvem annyira gyorsan is távozott.

-Mi baj? Netán valami rossz hír?-kérdezte félénken tőlem Mark.
-Felvettek.-felelem egyhangúan.
-Asszony, akkor örülj már egy kicsit.-kiált rám Sára a szokásos hangnemjében.
-Az a baj, hogy a levél két hete érkezett. Ki tudja, azóta lehet találtak valaki mást erre az állásra.-mondtam nekik szomorúan.
-Annyira sajnálom (x/y). Ha valahogy hamarabb eljuttatom hozzád a levelet...
-Ez nem a te hibád.-nem is hagytam, hogy befejezze azt amit elkezdett hiszen ez nem az ő hibája.
-Hallod, szerintem menj be holnap a céghez és mond el nekik azt ami történt. És ha tényleg Isten szánta neked ezt a melót akkor tuti, hogy nem lesz más akit már felvettek volna erre a helyre.-mondta bíztatóan Sára.
-Igazad van.-mondtam neki már egy kicsit több élettel.
Lassan elindultunk haza fele, elbúcsúztunk Marktól és megbeszéltük, hogy gyakrabban fogunk összeülni és együtt lenni.

El sem hiszem, hogy valaki az én figyelmetlenségemből és szétszórtságom alatt tért meg. Igaz ez a mondás: Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Másnap reggel.
Egy szemhunyásnyit sem bírtam aludni. Izgultam, hogy mi fog történni ha bemegyek oda. De másrészt megvoltam könnyebbülve, hiszen ha nem ez az én munkát akkor majd lesz jobb mert Isten gondoskodik rólam és a legjobbat akarja adni nekem úgy ahogy mindenki másnak is.
Fél tizenegy volt amikor elindultam otthonról. Sára még nagyban az igazak álmát aludta, így jár az aki éjfélig animét néz. Nem volt szívem felkelteni ezért csak egy cetlit hagytam a hűtőszekrényen, hogy hova mentem meg stb.

Saját tempómban sétáltam végig a hosszú utcákon. Már sokan voltak az utcákon, mindenki ment a dolgára, valaki munkába, míg a gyerekek egyenruhába az iskola felé igyekeztek.
Bámészkodásomból arra eszmélt fel, hogy már meg érkeztem.
A hallban ismét a "recepciós" hölgy kedves mosolya fogadott.
-Jó napot! Miben tudok segíteni?-kérdezte kedvesen.
-Jó napot! Az igazgatóhoz jöttem, nem volt előre megbeszélve, hogy most jövök de nagyon fontos.-mondtam neki idegességgel teli hangon.
-Máris felhívom. Addig egy nevet kérhetek?
-(X/Y).
Azonnal telelfonált is. Pár csöngés után fel is vették a telefont. Mondta a nevemet a telefon másik végén lévő személynek.
-Már várt téged. Második emelet a stúdiók melletti szoba.-mondta nekem.
Viszont ez első mondata hallattán megállt bennem az ütő. Már várt engem.

Felmentem a másodikra és megkerestem az irodát ahova nekem kellett mennem.
Már ott álltam az ajtó előtt és épp kopogni készültem amikor az ajtó találkozott az arcommal. A sors ismétli magát.
-Te jó ég Yoongi miért nem tudod egy kicsit óvatosabban csapkodni az ajtót.-hallottam meg egy ismerős férfi hangot, az igazgatójé volt. Az ütés az orromat érte leginkább így teljesen bekönnyeztem és nem láttam szinte semmit.
-Nagyon sajnálom ne haragudj!-hajolt le hozzám egy másik férfi és felsegített a földrő.
Kezdett lassan tisztulni a látásom és akkor pillantottam meg őt.
Szemei hatalmasra nyíltak a meglepettségtől amint meglátott engem.
-Te hogy kerülsz ide?-ő hamarabb eszmélt fel a meglepettségből és tette fel az első kérdést ami eszébe jutott.
-Várjunk csak. Ti ismeritek egymást?-tettel fel kérdését az idősebb férfi.
-Nem!-vágta rá egyből és el engedett.
-Bocsánat hogy rád csaptam az ajtót, ha bármilyen orvosi ellátásra van szükséged emiatt akkor én kifizetem.-mondta érzelem mentes arccal.
Viselkedése nem kicsit volt furcsa. Úgy jött le az egész nekem mintha valami baj lenne abból, hogy már találkoztunk egyszer.

-Minden rendben van.- válaszoltam neki mosolyogva mire ő is küldött felém egy halvány mosolyt. Jó volt látni ahogy mosolyog. Aranyosan nézett ki amikor a szája felfelégörbült. Meghajolt és ott hagyott minket.
-Yoongi!-kiált utána az idősebb férfi. Akkor Yoonginak hívják. Már ezt is tudom.
-Óvatosan.-mondta neki végül az igazgató. Mire Yoongi csak bólintott egyet válaszként.

Az igazgató beinvitált az irodájába és rá mutatott egy székre, hogy foglaljak helyet. Engedelmeskedtem a kérésének és leültem.
-Bocsánat, hogy nem tudtam előbb megjelenni de a levelet elkeverték és nem hozzám hozták hanem az egyik barátomhoz. És csak tegnap kaptam kézhez.-kezdem el magyarázkodni mire a férfi csak elmosolyodott.
-Nincsen semmi baj. Nekem nem kell bemutatnia a posta szokásait. Már rengeteg levelem keverték el amikről a mai napig nem tudom, hogy hol lehet.-válaszolta nekem miközben a fiókjából elő húzott egy vastag papír köteget.
-Jól van a fejed?-kérdezte az előbbi incidensre utalva. Csak bólintottam ezzel közölve, hogy nem rendben.
-Hjajj ez a Yoongi, mostanában elég szétszórt és sokat idegeskedik.-sóhajtott egyet.
-Mi lehet ennek az oka.-kérdeztem félénken hiszen ez az egész nem rám tartozik de tudni akartam, mi lehet az oka.
-Őszintén nem tudom.-válaszolt szomorúan.
-De térjünk is rá a szerződésre.-felelte.
-Én személy szerint nagyon szeretném ha velünk dolgoznál. Alkalmasságilag is te bizonyultàl a legjobbnak. Szóval szeretnék veled szerződést kötni.-tolta elém az előbb kivett papír köteget.
Figyelmesen végig olvastam ami nem volt rövid idő, de a férfi türelmesen várt.

Nem találtam semmi kivetni valót a szerződésben.
-Rendben.-mondtam végül felnézve a papírokból.

Hatalmas kő esett le a szívemről hiszen ezt a munkát Isten adta nekem szóval minden rendben lesz. És nem véletlen az ittlétem valami feladat vár rám itt amit izgatottan várok.

Aláírtam a papírokat.
-Isten hozott a Bighitnél.-nyújtotta a kezét felém, én meg bátran kezet fogtam vele.