Drop of faith

6.fejezet

Te szemszöged

Hát ez nagyon furcsa volt. Vajon miért futott el? Lehet ilyen ronda vagyok? Vagy netán van valami az arcomon?
Á,biztos nem, akkor már rég itt hagyott volna. Na mindegy is nem rágódóm rajta annyit, biztos valami fontos dolga volt.

Befejeztem a találgatásokat és elindultam hazafele. Sára már biztos a halálán van, mert nem hagytam neki otthon kaját. Remélem egy icipicit feltalálta magát.

Szerény véleményem szerint az állásinterjú jól ment. Már csak az az idegtépő várakozást kell túlélnem amíg nem kapok valami értesítést ez ügyben.

Már csak pár lépcsőfok választ el az én drága otthonomtól és puha ágyikómtól.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam amint besétáltam a bejárati ajtón. Senki sem válaszolt az kiabálásomra. Beljebb mentem egészen Sára szobájáig.
Bekukucskáltam az ajtón és boldogan konstaláltam, hogy elaludt de nem akárhogyan.
Hason feküdt mint mindig, egyik karja az ágy háttámláján lógott, míg a másik le a földre. Lábai pedig keresztbe téve az ágy másik felén volt.
-Aludj szépen Sárika.-adtam homlokára egy apró puszit és betakartam.
Jajj tényleg kezdek anyásan viselkedni.

Ajtaját becsuktam és kimentem a konyhába, hogy főzzek valami finomat kettőnknek.

Halk lépteket hallok a lakásunk másik feléről.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-mondtam neki mosolyogva.
-Szia. Mi lesz a kaja?-kérdezi kíváncsian.
-Persze amikor kaja van akkor kidugod az orrod, de amikor kiabálok, hogy megjöttem akkor csak a horkolásodat hallom.
-Gomen'nasai(bocsánat Japánul).
-Most az egyszer elnézem.-feleltem neki.
-Gyere, egyél.-tettem elé a frissen készült ételt.

-Na és, hogy ment az állásinterjú?-szemöldökét huzogatva kérdezte tőlem.
-Szerintem minden oke volt.
-Tuti találkoztál valami pasival.-mondta ki ami eddig nyomta szívét, ezzel rátapintva a lényegre.
-Honnan veszed?
-Na mesélj el szépen mindent.-mondta hátra dőlve a székén ezzel kényelembe helyezve magát.

Elmeséltem neki mindent. Töviről-hegyire, azt, hogy milyen beszélgetés zajlott le az interjú közben és azt is ami azzal az idegen sráccal történt.
Tekintetem az arcára szegeztem és vártam mit fog mondani ezekre.

-Legközelebb majd te csapd a pofájára az ajtót.-mondta végül csillogó szemekkel.
-Neked teljesen elment az eszed.-válaszoltam neki, a röhögő görcsel küzködve.
-Tőlem jobb tanácsot ne várj.-és abban a pillanatban,hogy ezt a mondatot kimondta mindketten nevetésben törtünk ki.

Nem sok kellet és Sáránál már megjelentek a fáradság tünetei. Bölcs döntésnek ítéltem meg ha minnél hamarabb sikerül bevinnnem a szobájába.
A kis akciónk sikeresen zárult és Sára már békésen szunyókál az ágyában, és utána én is bevágtam a szunyát.

2 héttel később:
Egy állásinterjú után általában, ha kellesz a cégnek, pár napon belül értesítenek.
Hát ez nálam nem történt meg.
Két hét telt el azóta és semmi hírt nem kaptam róla. Vagyis ez azt jelenti, hogy megszívtam. Próbáltam a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, de valahogy nem sikerült, és természetesen Istent okoltam mindenért. Mert ha valami nem sikerül akkor abban biztos az ő keze van. Már 10 éve élek hívőként és különös tehetségem van mások hibáztatásában. Persze a végén kiderül,hogy én vagyok az aki nem azt teszi amit Isten mond neki.

Vasárnap van ma. Ami azt jelenti, hogy gyülekezetbe megyünk.

Gyorsan felkeltem Sárikám is, hogy legalább a mai napon ne késsünk el. Tervem nagy nehezen,de sikerült és időben oda értünk.

Beültünk a leghátsó sorba, és figyeltünk.

Az alkalom Isten terveiről szólt. Arról, hogy Isten mindannyiunknak egy különleges utat tervezett. És ahhoz, hogy mi ezt megtudhassuk várnunk kell.

Na ez az alkalom telibe talált.
Türelmesnek kell lennem.

Még beszélgettünk pár barátunkkal amikor egy meleg kezet érzek a vállamon.
Megfordulok, és egy ismerős arcot pillantok meg.

-Ne haragudj, hogy megzavartalak.
-Jajj Mark ne hülyéskedj. Annyira örülök,hogy itt vagy.-ölelem meg szorosan.
-Hogy vagy mostanság?-kérdezi kíváncsisággal teli hangnemben
-Várok Isten utasításaira.-felelem neki tömören, mire ő csak egy bólintással válaszolt.
-Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem tőle ugyanis még sosem láttam itt a gyülekezetben.
-Emlékszel arra amikor minden ebéd szünetben a Bibliát olvastad, és minden alkalommal megszakították az olvasást mert ki kellett menned a boltba valamiért?-tette fel kérdését.
-Igen emlékszem.
-Akkor amikor kimentél és ott hagytad a könyvet, én mindig bele olvastam. És szépen lassan világos lett minden Istennel kapcsolatban.-mondta. Erre nem tudtam mit felelni, még a lélegzetem is elállt amint meghallottam.
Mark megtért, úgy, hogy az én Bibliámat olvasta.
-Köszönöm Uram.-mondtam neki miközben újra megöleltem.

-Képzeld jött hozzám egy leveled. Fogalmam sincs, hogyan tévesztették el a címet de már körülbelül két hete ott van nálam de szinte sosem voltál elérhető ezért nem tudtam átadni.-mondta és átnyújtotta a levelemet.

Hát igen sajnos mivel nem volt rendes álláson ezért ebben a két hétben alkalmi munkákból próbáltam pénzt keresni és a telefonomat sosem tudtam felvenni, amire meg haza értem elfelejtettem

Remegő kezekkel nyúltam a levelemért,hogy megnézhessem kitől is érkezett.

Szemeim hatalmasra tágultak amint megláttam kitől is érkezett:

Bighit Entertainment.