Drop of faith

5.fejezet

Yoongi szemszöge

-Ez nagyon király lett Yoongi! Büszke vagyok rád.- mondta Jin a mondandója közben erősen átölelve. Nagyon szeretem Jint annyira anyáskodó ami nem baj, sőt szükségem van rá hiszen ha már az édesanyám ennyire messze van tőlem. Nagyra értékelem ilyen tetteit.
-Van még mit csiszolni rajta.-mondtam neki gondolataimat a dallal kapcsolatban.
-Szerintem így is fantasztikus lett. Viszont már lassan 5 órája ülsz abban a székben, egy kicsit ki kéne mozdulnod.-nézett rám aggódóan.
-Jól van megyek már. Addig ki ugrom a kis boltba és veszek valami kaját. Ti kértek valamit?-a többesszámban a csapat többi tagjára utaltam akik lent vannak a tánc teremben és keményen dolgoznak a tánc mozdulatok tökéletesítésén.
-Ha már így megkérdezeted.-ajjjajj ez a mondata semmi jót nem jelez.
-Tessék itt van egy lista erre a srácok felírtak mindent ami kell a boltból. Köszi Yoongi.-azzal ott is hagyott a kis stúdiómban egy komplett bevásárló listával. Kár volt megkérdeznem. De mindegy mostmár nincs vissza út.

Lassan,komótosan felálltam az én drága kis székemből majd amint kiértem a helyiségből az ajtót elég hangosan becsaptam magam után. Az utóbbi időben viszonylag sokat csapkodtam az ajtókat megmagyarázhatatlan okokból de nem is lényeg már megszokták. A csendes folyosón viszhangoztak hatalmas lépteim amint a bejárat felé igyekeztem. Az időjárás kint viszonylag melegnek tűnt de már elég régen voltam kint, talán asszem 3 napja. Sok a meló itt bent és semmit sem szeretek félben hagyni.
-Már csak egy ajtó választ el a kinti világtól.-gondoltam magamban.
Kivágom a hatalmas üvegajtót, magam után nem nézve szintén erőteljesen zárom be magam után.
Egy halk kiáltást hallok magam mögött. Gyorsan hátra fordulok és ijedten pillantom meg az üvegajtó mögött egy fiatal lányt aki az orrára szorítja a kezét.
"Na most fogok meghalni!"

-Te jó ég! Annyira sajnálom! Bocsáss meg!-kezdek gyors bocsánat kérésekbe, közben folyamatosan fürkészve kezével takart arcát.
-Semmi baj.-válaszolt.
-Hívni kéne orvost.-mondtam idegesen.
-Erre semmi szükség. Nézd nem is vérzik.-mondja vidáman a kezét felém mutatva amin egy vér csepp sincsen. Annak a tudata, hogy nem ömlik a vére egy kicsit megnyugtatott.
-Nincs szükséged semmire?
-Dehogy. Minden rendben.-válaszolta mosolyogva. Reakciója eléggé meglepett hiszen normális esetben az adott illető aki egy nő lenne, simán levágott volna nekem egy kisebb hisztit és egyéb cifra dolgokat vágott volna fejemhez. De nem tette.

Hosszú barna haja copfba volt kötve, ezzel tökéletes rálátásom volt formás arcára amin egy kedves mosoly terült el. Szemei szinte fekete színben pompáztak, amikben különleges fény ragyogott, ezzel a fénnyel felkeltve minden férfi figyelmét köztük az enyémet is. Ő nem ázsiai, talán európai lehet de nem vagyok biztos benne.
-Meglep, hogy így kezeled ezt az esetet.-adtam hangot gondolataimnak.
-Netán hisztiznem kéne és siránkoznom a semmin. Mivel nem történt baj.-nézett rám.
-Igazad van. De más nő ebben az esetben már a nyakamra hívta volna a rendőrséget.-válaszoltam neki halál komolyan de ő elnevette magát kijelentésemen. Tetszik a nevetése, olyan megnyugtató és ártatlan. Hát gratulálok Yoongi ezt szépen megfogalmaztad.

-Én tudom higgadtan kezelni az ilyen eseteket.-ezen a mondatán már én is elnevettem magam.
Most életemben először tudtam kötetlenül beszélgetni egy lánnyal aki férfi szemmel nézve nagyon csinos volt. De valami más volt benne. Én magam sem tudom mi, de más volt.
Nézelődésemet a telefonom csöngése szakította meg.

Jin hívott. És abban a pillanatban esett le, hogy mégis mi a fészkes fenét csinálok.
-Bocs, de most már sietnem kell.-válaszát már nem is hallottam, gyorsan futottam a bolt irányába.
Ha valamilyen oknál fogva kiderül, hogy beszélgettem egy idegennel aki egy nő volt, akár ki is rughatnak. Ezt pedig nem kockáztathatom meg.

Annyira siettem, hogy elfelejtettem felvenni a telefonomat. Jin úgy is csak azt kérdezte volna, hogy hol a fészkes fenébe vagyok. Szóval megspóroltam egy fölösleges lecseszést.

Megejtettem a bevásárlást, megvettem mindent ami kértek a többiek majd indultam vissza.

-Vályúhoz!-kiáltottam a tánc terembe érkezve.
-Ó Hyung!! Végre. Mi tartott ennyi ideig?-jött oda hozzám Taehyung egyből a szatyor után nyúlva.
-Öreg vagyok én már ahhoz, hogy futkossak a boltból.-mondtam.
-Jajj zsémbes vén ember.-nevetett rajtam Namjoon.
-Nem bűn ha valaki zsémbes.-védtem meg magam.
-Bajnak nem baj csak így sosem fogsz találni magadnak barátnőt.-Jimin.
-Tch...nem kell nekem barátnő....
-.......úgy is sokat kell dolgoznod.-fejezte be helyettem Taehyung.
Ez így van nem kell nekem barátnő hiszen semmi időm nem lenne rá. Na meg a cég sem engedné.
Annyira sajnálom, hogy faképnél hagytam azt a lányt de muszály volt. Ha legközelebb össze futunk akkor majd elmagyarázom neki. De kétlem, hogy lesz legközelebb.

"Rosszul hittem"