Drop of faith

11.fejezet

Te szemszöged
Bármennyire is próbáltam leplezni a boldogságomat, nem sikerült. Mosolyogva sétáltam haza, ami számomra szokatlan, hiszen eddig nem sok minden okozott nekem örömöt.

Az ajtón belépve Sári is kiszúrta, hogy valami nem stimmel velem.
-Minek örülünk annyira?-szegezte nekem rögtön eső kérdését.
-Hát..... semminek.-a válaszom nem bizonyult elég hitelesnek ezért tekintetét belevályta enyémbe, hátha kitud olvasni belőle valamit.
-Valami pasi van a dologban.-állapította meg.
-Ezt mégis miből gondolod?-kérdeztem vissza hirtelen.
-Ismerlek.-válszolt röviden és tömören.

Ebbe a mondatába nem tudtam belekötni. Igaza volt. Túl jól ismer, mindent tud rólam.

-Na, ki az a srác?-kérdezte szemöldökét huzogatva.
-Yoongi.

Elmeséltem neki mindent, elejétől a végéig. Csendben végig hallgatott, minden szavamra oda figyelt.
-Valami tuti lesz köztetek. Érzem, van valami a levegőben.
-Nem hiszem. Csak gondolj bele. Ő egy híres ember, rajongók százai veszik körbe. Szebbnél-szebb lányok, szerinted pont én kellenék neki?-tettem fel a kérdést amin már rengeteget gondolkoztam.
-Meg amúgy is még szinte semmi sem történt köztünk, nem jelenti azt, hogy ő netán másképp tekint rám.-gyorsan hozzá tettem mielőtt még válszolhatott volna.
-Jajj (x/y) annyira nehéz eset vagy. Alujd jól.- mondta utoljára és befeküdt az ágyába.
-Jó éjt neked is.-nyomtam egy puszit az arcára és mentem én is aludni.

Sikerült ma is későn felkelnem, ezért az egész reggelem rohanás volt. Gyorsan bedobáltam a szükségesnek vélt tárgyakat a táskába, elköszöntem Sáritól és már szaladtam is. Nagy nehezen elértem a buszt ami segítségével időben fogok beérni. Hurrá!

A mai napon kivételesen nem állták el a bejáratot a rajongók serege, így akadálymentesen sétáltam be az ajtón.

Minam a szokásos helyén ült és tette a dolgát.
-Nyugi,még nem késtél el.-nézett fel rám mosolyogva.
-Tényleg?-figyeltem hitetlenkedve az órámat.
-Még nincs itt......-már egyből tudta kire gondolok. A drága "főnökömre".
-Minden rendben van veled? Hogy tetszik az itteni munka?-kérdezte kíváncsian.
-Én nagyon szeretek itt dolgozni, szerintem mindent jól csinálok.-mondtam neki szerényen.
-Akkor jó. Örülök hogy jól érzed magad.

Még egy ideig beszélgettünk Minam-mal, gondoltuk elütjük az időd amíg nem jönnek a fejesek. Jól volt beszélgetni vele.
Beszélgettünk és csak beszélgettünk addig amíg egy fiúkból álló csapat hangos zaja megnem csapta fülünket. Egyből a zaj irányába vándorolt tekintetünk.

Hárman voltak. Az arcuk ismerős volt de egyszerűen nem jutott eszembe, hogy hol találkoztam már velük. Mindannyian fekete maszkot viseltek és baseball sapkát, hogy feltűnés mentesen közlekedhessenek a városban.
A legmagasabbik közelebb lépett hozzánk.

-Jó reggelt hölgyeim!-köszönt nekünk vidáman, mosolyogva.
-Szép jó reggelt neked is!-köszönt neki Minam.
Hogy vagytok?-kíváncsiskodott tovább.
-Hát..minden rendben. Sokat dolgozunk és sajnos keveset tudunk pihenni. De ezen kívül jól vagyunk.-mondta a srác.
-Ó jut eszembe. Találkoztatok már az új tolmácsotokkal?-Minam felém mutatott.

Minden egyes végkifejlet lezajlott a fejemben, hogy mi fog ezután történni. Nem tudtam mit kellene mondanom, legyek laza vagy netán nagyon udvarias?
Ezer meg ezer kérdés cikázott a fejemben de sajnos egyre sem tudtam oda figyelni, az események gyorsabban történtek mint a gondolataim.

-Nagyon örülök, hogy velünk fogsz dolgozni. Kim Nam Joon vagyok. A banda leader-e. Ő itt Hoseok, meg Jimin.-mutatkozott be nekem a kezét nyújtva. Nagyon szimpatikus volt. Kedves és magabiztos, nem mellesleg a külseje sem semmi. Bár ahogy többi fiút elnézem ők sem különbek.

Már nyújtottam volna a kezem, hogy viszonozzam a köszönését de egy éles és hangos női hang mely félbe szakította tevékenységemet.

-(x/y)!! Rengeteg tennivalónk van még a turnéig te meg itt lebzselsz ahelyett, hogy végeznéd a dolgodat.-mondta egyhangúan Ha Eun ahogy közeledett hozzánk.
-Szóval (x/y).-szólt vissza halkan NamJoon. Pont annyira volt halk, hogy én még hallottam.
-Nagyon örülök a találkozásnak.-fordultam vissza hozzá és viszonoztam a kézfogását.
-(x/y)!!!!- kiáltott vissza nekem Ha Eun.
-Megyek máris! Legyen szép napotok és jó munkát!- köszöntem el a előbb említett emberektől és futottam is felettesem után.

Yoongi szemszöge
Fáradt vagyok. Egy percet sem tudtam aludni. Ez a lány megőrjít. Nem tudom mi ez az egész. Az agyam nem tudja felfogni. Az szívem meg nem tudja feldolgozni csak elmélkedni tudok.
Az alvás képtelenség volt számomra este ezért hajnalok hajnalán vissza jöttem a stúdiomba dolgozni. Hagytam egy üzenetet Namjoonnak, hogy ne keressen.

Egész este dolgoztam. Azt hittem ha a munkába temetkezem akkor a problémáim nagy része eltűnik de nem. Minden ugyanolyan maradt.

Végtagjaim teljesen elgémberedtek a keverő pulton való alvástól.
Halk léptekre leszek figyelmes:
-Heeyy Hyung!- hallottam meg Jimin hangját.
-Nem alszok!!-keltem fel hirtelen, éberséget színlelve.
-Mik ezek a piros foltok az arcodon? Csak nem....-kezdte el huzogatni a szemöldökét.
-NEM!!- válaszoltam neki ingerülten.
-Ne bánts Yoongi kérlek!-kezdett el könyörögni és bujkálni előlem.

Gyorsan ki szaladtam a mosdóba, hogy megnézzem mi történt a fejemmel.
Az arcomon piros foltok voltak, szemeim karikásak, bőröm pedig sápadt volt. Mint midnig. Egyszerűen borzalmasan néztem ki. Arcomon ékelkedő foltokon kívül más nem aggasztott a külsőmön, ez egészen megszokott látvány tőlem.
Közelebb hajoltam a tükörhöz, hogy jobban szemügyre vehessem.

-Nyugi, ezek csak a keverő pult gombjainak a nyoma.-meséltem örömmel Jiminnek milyen felfedezésre jutottam.
-Már megint itt aludtál? Történt valami? Baj van?- kérdezte aggódó tekintettel.

Nem értem miért érdekli mindez. Miért akar az én problémáimmal foglalkozni. Hiszen összegezve a csapatból neki vannak a legnagyobb gondjai és lelki harcai. Ez egy nyílt titok. Mindenki tud róla, hogy min megy keresztül, de nem hagyja, hogy segítsünk neki. Mindennel egyedül akar megbirkózni. Próbálja elrejteni ezeket de mi így is látjuk és tudjuk, nincs rendben semmi.
Az a mosoly amit nap mint nap látunk amögött rengeteg fájdalom és érzelem van.

-Nincs semmi baj.-mondtam mi végül amit sok agyalás során a legkézenfekvőbbnek ítéltem.
Jimin csak sóhajtott egyet.
-Gyere Hyung. Lassan neki kell kezdenünk a próbának.-állt fel hirtelen.
-Menjünk!

Követtem őt egészen a próbateremig. Már előre láttam, hogy hányan várnak ránk a teremben.

Üres volt! Csak a fiúk voltak ott. Szokatlan.
-Hogy-hogy csak mi vagyunk itt?- kérdeztem Namjoont hátha ő tud valamit amit én nem.
-Ma nem lesz próba. A vezetőség fog jönni nem sokára,hogy bejelentsék a turnéval kapcsolatos információkat.-ismertette a mai napi menetrendet.

Nem kellett túl sokat várni már jöttek is az emberek.

Lassan szivárogtak be a cég alkalmazottjai.
Sminkesek, hangtechnikusok, fodrászok és végül Ő.