Raven naplója

312 20 2
                                    

Kedves naplóm!

Hmm..Hol is kezdjem? Sosem mondtam még fel naplót.

Talán ott, hogy lassan egy éve már annak, hogy a Föld és az emberiség kipusztulásáért felelős mesterséges intelligencia A.L.I.E., vagy, ahogy én hívom P.R.R., bechipezett, vagy inkább bedrogozott mindenkit.

Sok minden történt azóta. De haladjunk szépen egyesével.

Becca laborja elpusztult, gondolom P.R.R. műve. De szerencsére a lényeget megtudtuk, hogy van egy bunker Ton dc-től nem messze. Mivel bepánikoltunk, hogy csak fél év van hátra az életünkből, így egyetlen megoldást láttunk csak, a fekete szérummal való kísérletezést. Csakhogy ehhez kellett egy fekete vérű ember, akiből egyetlen egy maradt, Luna, aki nem volt túl boldog a kísérleti nyúl szerepében. Végül pár sikertelen próbálkozást követően, kísérleti alany hiányában, Clarke beadta magának az utolsó adagot és készen állt a tesztelésre. Erre aztán nem került sor, mivel felfedeztünk egy, még életre kelthető műholdat, amit pár óra erejéig beüzemeltünk. A kapott adatokból kiderült, hogy P.R.R.

- Áruld el, mi az a P.R.R?? -hajolt be Jackson az ajtón.

- Piros Ruhás Ribanc! - válaszolt Raven.

- Oh. Így hívod A.L.I.E-t?

- Miért te hogy hívnád, miután kis híján megölt téged, de még előtte jól megkínzott, átvette a tested és a tudatod felett az irányítást? Édes, drága, tündibündi cukipofa??!!

- Igazad van, sajnálom - mosolygott Jackson, majd ahogy feltűnt, úgy el is illant.

Szóval, hol is tartottam? Áh, igen az adatok. Tehát a kapott adatokból kiderült, hogy valóban aktívak és folyamatosan melegednek az atomreaktorok, de még van pár év a katasztrófáig. A világvége csúszik, de közben más felfedezést is tettünk. Ugyanis találtunk egy kisebb elhagyatott űrállomást. Köszönhetően Roannak, aki most a Jégnemzet királya, lett üzemanyagunk a talált űrhajónkhoz is. Így fokozatosan felküldtünk kb. hatvan embert, hogy kezdjenek el, egy a Bárkához hasonló űrállomást a már meglévő köré felhúzni. Bellamy és Monthy felügyeli a fönti munkálatokat. Én innen tartom velük a kapcsolatot. Sajnos Arkadia központi részének pusztulásával, ide is kellett egy megbízható technikus, így maradtam. Igen Arkadia nagy része elpusztult, felrobbant, több száz égivel együtt. Jaha és Jasper is meghalt a robbanásban. Nem tudjuk kinek a műve lehetett. Alig maradtunk négyszázan. Jelenleg szétszóródva élünk: Arkadiában, a bunkerben és plusz mínusz hatvanan az űrben. Egész jól állnak odafenn a dolgok. Bellamy nemrég tért vissza és adott részletes jelentést. Az állomás nagy része készen van, már kiküldtek pár műholdat, aminek a jelét lassan itt is észlelni fogjuk, ahogy készen leszek a rádiótoronnyal.

Polist jelenleg az Azgeda uralja, bár segítőkészek, mert Roan rájuk parancsolt, tudjuk sosem fognak elfogadni minket. De támadni sem mernek az új parancsnok, Octavia végett.

Igen, Octavia lett a tizenkettő vagy tizenhárom klán új parancsnoka. Luna nem vállalta a parancsnoki szerepet, sőt kifejezetten ágált ellene, így, mivel nincs több éjvérű, szükség volt egy vezetőre. Amit hagyományszerűen egy aréna harc keretein belül intéztek el. A harcból Octavia győztesen került ki, és Indrával, aki mindenben támogatja, kihirdették, hogy a régi vérparancsnoki rendszernek leáldozott, és új korszak veszi kezdetét. Polist átadták a Jégnemzetnek és kinevezték a bunkert új parancsnoki hadiszállásnak. Persze sok földinek nem tetszik az új parancsnok, sem a rendszer, amit követ, így vannak zavargások és ellentmondások, amik módszeresen keserítik meg Octavia parancsnokságát. A látszólagos béke nem tudni meddig fog tartani, bár Abby és Kane mindent megtesznek, hogy az égiek ebből kimaradjanak. Épp elegen haltak már meg az elmúlt időben. Míg Kane a bunkerben, addig Abby Arkadiaban próbálja egyben tartani az égieket. Persze mindenről jelentést kell adnunk Octavianak, néha azon gondolkodom azt is elmondjam-e, hányszor mentem ki egy nap alatt a mosdóba? Több tucat földi is ide lett rendelve, hogy szemmel tartsanak minket, mintha közünk lenne az elmúlt hetekben történt dolgokhoz.

Your future holds nothing but painWhere stories live. Discover now