Your future holds nothing but pain

Ellentmondás

Ingerült volt, ami nem csoda, ha azt vesszük, hogy a tanács tagjai megpróbálták nyíltan leváltani, majd megöletni. Ennek tetejébe a legutóbbi tanácstermi zavargás közepette eltűnt a parancsnoki vállvért, amiért tanácsadója szája habzott. Sóhajtott.

- Lehet ez a hét ettől rosszabb?

Indra ránézett és szólásra nyitotta a száját, mire közbevágott.

- Csak költői kérdés volt, nem kihívás!

- Octavia, most már te vagy a parancsnok, és ezt nem hagyhatod annyiban. Meggyalázták az erőd, kérdőre vonták a hatalmad és kigúnyoltak a vállvért ellopásával. Erre reagálnod kell.

- Azért ez nem túlzás egy kicsit? - Szólt közbe Marcus. A terem üres volt, hármójukon kívül csak az üres fémfalakon játszó árnyak szegültek hozzájuk,  megfigyelőnek. - Mármint a nyilvános kivégzés. A vért ellopásával például nincs is kit vádolni, hisz azt sem tudjuk ki volt a tett..

- ROAN!!!! Az a gyalázatos azgeda fatty!! - Indra üvöltve csapott az asztalra.

- Hisz itt sem volt! - Marcus tudta gyenge lábakon állt az érvelése, mint ahogy azt is, hogy Roannak köze van a napokban történtekhez, de most egy háború az azgedával a trikru és az égiek biztos vesztét jelentené.

- Át kellene gondolni ezt a helyzetet mielőtt rossz döntést hozunk.

- Senki nem támadhat a 12 klán parancsnokára következmények nélkül. A vér, vért követel!

- Azt hittem a vérparancsnok vonalának már leáldozott és új rendszer van. Vagy tévednék? - érvelt Marcus - Octavia..

- Parancsnok- vágott a szavába Indra - Octavia megszólítása mindenkinek Parancsnok.

Marcus sóhajtott, rendben, ha ezt a játékot kell játszani, akkor, legyen.

- Parancsnok, kérem, gondolja át. Egy háború most nagyon nem jönne jól senkinek. Jusson eszébe miért tartunk ott ahol.

- Mert megnyertem a konklávét. Indrának igaza van, az életemre törtek, ha nem reagálok semmit, akkor nem tartanak méltónak a vezetésre. Viszont a tanácsra szükségem van így másra gondoltam.

Marcus megkönnyebbült. - Legalább átgondolta.

- Nem a tanács tagjait végeztetem ki, hanem egy-egy közeli hozzátartozójukat. Legközelebb meggondolják kétszer is, hogy kire támadnak. Hirdesd ki az ítéletet és azt, hogy holnap reggel végrehajtásra kerül - szólt Indrához, aki bólintott és elindult az ajtó felé. Kaneben megfagyott a vér.

- Lexa sosem tett volna ilyet - szólalt meg elhaló hangon a maga elé bámuló Marcus.

Indra megtorpant az ajtóban, testtartása feszülté vált.

- Hogy van merszed? - sziszegett fogai közt fenyegetően. - Ha nem az lennél, aki, Marcus Kane az égiektől, akkor kivágnám itt helyben a nyelved!! - dühtől elvakultan vágtatott vissza és állt meg Marcus előtt. - Tiszteltem és szerettem Lexát, követtem sok csatán keresztül, de miután láttam mit tett vele a Wanheda - köpte ki a titulust, mint valami mérget - rájöttem, hogy elgyengült. Gyenge lett, mert egy égi szuka..

-ELÉG!! - üvöltött Octaviaból a düh. Önmagát is meglepte az a mélyről feltörő harag, amit most érzett. Utálta Lexát az első perctől kezdve, de ettől még követte volna bárhova. Megmentette a saját élete árán az égieket, akiket az új parancsnok megvetett, de mégiscsak a népe hisz bármennyire akart földi lenni, Octavia az égiekhez tartozik. Ha nincs Lexa és Clarke, most Ő is halott lenne ezért hálával tartozik.