Your future holds nothing but pain

Előszél

- Ez elképesztő! - mondta a fejét fogva Abby.

Lexa megint nem volt az ágyban! Mi több, még csak a szobában sem. Igaz a lány nagyon hamar felépült, ami még a sokat látott orvost is meglepte. De nem szeretett volna kellemetlen meglepetést. Három hét alatt Lexa többet volt talpon, mint ágyban. Főleg mióta Roan meglátogatta, és tájékoztatta a jelenlegi helyzetről. Beleegyezett, hogy a parancsnok kimozduljon és bejelentsék a visszatérését. De pihennie kell. A megfigyelések alapján eddig semmi gond. Ki lehetett jelenteni, hogy a lány makkegészséges és jobban fest, mint valaha. Abby sóhajtott.

- Hol lehet?

Odasétált a fali kommunikátorhoz és megpróbálta elérni Ravent. Sokadszori hívásra sem válaszolt.

- Biztos megint bömbölteti a zenedobozát - morogta Abby bosszúsan és elindult a lift felé, hogy lemenjen a vezérlőbe. Ahogy kinyílt a felvonó ajtaja Murphyvel találta szemben magát.

- Lefelé? - viccelődött Murphy.

- Igen - lépett be a fülkébe az orvos - Csak nem Ravenhez?

- De - válaszolta a fiú - Nagyjából megvagyok a csarnok leltározásával. Viszont nem tudok feljutni a hangárba.

- Hogyhogy? Nem működnek a liftek? - kérdezte Abby.

- Működnek, nincs semmi baj velük. Csak a központi agy folyton jelszót kér - válaszolta Murphy. - Te?

- Lexa - fújta ki a levegőt az orvos.

- Megint meglógott? - nevetett a fiú.

- Komolyan mondom Clarke makacsságát is nehéz kezelni, de Lexa még rajta is túltesz. Remélem Raven megtalálja az érzékelőkkel - panaszkodott az orvos.

A lift leért a vezérlőhöz. Az ajtó kinyílt és egy hosszú jól kivilágított folyosóval találták szembe magukat, ami egy zsilip ajtóval végződött. Egymásra néztek és elindultak az ajtó felé.

- Sosem jártam még itt - mondta Murphy.

- Én sem. Még nem volt időm, meg ez Raven kicsi világa. Tudod milyen, ha lejössz, nem szabadulsz egykönnyen mert mindent megmutat - mosolygott Abby.

- Amúgy nem gondolod, hogy Lexa átesett a teszteken így nincs értelme tovább ágyhoz kötnöd? - kérdezte a fiú.

- De. Épp ezt szeretném neki elmondani, de így, hogy nincs a helyén nehéz lesz - mondta az orvos.

Odaértek az ajtóhoz, amit a jól ismert bioszkenner nyitott. Abby belemélyesztette tenyerét a zselébe, amely zöldre váltott és az ajtó egy csapásra kinyílt. Amit elsőként mindketten érzékeltek az a hangos zene.

 Abby végigpásztázta tekintetével a gyengén megvilágított termet, mely elég nagy volt. Nem kellett sok idő, és megtalálta, amit keresett. Sőt többet is. Mindkét fiatal egy monitor előtt ült, és Raven hevesen magyarázott Lexának. Abby elindult a hangos zaj forrása felé, hogy inaktiválja a zavaró tényezőt. Ahogy ez megtörtént, a hirtelen csend szinte fülsüketítő lett.

- Abby!! - hasított bele a csendbe Raven hangja - Hát végül mégis rávetted magad, hogy lenézz ide hozzám!

- Ti ketten! Komolyan! Neked megint fájni fog a lábad, ha sokat erőlteted, neked pedig ágyban lenne a helyed! - mondta az orvos bosszúsan miközben, mutatott a technikusra majd a parancsnokra.