Your future holds nothing but pain

Illúzió vagy hazugság?

A helyiséget, mely hálója volt, most gyertyák halovány fényének tánca járta be.

- Megbosszullak, esküszöm! - szorította ökölbe kezét, fortyogott benne a düh. Indra pontosan tudta, hogy most tehetetlen az Azgeda ellen. De nemsokára, visszavághat, s az kegyetlen és fájdalmas lesz.

A hamvasztást egymaga végezte. A fájdalma csak az övé volt, senki nem érthette mit érez most. Ott térdelt a sarokban, melyben a lánya megmaradt holmija, egy hajtincse, s hamvai voltak.

X

Nevetés csendült fel az étkezdében. Abby messziről, mosolyogva figyelte lányát, aki ismét önmaga volt.

- Boldognak tűnik - szólalt meg egy nyugtató, mély hang, majd derekán érezte a kezeit.

- Az. Sosem hittem volna, hogy egyszer újra így láthatom. Hogy van Indra? - fordult Marcussal szembe és átkarolta a nyakát.

- A tanácsteremben való tombolása óta nem láttam. Octavia szerint a szobájában van, és azóta sem jött ki. Még neki sem sikerült pár szón kívül többet váltania vele.

- Gaia halála teljesen kiborította, amit meg tudok érteni. Nem is tudom mit tettem volna, ha elveszítem Clarke-ot.

- Kérlek, nem beszélhetnénk másról? Hetek óta ez az első, hogy jut egymásra egy kis időnk. Mit szólnál este egy közös vacsorához? Csak te, én és a gyertyafény, meg talán az ágy? - kérdezte kajánul vigyorogva Marcus.

- Hmmm, jól hangzik - mosolygott az orvos, majd megcsókolta a férfit.

- Felőlem az orvosiban is megtörténhet, de a technikusi részleget kerüljétek, ha lehet - szólalt meg egy ismerős szarkasztikus hang a turbékoló pár mögött.

- Raven, én is örülök, hogy újra látlak - mosolygott rá Marcus.

- Oké, oké, de csókot tőlem nem kapsz!!! - hüledezett a technikus mikor a férfi közeledni kezdett felé.

- Nem is kell - nevetett Marcus - Mennem kell, akkor este.

- Ott leszek - mosolygott Abby, majd ismét megcsókolta a férfit.

- Kérlek, borotválkozz meg - szólt Kane után.

- Tessék??? Azt hittem szakállasan kellemesebb látványt nyújtok - fordult vissza menet közben a férfi.

- Jah, pont, mint egy kancsal majom - válaszolt Raven, Abby helyett, amire Marcus nevetve tovább ment.

Ott álltak egymás mellett és nézték fiatalokat az asztalnál.

- Ugye tudod, hogy önző voltál?

- Miért? - lepődött meg az orvos.

- Nem mondtad el neki.

- Azt hiszed, én nem tudom? Hidd el, emiatt lelkiismeret furdalásom van, hisz az apját is elhallgattam. De nézd milyen boldog. Nevet, Raven, nevet! Nem is tudom mikor láttam utoljára ilyennek - mosolygott könnyes szemmel. - Ha ezért önző vagyok, akkor inkább leszek az, minthogy ismét elveszítsem őt.

- Tudom Abby - tette a vállára a kezét. - De Lexa mellett boldog volt. Joga van tudni. Bele gondoltál már abba, hogy ha visszanyeri az emlékezetét, akkor mi lesz?

- Mint ahogy a boldogsághoz is joga van.

- De ez egy hamis illúzió, Abby.

Az orvos sóhajtott, mert a barnának igaza volt.

- Igazad van, én sem örülnék, ha egy nap kiderülne, hogy a boldogságom nem valóság. De olyan jó így látni. Ismerem Clarke-ot, mérges lesz, de meg fogja érteni. Ha pedig időközben tudomást szerez Lexáról, akkor elmondok neki mindent. Ám egyelőre kérlek Raven, csak kicsit maradjon még ilyen. Neki is jár - nézett könyörgően a mechanikusra.