Your future holds nothing but pain

Zavar

Két napja már a támadásnak. A bunker tele volt sebesültekkel. Sokan meghaltak, de még mindig nem tudni, hogy pontosan milyen fegyver is okozta a robbanást. Abby és Jackson fáradtak voltak, alig aludtak. Raven miután kijavította a járását segítő "mankó"- ját a beérkezett adatokat elemezte Bellamyval. Kane, Octaviaval és Indrával órák óta bezárkózva vitatkoztak. Miller és Gaia halottak. Murphy, Emori mellett volt a gyengélkedőben. A lány súlyosan megsérült. Clarke még nem tért magához, elég nagy ütést kapott a fejére.

Bellamy magát okolta mindazért, ami történt. Ismét semmit nem tett. A húga teljesen megváltozott, de nem jó irányba, Clarke pedig két napja eszméletlen, mert nem fedezte őt, amikor kellett volna.

- Bellamy? Hahó, figyelsz te rám? - mászott bele a látóterébe Raven.

- Igen. Nem. Ne haragudj, csak megint semmi hasznomat nem vettétek - tört le teljesen.

- Ne mond ezt, te mindig hasznos vagy. Például megnézhetnéd, hogy van Clarke és egyúttal szólhatnál Abbynek, hogy amint ráér beszélnünk kell - mosolygott a mechanikus.

- Rendben - ezzel ott hagyta a lányt.

Beérve az orvosinak kinevezett átmeneti helyiségbe azonnal észrevette, hogy itt sem jobb a helyzet, mint máshol.

- Bellamy - szólalt meg melegen Abby - Mit tehetek érted?

- Jöttem meglátogatni Clarke-ot, és Raven azt üzeni, hogy ahogy van egy kis időd, beszélnetek kellene - hadarta a fiú, közben tekintetével az eszméletlen szőke lányt kereste, de csak egy idétlenül rávigyorgó Murphyt látott. Grimaszra húzta a száját. - Ez is itt van, remek.

- Bal oldalt, leghátul a függöny mögött - szólalt meg Abby mosolyogva.

- Ohh, köszönöm - elindult az elszeparált rész felé.

Olyan volt mintha aludna, leszámítva a kötést a fején. Bellamy csak bámulta a lányt, majd leült az ágy mellett lévő üres székre és megfogta az alvó szőke kezét.

- Sajnálom - súgta maga elé - Figyelnem kellett volna rád, ez az én hibám. Soha többet nem hagyom, hogy bajod essen. Sem neked, sem O-nak, sem senki másnak - sóhajtott.

- Helyre hozok mindent, ígérem. Te csak gyógyulj meg és térj vissza - felállt, majd a lány fölé hajolt és egy puszit adott a homlokára.

X

- Mihez kezdjek ezzel? - fogta kezébe a kis kék chipet. - Adjam oda Octavianak? Nem azt semmiképp. Ezt meg kell, beszéljem Abbyvel.

Sercegést hallott maga mellől. Abby rádiója volt. Kezébe vette, már épp kikapcsolta volna, amikor egy hang szólalt meg a rádióból

- Van ott valaki?

Raven majdnem eldobta a rádiót az ismerős hang hallatán.

- Luna!! Te jó ég hogyan került hozzád egy rádió?

- Raven? Jó hallani a hangod - sejtelmes hangjától még most is futkosott Raven hátán a hideg.

- Mégis, mi a jó fenét képzelsz? Még jó, hogy külön frekvenciára állítottam Abby rádióját így...Várjunk csak? Az Clarke rádiója? Polisban vagy? Üzenem Roannak, hogy BASSZA MEG!!! - üvöltött Raven.

- Raven, erre most nincs időnk. Clarke-al kell, beszéljek - szólalt meg egy mély rekedtes hang a rádióból.

- Óhaaa, őfelsége vette a fáradtságot, hogy beszéljen velem? Milyen kedves. Sajnos Clarke nem ér rá. Épp.. lássunk csak eszméletlenül fekszik hála a bombának, ami felrobbant és megölt rengeteg embert!