Your future holds nothing but pain

A harc

- Nem hittem volna, hogy egy nap majd ide jutunk - szólalt meg Bellamy a távolt kémlelve.

- Hogy el foglak viselni? Vagy, hogy együtt nézünk végig pár nap felkeltét romantikusan? - viccelődött a szőke.

- Szóval te viselsz el engem? - nevetett a fiú.

- Ez teljesen egyértelmű - húzta fel az orrát Clarke, majd ő is nevetni kezdett.

- Octaviara gondoltam. Ő a húgom Clarke. Még mindig látom benne azt a kislányt, akit a Bárkán rejtegettünk anyánkkal. Vajon ha élne, akkor mit mondana erre a helyzetre? Megbuktam, mint testvér és megbuktam, mint barát - hajtotta le a fejét megbánóan Bellamy.

- Szerintem, - tette a fiú vállára a kezét - te remek ember vagy Bellamy. Nem számít, hogy mit tettél a múltban, hisz mindannyian hibázunk. Most az a fontos, hogy megússzuk ezt valahogy.

A fiú bólintott. Kellemes reggeli szellő fújt, miközben lesétáltak az őrtoronyból még utoljára ellenőrizni mindent. Az étkezde felé tartottak, amikor felbukkant egy ismerős arc.

- Madi! - ölelte meg a kislányt Clarke mosolyogva. Az elmúlt hónapokban nagyon szoros kapcsolat alakult ki a földi lány és a szőke közt.

- Mikor indulunk? - kérdezte Madi.

- Nekem még maradnom kell a többiekkel, de utánatok megyek, ahogy tudok - nyugtatta őt a szőke.

- Akkor én is maradok, több elme jobb stratégia - nézett Clarke szemébe komolyan.

- Madi..

- Majd én vigyázok rá - szólt közbe Bellamy, amire a földi lány csak komorabban nézett. - Ígérem.

- Menj készülődni. Indulás előtt még beszélünk - mondta a szőke és adott egy puszit a fejére. Madi bólintott válaszul és otthagyta őket.

- Makacs, mint az anyja - mondta Bellamy, amire Clarke csak a szemét forgatta. Már egy ideje mindenki úgy kezelte Madit, mintha a szőke az anyja lenne. A földi lány hamar beilleszkedett, de még így is volt, akit került, és az idegenekkel nehezen barátkozott.

- Ha kiszórakoztad magad, akkor ellenőrizzük le még egyszer utoljára a terv minden részét - indult előre Clarke.

X

Miután mindennel végeztek eljött az ideje, hogy elbúcsúzzanak a többiektől. Egy kis csapat Arkadiaban marad, míg a többiek Polis felé veszik majd az irányt.

Indulásra készen álltak az emberek a tárgyalónak kialakított raktárban.

- Biztos minden rendben lesz? – hallotta Abby Emori aggódó hangját, aki kicsit még gyenge volt, de az állapota napról napra javult.

- Persze. Nincsenek megfigyelők, mert a kísérőink vagy megölték őket, vagy átálltak a mi oldalunkra. Szóval, sima utunk lesz Polisig – válaszolta rá Murphy.

- Újabb csodás utazás - mondta Kane.

- Egy lépéssel közelebb a békéhez - mondta keserűen Abby.

- Meg fogja érteni - ölelte át Marcus a nőt.

- Eladtam a lányom Marcus. Ezen nincs mit megérteni. Szörnyű anya vagyok!

- Azt tetted, amit a helyzet megkövetelt. Ha azt vesszük, annyira rosszat nem tettél Clarkeal - mosolygott a férfi.

- Nem emlékszik Lexára, ez épp eléggé megbonyolítja....