Szerelemmé alakult [ BEFEJEZETT ]

5. rész

~ Hanna szemszöge ~

Vasárnap. Utolsó nap itthon. Az egész napot anyáékkal töltöttem na és persze csomagoltam. Mindig nehezen hagyom itt őket. De most, nem is tudom. Maradni akarok. Nem egészen a szüleim miatt. Valami más miatt. De nem tudom miért. Pisti is átjött. Sokáig beszélgettünk nagyjából úgy mindenről. Megigértem neki, hogy karácsonyra is hazajövök. Mondjuk, ezt nem biztos, hogy betartom. Majd meglátjuk.
Estére már hulla fáradt voltam. Időközben Jani és Orsi is betoppant. Velük is jól elbeszélgettem. Egy órával később Orsinak mennie kellet, így már csak a két fiúval maradtam. Nagyon jól éreztem magam velük. Viszont volt egy eléggé furcsa pillanat.
Pisti kiment pár percre. Janival ketten maradtunk. Elhülyéskedtünk, mint mindig. Amikor megint valami baromságot mondott ránéztem. Vagyis helyesbítek. Belenéztem abba a mogyoróbarna szemeibe és úgy éreztem, hogy csak mi ketten létezünk. Ez nem tartott sokáig, mivel Pisti vissza jött. Rögtön észbe kaptam és próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Az ajtóban álló személy fürkészve nézett minket. Én zavartam felálltam és az asztalomhoz mentem. Levettem egy képet a tükrömről és a táskámba tettem. Nagyot sóhajtottam és megfordultam. Most két kérdő tekintettel fürkésző szempár meredt rám. Leggyintettem, majd a bőröndömhöz léptem. Beletettem az utolsó ruhadarabokat is és kész is voltam. Nem értem mi van velem. Sosem viselkedtem még így.  Pisti mondta, hogy lassan ideje indulniuk. Elköszöntünk egymástól és elmentek. Én leültem apa mellé. Valamilyen sorozatot nézett. Nem értettem belőle semmit, de azért megnéztem.
Vissza felmentem a szobámba. Kinyitottam a szekrényemet, kivettem belőle a pizsim (azt ott hagytam) és elmentem tusolni. 20 perc múlva  kész is voltam. Befeküdtem az ágyba és pár perc múlva el is nyomott az álom.

~Másnap~

Reggel a szokásosnál is hamarabb ébredtem. Kómásan lebotorkáltam a konyhába és készítettem magamnak reggelit és kávét majd visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépem. Szétnéztem pár közösségin, közben megettem a reggelim es megittam a kávém.
 Felálltan és a szekrényemhez mentem. Kivettem belőle egy fekete szoknyát és egy fehér pántos trikót majd bementem a fürdőbe. Felvettem a ruhadarabokat, kifésültem a hajam és hagytam, hogy a barna tincsek a vállamra omoljanak. A sminkem nem vittem túlzásba. Szájfény és  szempillaspirál. Visszamentem a szobámba, felvettem a fekete conversemet és lementem a konyhába. A tányért és a poharat betettem a mosogatóba. Elővettem a telefonomat és ráírtam Pistire.

Valahogy sejtettem, hogy fel fogja hozni Janit. Tegnap túl szokatlanul viselkedtem. Pisti pedig nem hülye.

Miután elköszöntem Pistitől tárcsáztam Jani számát. A harmadik csöngésre fel is vette.
- Szia. Mit csinálsz?
- Szia. Most reggeliztem. Miért? Baj van? - kérdezte. Hallottam a hangján, hogy aggódik. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Nincs semmi baj. Nincs kedved elmenni sétálni? - kérdeztem még mindig mosolyogva. Jani egy ideig nem szólt semmit. Már azt hittem, hogy letette mikor megszólalt.
- De van. Érted megyek.
- Oké. Várlak. - mondtam és bontottam a vonalat.

~Jani szemszöge~

Várlak. Ez az egy szó óriási mosolyt csalt az arcomra. Megmagyarázhatatlan boldogság öntött el. És mindezt egyetlen egy szó váltotta ki belőlem.
Pisti tegnap faggatott Hannával kapcsolatban. Megkérdezte, hogy érzek e iránta valamit. A válszom persze nem volt. Ahogy láttam a barátom nem hitt nekem. Nem csodálom. Még én sem hittem el amit mondok. Talán kezdek érezni iránta valamit? De...Nem lehet. Ott van Orsi akit szeretek. Habár mostanság csak vitatkozunk. Nem olyan gyerekes viták, mint ez előtt. Komolyabb.
Kiléptem a lakásból, bezártam az ajtót és elindultam.  Nem volt olyan messze Hanna szüleinek a háza. Egy fél órányi séta. Belemerültem a gondolataimba, ami mily' meglepő ő iránta forgtak.
Viszonylag hamar odaértem. Megálltam a családi ház előtt. Mély levegőt vettem és  a bejárat felé sétáltam, majd bekopogtam. Egy fél perc múlva nyitódott az ajtó. Ő volt az. Gyönyörű volt, mint mindig. Mosolyogva megölelt. Gondolkodás nélkül visszaöleltem. Mikor elengedtük egymást Han bezárta az ajtót és elindultunk. Megelpő milyen sok közös témánk van. Mivel Pistivel megbeszélték, hogy egy óra múlva találkoznak az én lakásom felé mentünk.
Nagyon jól érzem magam mikor vele vagyok. Számomra olyan, mintha csak ő és én léteznénk. Senki más.  Igen. Buzis egy kifejezés tőlem, de ez van. Orsival már rég nem éreztem így. Sajnálom, hogy elmegy. Viszont a munka fontos. Ő is mondta, hogy szívesen maradna még, de már így is van két tárgyalása. Kérdezgedtem a munkájáról. Hát hogy őszinte legyek, nem választottam volna ezt a szakmát. Elmondása szerint jó nehéz. Ezt nem cáfolom. Mert tudom.
Már csak azt vettem észre, hogy a lakásomnál vagyunk. Fel sem tűnt, hogy feljöttünk. Nevetve mentünk be. Tíz perc múlva betoppant Pisti is. Hannával szorosan megölelték egymást. Sokáig beszélgettünk. Egészen addig, amíg Hannának mennie kellett. Engem Pisti behívott a stúdióba. Nem tudom mit akart, de követtem. Megálltam vele szemben, felhúzott szemöldökkel és kérdő tekinettel néztem rá. Bezárta az ajtót és halkan belekezdett.
- Na jó. Nem vagyok hülye, vak meg végképp. Látom, hogy hogy nézel rá.
- Úgy nézek rá, mint egy barátra.
- Jani. Haverok vagyunk. Ismerlek. És őt is ismerem. Szikrázik köztetek a levegő ezt tagadni is kár. - emelte egy fokkal fejlebb a hangját.
- Ezzel most hova akarsz kilyukadni? -kérdeztem én is kicsit hangosabban a kelleténel.
- Oda, hogy mond el neki, hogy érzel iránta valamit!
- De én nem érzek iránta semmit! - mondtam szinte kiabálva. Persze, ezt még én magam sem akartam elhinni.
Ajtócsapódást hallottunk. Mind a ketten a hang irányába fordítottuk a fejünket.
Mindent hallott. Ezt aztán elintezted János. Riadtan Pistire néztem, ő ugyanígy tett. Megrezzent Pisti mobilja. Ő írt.
- Sajnálom - olvasta fel. Ennyi állt benne. Ha Pistit nem is, de engem egy életre megutált.

Sziasztok. És ez lett volna az 5. rész. Nagyon remélem, hogy tetszett 😊 A kövi részt a jövő hét szombaton olvashatjátok is. Addig is hatalmas puszi nektek 😙