Szerelemmé alakult [ BEFEJEZETT ]

20. rész

,, Viszont mikor megláttam, hogy ki tartózkodik a nappaliban, a jókedvem azonnal elszállt. " Ott ült a kanapén és Pistivel beszélgetett. Mikor meghallották, hogy bejöttünk, mind a ketten felénk néztek. Összetalálkozott a pillantásunk. Az övé megtört volt és szomorú. Az én tekintetemben dühöt, szomorúságot és csalódotságot tükrözött. Pisti felállt és intett a mellettem álló lánynak, hogy menjen vele. Riadtan néztem unokatestvéremre és barátnőjére. Nem akartam kettesben maradni vele. Nem voltam még felkészülve rá. Pár másodpercben belül kettesben maradtunk. Percekig nem szóltunk egymáshoz. Már ő is állt a kanapé előtt és engem nézett. Én az ablakon bámultam ki.  Tudtam, hogy nem lesz jobb alkalom, hogy megbeszéljük a dolgokat. Szerintem Pistiék is így tervezték el ezt.
- Figyelj, Hanna. Meg tudom magyarázni ezt. - Rá emeltem a tekintetem jelezve, hogy folytassa- Összefutottam Kamillával, mikor indultam volna el. Azt mondta, hogy talált valakit, akivel sikerült elfelejtenie. Elhívott kávézni. Tudtam, hogy nem kellett volna elmennem vele, de nem akartam paraszt lenni, ezért belementem. A kávézóban Pisti felhívott, hogy megkérdezzen valamit. Mikor visszamentem az asztalhoz és megittam a kávémat, pár perc után kezdtem rosszul érezni magamat. Felajánlotta, hogy haza visz. Arra még emlékszem, hogy bekísért a hálószobába, majd megcsókolt én pedig eltoltam magamtól. Onnantól nem tudtam gondolkozni. Pisti beszélt vele. Én is ott voltam és bevallotta, hogy drogot tett a kávémba. Hanna, én tényleg nagyon sajnálom. Tudom, hogy nehéz egy ilyen tettet megbocsájtani. - Csendesen hallgattam beszédét majd lassan ráemeltem a tekintetem. Szemében megbánást láttam. Nagy sóhaj hagyta el a számat és leengedtem karba tett karomat. Bármennyire fájt, hogy ezt  tette, ezután a beszéde után nem tudok rá haragudni. Pár lépést közeledtem felé, épp annyit, hogy megfogjam a kezét. Nem néztem a szemébe, kezünket tanulmányoztam. Lassan emeltem fel a fejem, hogy szemébe tudjak nézni. Tekintetében könnyeket véltem felfedezni.
- Szeretnék neked megbocsájtani, de nem tudok. Még nem. Kell még nekem egy kis idő, hogy újra bízni tudjak - mondtam ki halkan.
- Teljesen megértem, hogy nehezen bízol most meg bennem, de én várok rád amig csak kell. - Arcán egy kósza könnycsepp folyt végig, amit gyengéden letöröltem. Egy lépést oldalra tett és lassú léptekkel indult az ajtó felé.  Fájó szívvel  néztem utánna, de mégsem tudtam rávenni magam arra, hogy mondjam maradjon.  Az ajtó halkan csukódott be utánna. Szomorú tekintettel néztem magam elé és lassan ültem le a mellettem lévő kanapéra. Arcomat két tenyerem közé temettem és egy mély sóhaj után megéreztem lefolyni az arcomon az első könnycseppet. Nem tudtam magamban tartani, újra kitört  belőlem a sírás. Nem telt el sok idő, és egy erős kart éreztem meg a vállamon mely erősen magához szorított. Pisti vállára hajtottam a fejem és próbáltam megnyugodni. Az engem átkaroló személy nem kérdezett semmit csak csendben simogatta a karomat. Tudtam, hogy mindent hallottak. Kézháttal töröltem meg az arcom és a velem szemben ülő Anitára néztem. Együttérző tekintettel figyelt engem. Hirtelen felindulásból álltam fel eddigi helyemről és szaladtam az ajtó felé. Kinyitottam azt és gyors léptekkel haladtam le a lépcsőn. Tudtam, hogy még nem járhat messze. Kinyitva a nagy bejárati ajtót megláttam őt, hogy a kocsijának dőlve bámul maga elé. A hirtelenként jövő hangra  felnézett, egyenesen rám. Gondolkodás nelkül kezdtem felé haladni, ő pedig egy lépést távolabb tett a kocsitól. Odaérve hozzá nyaka köré fontam karomat és ajkaimat az övére tapasztottam. Gondolkodás nelkül vissza csókolt. Levegő hiány miatt váltak ajkaink el egymástól, de abban a másodpercben szánk újra megtalálta egymást. Miután elváltunk mélyen egymás szemébe néztünk. Halványan elmosolyodott és letörölte az arcomon lefolyó könnycseppet. Homlokát az enyémnek támasztotta és halkan megszólalt.
- Tényleg nagyon sajnálom, amiért ezt tettem. Egy örök életre bánni fogom.
- Ha tényleg úgy történt, ahogy mondtad és Kamilla tényleg drogot tett a kávédba, akkor megértem. Tudom milyen hatással van az emberre. - suttogtam hallkan. Újra megcsókolt és mondta, hogy neki mennie kell. Egy aprót bólintottam és újra a tömbház felé vettem az irányt. Mikor megfordultam az ajtóban Pistit és Anitát pillantottam meg akik hatalmas mosollyal az arcukon figyeltek minket. Lassú léptekkel közeledtem feléjük. Mikor melléjük értem Anita szorosan magához ölelt. Ugyanezt tette Pisti is. Az ölelkezésünk után visszamentünk a lakásba és immár boldogan beszélgettünk a nappaliban.

~ Három év múlva ~

Kint nagy pelyhekben hullik a hó. Bent a kandallóban pedig ropog a tűz. Közeledik a karácsony. Az év legszebb ünnepe. És ezt a karácsonyt is otthon tötthetem azokkal, akiket mindennél jobban szeretek.
 A szüleimnél vagyunk. Meghívtak minket vacsorára mi pedig örömmel fogadtuk el a meghívást. Most mindenki a nappaliban ül és halkan társalog. Egyedül én nézem a többieket halvány mosollyal az arcomon. Reni is lelátogatott Debrecenbe. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy jön. Egy éve már, hogy nem láttuk egymást.
Úgy érzem, hogy itt az ideje elmondanom, így lassan felálltam az eddigi helyemről. A többiek erre a tettemre rám emelték szemeiket és kérdőn néztek rám. Tettem pár lépést oldalra és mosollyal az arcomon figyeltem a kis társaságot. A tekintetem megakadt egy embernél. Annál a személynél, akinél azt hittem, hogy nem lesz több köztünk szimpla barátságnál. Annál a személynél, kinél boldogságot leltem és a hibái ellenére is szeretem.
- Nem tudnék más alkalmat találni arra, hogy elmondjam ezt - néztem körbe, majd tekintetem újra Janira vezettem. Kezemet lassan a hasamra helyeztem és mosolyom egyre szélesedett. - Terhes vagyok. - A csodálkozó szempárok helyett döbbent tekintetek bámultak rám. Én viszont csak egyetlen személlyel tartottam a szemkontaktust. Szerelmem először csodálkozó tekintettel nézett engem, majd elmosolyodott, lassan felállt és felém lépkedett. Mikor mellém ért, tenyerét gyengéden az enyémre helyezte, mely még mindig hasamon pihent. Másik kezével megérintette arcomat és lágy csókot nyomott ajkaimra.
- Nagyon szeretlek. Mindkettőtöket - suttogta halkan. Elmosolyodtam mondatán.
- Én is nagyon szeretlek- mondtam ugyan olyan hangszínnel. Fejem lassan anyáék felé vezettem, akik könnyes szemekkel, immár állva figyeltek bennünket.
- Annyira örülök nektek Hanna drágám - jött oda mellénk szülőm és szorosan magához ölelt. Láttam, hogy apa és Pisti kezet fog Janival, Anita és Reni pedig megölelik őt. Miután anya elengedett engem apámat is megöleltem, majd sorban a többieket is.
A bejelentésem után boldog volt a hangukat. Anita és Reni már a neveken gondolkoztak. Mosolyogva hallgattam őket. Néha felnevettem a szüleim és Jani közti beszélgetésükön. Én Pistivel társalogtam halkan. Örült a boldogságomnak, ami jó érzéssel töltött el. Hirtelen egy kezet éreztem meg az enyémen. Jani felé fordítottam a fejem és halványan elmosolyodtam. Ő egy puszit nyomott homlokomra és átkarolt. Mellkasának dőltem és úgy hallgattam az egybefolyó beszélgetéseket. Boldog voltam. Boldog voltam, mert a szeretteim mellet tölthettem el egy újjabb karácsony előtti estet. Boldog voltam, mert tudtam, hogy egy olyan személyt tudhatok magam mellett, aki megbecsül és szeret. Boldogsággal töltött el az, hogy itt lehetek. Itt, ahol szeretet és boldogság van. Ahol megértik a másikat. Ahol a jövőmet tervezem. Ahol igazán boldog vagyok.

Sziasztok!
Hát, elérkeztünk a végére. Köszönöm azoknak, akik végig kísérték ezt a sztorit és bíztattak, hogy folytassam. A legnagyobb segítőm CleoCleox volt, aki ha szükséges volt addig nyaggatott, míg el nem kezdtem írni és sikeresen be is tudtam fejezni a részt 😀 Szóval még egyszer nagyon köszönöm 😀😙
Szerettem ezt írni és örülök annak, hogy be tudtam fejezni a történetet. 😊 Természetesen a jövőben is szeretnék itt írni. Lehet, hogy egy teljesen más témával kapcsolatban, vagy egy ehhez hasonlóval, azt még nem tudom.
Még egyszer magyon szépen köszönöm a bíztatásokat. Örülök, hogy végigkísértétek a sztorit. A következő írásomkor majd találkozunk. Addig is puszi mindenkinek 😙😙