Szerelemmé alakult [ BEFEJEZETT ]

12. rész

~3 hét múlva~

Három hétig voltam a kórházban. A fiúk minden nap bejöttek hozzám. A szüleimnek haza kellet menniük, mert várta őket a munka. Nagyon sajnálták, hogy nem maradhattak tovább.
Most otthon vagyok Pisti és Jani társaságában. Reni dolgozik, azonban minden órában felhív, vagy ír azzal a szándékkal, hogy megkérdezze hogy vagyok. Az ötödik alkalommal, mikor hívott elmondtam neki, hogy nem kell aggódnia, minden rendben van és amúgy sem vagyok egyedül.
Drága unokatesóm a szemben lévő fotelben ült, míg én Janival a kanapén foglaltunk helyet, és beszélgettünk. Mosolyogva hallgattam a terveiket a csatornával kapcsolatban. Imádják ezt csinálni. Minden idejüket a csatornába fektetik, hogy a srácoknak minnél jobb tartalmat tudjanak összehozni és ezt értékelem. Kevesen vannak a magyar YouTube -on, akik ilyen minőségi videókat töltenek fel.
Hirtelen megcsörrent Pisti mobilja, amit fel is vett és kiment a szobából, így ketten maradtunk Janival. Felé fordítottam a fejem, hogy kérdezzek valamit, de abban a másodpercben ajkait az enyémre tapasztotta. Akaratlanul is belemosolyogtam csókunkba. Miután elváltak ajkaink egymásra mosolyogtunk, majd mellkasának dőltem, ő pedig átölelt.
- Mikor mentek vissza? - tettem fel kérdésemet, amit az előbb szerettem volna. Éreztem, hogy egy mély levegőt vesz, majd kifújja azt.
- A jövő héten valamikor. Nem szívesen hagynálak egyedül - válaszolt halkan. Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem. Elvesztem barna, csillogó szemeiben. Szeretem őt. Mindennél jobban. Nem tudom meddig bírnám nélküle ha újra vissza mennének. És mindenki tudja hogyan végződnek a távkapcsolatok.
- Hazaköltözök - mondtam ki hirtelen, amiről kattogott az agyam az utóbbi pár napban. Jani meglepő tekintettel nézett rám és pont mikor szólalt volna meg, Pisti lépett a szobába, aki egyből levágta, hogy van valami.
- Mi történt? - nézett ránk ijedten.
- Hanna haza akar költözni - mondta ki helyettem. Pisti rám, majd Janira nézett. Szerinem nem tudta felfogni, hogy mit is mondott barátja.
- Hogy érted azt, hogy haza akarsz költözni?
- Úgy, hogy haza akarok költözni. És mielőtt még megkérdenéd, igen, végleg. Dolgozni Debrecenbe is tudnék. És - itt elakadtam és a mellettem ülő személyre néztem, majd nehezen folytattam. - Mindenki tudja, hogyan végződnek a távkapcsolatok, én pedig azt nem szeretném.
- Nem kell itthagynod a biztos munkahelyed csak azért, mert félsz attól, hogy a távolság miatt szakítanánk. - fogta meg a kezemet.
- Jani, nekem te vagy az első ember az életemben, akit szeretek. Nem szeretném úgy élni a mindennapjaimat, hogy tudom nem vagy itthon, mikor haza jövök. És neked is jól esne, ha minden nap találkoznánk, nem csak egy éven egyszer. - szegeztem a mondandóm második felét Pistinek, aki pár másodperc után egyetértőn bólintott. Újra szerelmem felé fordultam, aki úgyszint egyetértően nézett szemembe, majd magához húzott és lágyan megölelt.
A nap további részében arról beszélgettünk, hogy mi lesz ha hazaköltözök. Mind a ketten kezdtek megbékélni a helyzettel, és belátták, hogy igazam van. Este felé Reni is haza ért és neki is elmondtam, döntésemet. Szomorú volt, de megértette. Megbeszéltük, hogy amint tudjuk meglátogatjuk egymást.

~ Egy hét múlva ~

Ma indulnak haza a fiúk. Én még az orvos javaslatára itthon maradok. Úgy egyeztünk meg a fiúkkal, hogy két hét múlva megyek én is. Most a Keleti állomáson vagyunk, és Pistit várjuk aki kiment ,, friss '' levegőt szívni. Ismerős volt a pillanat, csak akkor még nem voltunk együtt Janival. Kézen fogva álltunk és vártuk a drága unokatesómat. Reni még a kocsiban elköszönt a srácoktól, ő az épület előtt várt rám.
- Hiányozni fogsz - szólalt meg hirtelen.
- Nekem is. De csak két hétig leszünk távol - néztem fel rá és halványan elmosolyodtam.
- Lassan fog eltelni az a két hét.
- Nem tudhatod - öleltem át, amit viszonzott. Mikor Pisti is méltatott vissza jönni hozzánk, a fiúk feltették a cuccaikat a vonatra. Mikor a hangosbemondóban megszólalt az ismerős szöveg, hosszasan megöleltem Pistit. Miután elengedtem, ő felszállt a mellettünk lévő járgányra, én pedig Jani felé fordultam. Ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához, megfogta egyik kezével az arcom és hosszasan megcsókolt. Én a hajába túrtam és úgy húztam közelebb magamhoz. Mikor elváltunk a homlokát az enyémhez támasztotta, és halkan megszólalt.
- Két hét múlva találkozunk. - nem tudtam mit mondani, ezért csak bólintottam. Még egyszer megcsókoltam, majd ő is felszállt a vonatra, ami pár perc múlva el is indult. Komótos léptekkel indultam vissza, mikor már egyántalán nem láttam a vonatot. A hatalmas épület előtt egyből megláttam barátnőm autóját. Mikor oda értem, beültem a kocsiba, és akaratlanul is elmosolyodtam, ami természetesen Reninek is feltűnt.
- Na mi az? - kérdezte szintén mosolyogva.
- Csak örülök, hogy két hét múlva végre együtt lehetünk és hogy láthatom minden nap. - néztem rá.
- Titeket még az ég is egymásnak teremtett. - nevetett fel halkan. Én az utat nézve kuncogtam. Lehet, hogy igaza volt. Annyi év után, úgy érzem, igazán boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy egy ilyen fiút tudhatok magam mellet, mint Ő.

Sziasztok. Ez lett volna a 12. rész. Annak ellenére, hogy rövid lett remélem, hogy tetszett ☺
A jövő héten hozom az újabb részt, addig is puszi 😘