Szerelemmé alakult [ BEFEJEZETT ]

14. rész

Egy napja, hogy visszaköltöztem. A tegnapi nap egy kicsit fárasztó volt. Miután megérkeztem, beszélgettünk egy kicsit, majd mikor a fiúk mondták, hogy hamarosan kezdődik a stream, mondtam nekik, hogy én elmegyek meglátogatom anyáékat. Pisti csak bólintott, Jani pedig adott egy kis hideg tárgyat, ami a lakás kulcsa volt, majd megcsókolt. Viszonoztam csókját, majd mikor elváltunk egymástól kiléptem a lakás ajtaján és elindultam anyáékhoz. Gyalog indultam el, mivel nem volt messze. A gondolataimba belemerülve indultam meg.
Vajon milyen életem lesz Janival? Olyan lesz amilyennek elképzeltem, vagy egészen más? Izgatott voltam és féltem is egyszerre a változástól. Eddig nem volt egy olyan barátom sem, akivel ,,összeköltöztem" volna.
Ilyen féle gondolatokkal érkeztem meg a szüleim házához. Elmentem a bejárati ajtóhoz és bekopogtam. Egy fél perc elteltével nyitódott is az ajtó és anyát pillantottam meg, aki felkötött hajjal, fekete melegítőnadrágot és egy kék felsőt viselt. Hatalmas mosoly ült ki arcára, mikor meglátott és szorosan megölelt, amit természetesen viszonoztam.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy. Gyere be. - tessékelt be egykori otthonomba. Levettem a kabátom, ugyanis idővel beköszöntött az  ősz és már elég hideg kint az időjárás. Apát is egy öleléssel üdvözöltem, majd leültünk a nappaliba és beszélgettünk.
- Először is azt mond meg nekem, hogy mi van ezzel a Jani gyerekkel. - kezdte anya.
- Ha jól tudom, miatta sírtál, mikor mentél vissza Budapestre. - mondta apa.  Becsuktam a szemem és vettem egy mély levegőt. Apának nagyon is igaza van. Ő miatta sírtam, holott még Orsival volt együtt, és én is nagyon jól tudhattam, hogy semmi esélyem nem volt. Mostanáig.
Kinyitottam a szemem és a szüleim érdeklődő pillantásaival találtam szembe magam. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, majd elmeséltem anyáéknak, hogy mi is történt Janival. Mindent elmondtam. Azt, hogy milyen érzés volt, mikor azt mondta, hogy nem érez irántam semmit. Azt, hogy utánam jött az állomásra elmagyarázni a dolgokat. Azt, hogy baromira mérges voltam rá. Azt, hogy mikor megláttam őt, akkor Budán milyen érzések kavarogtak bennem. Azt, hogy milyen boldog voltam, mikor elnondta, hogy szeret és velem akar lenni. Hogy milyen érzés volt vele az első csók. Hogy mennyire hiányzott, mikor elment, és azt is, hogy milyen boldogság árasztott el, mikor újra láttam. És hogy most mit érzek. Hogy félek az újtól, de mégis örülök neki. És hogy kimondhatatlanul szeretem őt.
Anyáékkal mindig is jó volt a kapcsolatom, ezért nem féltem nekik elmondani ezt. Anya mosolyogva figyelt engem, apa viszont rezzenéstelen arccal ült.
- Jaj, Hanna drágám. Nagyon szeretheted azt a fiút. - hatódott meg anya. Én csak szélesen elmosolyodtam és halkan mondtam, hogy igen.
- Ugye tudod, ha megbánt velem gyűlik meg a baja. - nézett fel apa. Elnevettem magam, ahogyan anya is. Ilyenek a szülők. Sokáig beszélgettem a szüleimmel, majd mikor már kezdett sötétedni, úgy gondoltam, hogy ideje lenne haza menni. Apa nem szerette volna ha sötétben egyedül mászkálok az utcán, ezért felajánlotta, hogy haza visz, amit elfogadtam. Beültünk az autóba és el is indultunk. A kis kocsiút alatt nem beszélgettünk, csak néztünk ki az ablakon. Mikor odaértünk, nyomtam apa arcára egy puszit és ki is szálltam az autóból, ő pedig el is hajtott. A bejárati ajtón belépve felmentem a lakásunkig. Az utolsó lépcsőfok után, enyhén lihegve támaszkodtam meg, hogy össze ne essek. Értem már Pisti miért a liftet használja mindig. Előhalásztam a zsebemből a kulcsot, amit Jani adott még délután, majd a zárva belehelyezve elfordítottam azt és beléptem a házba. Az időt nézve tudtam, hogy a fiúk még streamelnek, ezért nem zavartam meg őket. Vagyis én így terveztem el, de mikor vettem le a kabátomat, akkor Jani lépett ki a szobából. Mikor meglátta, hogy haza értem, odajött hozzám és hosszasan megcsókolt.
- Nemsokára végzünk és akkor végre kettesben lehetünk - ölelte át a derekamat.
- Annak örülök - néztem fel rá, ugyanis egy fél fejjel magasabb nálam, pedig én sem vagyok kicsi.
Jani visszament, hogy Pistivel befejezzék az élő adást, én pedig leültem a konyhában és nyomkodtam a telefonomat. Írtam Reninek, hogy megérkeztem, és azért nem írtam, mert a szüleimnél voltam. Egyből jött is a válasz, hogy semmi baj. Váltottunk pár szót, majd mikor a fiúk nevetve jöttek ki, elköszöntem a barátnőmtől és a figyelmemet a nevetgélő fiúkra szenteltem. Mivel nem néztem a streamet, ezért azt sem értettem, hogy min szórakoznak ilyen jól, és ahogy észre vettem, nem is nagyon akarták elmondani a jókedvük okát. Hirtelen eszembe jutott a reggeli pillanat, amikor Pistinek bemutattam Kamillát és mind a ketten furán viselkedtek. Úgy gondoltam, hogy rákérdezek a dologra.
- Pisti, ti Kamillával ismeritek egymást valahonnan? - néztem az említett személy felé, aki kérdésemre egy pillanatra megdermett, majd halkan válaszolt.
- Igen, még nagyon régről. De ne beszéljünk róla kérlek. Nem jól váltunk el egymástól és nem szeretnék arra az időszakra visszagondolni. - Tiszteletben tartottam kérését és nem kérdeztem róla többet. Nem szeretnék emiatt Pistivel összevezni. Nem érné meg.
Még beszélgettünk vagy egy órát, majd Pistinek mennie kellet. Megigértem neki, hogy majd meglátogatom őket. Miután Pisti elment, mi Janival megvacsoráztunk, majd beszélgettünk egy kicsit. Arról, hogy mi lesz ezután. Hogy mi lesz a munkámmal. Megnyugtattam, hogy holnap elmegyek és megpróbálok munkát találni magamnak. Jani aggódó tekintettel nézett rám. Félt, hogy nem fogok olyan munkát találni, mint Budapesten volt. Megnyugtattam, hogy emiatt nem kell félnie, minden jól fog alakulni, csak kell egy kis idő hozzá. Lassan sikerült megnyugtatom őt, és a vállának dőlve hallgattam, hogy nagyon örül, hogy itt vagyok mellette. Egymásra néztünk és megcsókoltam, amit viszonzott.
Amióta összejöttünk Janival, azóta úgy érzem, hogy tényleg boldog vagyok. Dáviddal nem éreztem így. Vele inkább csak azért voltam együtt, mert azt mondták, hogy összeillünk. Most átgondolva, életem egyik nagy hibáját követtem el, mikor összejöttem vele. Rajta is látszott, hogy nem igazán szeret engem. Sokszor csalt meg, amiről sokáig nem is tudtam, de mikor el mondta, akkor sem zavart annyira. Mégis akkor szakítottam vele, hogy mindenki úgy tudja, emiatt ment tönkre a kapcsolatunk. Jól döntöttem.
És Erikkel sem volt felhőtlen a viszonyunk. Vele a múlt évben szakítottam. Állandóan féltékenykedett és nem is mehettem sehova, csak dolgozni és a boltba. Pár hónapig voltunk csak együtt. Nem bírtam a bezártságot.
De most, Janival, minden más lesz. Ő nem az a féltékeny típus. Tudja, hogy szeretem és soha nem csalnám meg. Nem érné meg. Ahhoz túl sokat jelent nekem.

Sziasztok. Remélem, hogy tetszett a rész 😊
A jövő héten hozom a 15. részt. Addig is nagy puszi nektek 😘😙