✔A lányból lett vámpír✔

7🌺 Az első vadászat

Még mindig döbbenten álltam az erdő közepén a türelmetlenül várakozó Jungkookkal. Aki most még mindig  a fa törzsén ült.Nem tudtam ilyenkor mi a teendő. Fogalmam se volt ilyen helyzetben mit kéne mondanom. Hogy megtudtam a döbbentő igazságot, hogy már régóta vámpír vagyok ez elgondolkodtatott. Visszaemlékeztem a naplómba írt és fejben elgondolt terveimről. Mind végig arra vágytam,hogy egy vérszívó legyek. Tessék hát megkaptam.
-Jangmi itt az alkalom! Bosszút állhatsz a bántalmazóidon! Mindenkin aki bántott! Most bosszút állhatsz! Vagy nem ezt akartad? Itt az alkalom ne halaszdd el!-Gondolta a fejemben a rossz énem. De végülis. Most már nincs mit veszíteni , egy próbát megér.
-És nem tudsz valahogy, vámpírrá változtatni?-Kérdeztem reménykedve Jungkook szemébe nézve.
-Miért akarsz hirtelen ezzé válni?-Kérdezett a kérdésemre. Ez is annak a jele volt, hogy nem támogatja az ötletet.
-Mert egyszerűen kedvet kaptam hozzá.-Hazudtam. Azt mégse mondhattam, hogy bosszúból szeretnék átváltozni.
-Előre figyelmeztetlek: nem lesz kellemes. És az örökkévalóságig akarsz élni velem? Amíg ugyanaz meg nem történik? Hirtelen amikor csak úgy gondolja az Átok elvesz téged tőlem. Én meg a bánatba fogok nem létező lenni. Tényleg ezt akarod? Sosem lehetünk együtt.Bármelyik pillanatban eltűnhetsz.-Magyarázta a lehető legszomorúbban. A hangja elcsuklott:-Ha elvesztenélek...Azt...nem élném túl.-Mondta miközben egész végig engem nézett.
-Lehet van más megoldás.-vetettem fel az ötletet.
-Mondd, hogy váltam vámpírrá? - kérdeztem miközben körülnéztem ezen az erdőn. Az erdő szürkés-Zöld színben volt.
-Véresküvel. Megittunk egy pohárral úgymondván "vért cseréltünk".-Magyarázta Jungkook. Szóval ezt az emlékképet láttam. Már értettem miért bukkantak fel emlékek amikor megérintettem.
-Nem lehetne, hogy másképp változtatsz át?-Kérdeztem miközben a reakcióját vártam. Elkerekedett a szeme.
-Mégis hogyan?-Kérdezte sokkolva. Nem tudta elképzelni mire gondolhatok. De sajnos nekem se volt ötletem, azt hittem neki legalább lesz. De kisvártatva végül megszólalt a sokáig tartó csöndben.
-Nem tudom. Nincs ötletem. De várjunk mégis van! Nem csak vér cserével lehet átváltoztatni az embereket.-Mondta miközben elgondolkodott.
-Mégis hogyan?-Kérdeztem tudatlanul.
De mielőtt megszólalhattam volna újból, éles fájdalom tört ki a nyakamban. Nem is vettem észre mikor került ilyen közel. De mire feleszmélhettem volna a döbbenetből már olyan mélyre hatoltak pengeéles fogai a bőrőmben, hogy érezni véltem a lassan lefolyó meleg véremet. Amit iszonyatos erővel szívott magába.

××××××
Egy szobában tértem magamhoz. Ismeretlen hely volt. Nem az én szobám ahol mindig irogattam a naplómat.
Kék falak vettek körül. Az ágyon amin feküdtem nem volt egy vércsepp sem. Végignéztem magamon. Arra számítottam, hogy a vértócsákkal borított blúzban fogok ébredni.
De nem így történt. Teljesen új és száraz ruhákban tértem magamhoz. Mondjuk eléggé el volt méretezve.
Egy nagy puloverben és farmerben feküdtem.
Felültem az ágyon.
Minden olyan tisztán látszott. Mintha egy Hd-és filmet néztem volna. Ahova néztem rögtön kitisztult. A mellettem lévő kis asztali lámpára néztem. Azon túl a lámpa búráján át átláttam a körtéig ami olyan élesen világított,hogy megfájdult a szemem. De azon túl is átláttam. Megláttam a körtét alkotó részecskéket. Azonbelül már mikroszkóp méretű valamiket.
Átvonultam a fürdőszobába. Ami közvetlenül a az ágy mellett volt.
Megnéztem magam a hatalmas tükörben.
Hajam ami még emberi életemben barna volt elsötétült egészen feketére. A bőrőm ami mindig kreolos árnyalatú volt, most már porcelán fehér simasággal fénylett a napfényben. A legjobban a szemeimtől ijedtem meg, vérvörös íríszeim csak úgy éktelenkedtek. Teljes ellentétet alkotva a vakítófehér bőrőmmel.
Éles fájdalom tört az állkapcsomban. Pontosabban a felső állkapocscsontobban.
Nagyon elkezdett zsibbadni a szám. Kezeimet odaszorítottam,hogy nehogy felsíkítsak.
Kinyitottam a számat. Éles szemfogaim nőttek.
Most már nem voltam megrémülve mint amikor a szemeimet néztem.
Megéreztem Jungkook szagát az egész szobán amikor éppen visszajöttem a szobába.
Kiléptem az ajtón. Láttam egy hosszúlépcsősort. Gondoltam kipróbálom a "a szupergyorsaságomat".
Igazam lett a halhatatlansággal ami nekünk el van átkozva legalább járultak hozzá szuperképességek. A lépcsőnél ki is próbáltam.
Nem telt el 2 másodperc és már lent is voltam a földszinten. Nagyon gyorsan lejöttem a lépcsőkről már észre se vettem és már ott voltam Jungkook mögött a konyhában. Még az előszobában éreztem erősődő vámpír szagát, ami bevezetett a konyhába. Az érzékeim nem csalódtak ott volt és nem főzőtt. De miért is vártam,hogy neki áll itt főzőcskézni? Amikor mind ketten úgyis csak vért iszunk.
-Szia-Köszöntött anélkül, hogy hátra nézett volna.
Villámsebesen már megkerültem az ebédlő asztalt és már Jungkookot öleltem hátulról de nagyon erősen.
-Jajj!Jangmi mindjárt kinyomod belőlem a szuszt!-Nyögött fel nevetve.
-Ó bocsii!-Szégyenkeztem rögtön elengedve.
Megfordult és megfogta az államat a két ujjával.
-Most már érzem a szagodat.-Szipantott bele a nyakamba amitől kicsit megrázkódtam.
-Én is a tiédet.-Mondtam és megcsókóltam jéghideg száját. Erre ő válaszul még erősebben csókólt vissza.
Amikor elengedett nem pusztán azért mert kifáradt mert mi nem veszünk levegőt. Hanem azért mert már szerintem mondani akart valamit.
-Még vadásznod kell-jelentette ki.Miközben  a kezével szorosabban megfogta a derekamat.
Nem os vettem észre de ösztönösen megnyaltam a számat.
Ezt akkor vettem észre amikor felnevetett.
-Tényleg éhes lehetsz! Gyere velem!-Ezzel kiléptünk nagy családi házából. És elmentünk a ház mögötti erdőbe.
Miközben beértünk az erdőbe aggódva magyarázta:-Embereket nem bántunk. Csakis állati vérrel táplálkozunk.
Értve?-Kérdezte amikor én csak biccentettem.
Időközben beértünk az erdő közepére.
-Van kedved versenyt futni?-Kérdezte Kookie.
-Aha-Válaszoltam mosolyogva.
-Jó akkor innen indul a verseny! -Ezzel odamutatott pont az  előttünk heverő botra.
-Vigyázz! Kész! Rajt!-kiáltotta el a rajt szót és ezzel elkezdtünk futni.
Ember nem lett volna képes ilyen gyorsan futni. Ahogy futottam észrevettem ahogy távolodnak el a fák. Szó szerint suhantak el a szemem előtt. Már csak a zöld függöny maradt a fákból. Mellettem megpillantottam Jungkookot. Ahogy mellette se voltak már fák.
-Hova megyünk?-Kérdeztem miközben ember feletti erőmmel már megelőztem Kookiet.
-Egy tisztásra majd látni fogod. Csak egyenesen rohanj. - Ezzel már le is hagytam.
Hátranéztem senki. Oldalra pillantottam. Már sehol sem volt Jungkook. ~~~~~~
Idővel beértem egy nagyon szép füvel borított tisztásra.
Bal oldalon volt egy nagyon szép tó.
Sok szarvas és őz jött a tóhoz inni.
Rögtön éreztem az éhséget. A torkom mart mint a sav. A fejem már a vérért kiáltozott. De a testem nem ajart mozdulni míg Jungkook meg nem jött.
-Na már kiválasztottad az egyiket?- mutatott az állatokra.
-Igen. Egy őzet-Ezzel odamutattam jobbra amelyik kicsit elvolt hanyagolva a csorda többi tagjátol.
-Jó választás.-Konstallálta Kookie.

Ezzel egy nagy kő darabhoz lopóztunk.
Jungkook a távolból figyelt míg odalopóztam a zsákmányhoz.
Amikor odaértem az állathoz, letepertem hatalmas erővel és lefogtam a két kezemmel.
Gyorsan belé haraptam. Éles szemfogaim tűként hatoltak az állatbőrébe. Az Őz fel kiáltott de már késő volt. A csorda időközben elmenekült.
Én szívtam be az életet jelentő vért. Érdekes fém íze volt. Olyan volt mintha egy forró italt iszogatnék.
Teljesen kiittam az állatból a vért. Egy csepp se maradt benne. Az Őz ernyedten feküdt előttem.
Véres számat nem foglalkozva Kookie pulcsijával beletöröltem az ujjába a véres számat.
Véres folt maradt utána.
-Milyen ízű volt az első prédád?-Kérdezte mosolyogva Jungkook.
-Finom-mosolyogtam vissza miközben lenyaltam a szám sarkában maradt kevés vért.
És ilyen volt az első vadászatom. Az életet jelentő vérvörvös folyadék( legyen akár állat ember) volt a legjobb dolog a világon amit kipróbáltam.