✔A lányból lett vámpír✔

3🔷️

⚜Jangmin prov.⚜

Ahogy magamhoz tértem nagyon fájt mindenem. Legfőképpen a fejem.Szúró éles fájdalom nyilallt bele. Én meg csak fogtam a fejemet. Ahogy sikerült kinyitnom a szemem riadtan hőköltem hátra. Barna hajat véltem felfedezni. Utána bekötözött kezét amivel Tae-t verte. Kis idő múlva a mocorgásommal ahogy felültem, felébresztettem Őt. Őt akinek még mindig nem tudom a nevét. Amikor felébredt nem szólt egy szót sem. Csak ott feküdt és bámult rám. Én meg ugyanolyan bután néztem vissza rá.
Pár másodpercig bírtam.
-Meddig akarsz még nézni?-Kérdeztem ingerülten tőle.
-Még a nevedet sem tudom. Tényleg,hogy hívnak?-Kérdeztem ezt most már türelmetlenül.
-Jungkook.-válaszolta most lehajtott fejjel nekem.
-Engem...-Mielőtt befejezhettem volna a mondatot közbevágott most már egyenesen a szemembe nézve.
-Jangmi.-Közölte.
-De ezt honnan tudod?-Kérdeztem miközben azzal foglalatoskodtam ,hogy a takarónak a végét csavargassam.
-Én se tudom. De azt tudom,hogy már láttalak valahol. Tudom,hogy őrültség de biztos,hogy ismerősnek tűnsz.-Magyarázta miközben beletúrt zavartan a fényes barna hajába.
-Hm.Lehet előző életünkben találkoztunk,és benned jobban megmaradt az emlékem.-Magyaráztam filozófikusan.
-Lehet.-Csak ennyit mondott. Ezzel megfogta a kezemet.
Ahogy megfogta emlékek kezdtek bevillani. Olyanok amik biztos,hogy nem történtek meg velem.
Először olyan barna haj mint jungkooké csak hosszabb. Utána egy udvar. Az udvaron egy Josun korabeli ház. Egy oltár ahol két véres pohár van. Tele vérrel öntve. Most meglátok egy menyasszonyt aki teljes mása magamnak. És mellette Jungkook hasonmást. Csak itt hosszabb haja volt. Mivel régen a Josun korszakban mindenkinek hosszú haja volt, még a férfiaknak is jungkook hasonmásnak is fel volt kötve. Díszes ruhában voltak. A mennyasszony egy fehér alapon rózsákkal kirakott hanbokban. A férj egy kék talárban. A véreskü megköttetett. Mind a ketten megitták a vért.

Gyorsan elvettem a kezem Jungkookétól.
-Mi a baj?-Kérdezte. Még nem is sejtette,hogy öszönösen valamilyen képességével átadta az emlékeit.
-Semmi. -Vontam meg a vállam.
-Mennünk kéne órára-Állapítottam meg.
-Jó menjünk. -Ezután kivonultunk a gyengélkedőről és mentünk a terembe.

~~~~~

Épp amikor vége lett a matek órának,odajött a Taehyung egyik embere aki a piszkálódók sorát erősítí.
-Azt kérdezi Taehyung,hogy honnan szalajsztottad a pasidat.-Támaszkodott meg a padomon Jimin engem nézve a válaszra várva.
Már éppen válaszoltam volna amikor közbevágott egy hang.
-Most se tud leállni,hogy majdnem félholtra vertem?-Kérdezte Jungkook. Odajött a padomhoz. Nem válaszolt Jimin. Először rám nézett majd Jungkookra.
-Mondd meg neki:-Ha nem száll le Jangmiról, lehet nem csak a gyengélkedőn végzi.-Mondta Jungkook. Jókedvnek vagy kárörömnek nyoma sem volt a hangjában. Szemrebbenés nélkül közölte a szavakat Jiminnek. Jimin csak egyenesen a szemébe nézett. Jungkkok szemében olyan határozottságot véltem felfedezni,hogy az már pararncsoló volt Jiminnel szemben. Aki nem mert egy szót sem szólni. Olyan volt mint aki tart Jungkooktól. Amikor Jungkook szeme megcsillant a napfény miatt Jimin elment ki a teremből.
-Köszi de nem kellett volna.-Mondtam neki hálálkodva.
-De kellett mert nem fognak békén hagyni.
Én meg csak rá mosolyogtam.
Visszamosolygott.
-Megyünk együtt haza?-Kérdezte Jungkook.
-Ha szeretnél.-Mondtam neki miközben írtam a leckefüzetbe a matek házit.

~~~~

Amikor kiértünk az utcára megcsapott a hűvős szél. Pár percig míg a járdán gyalogoltunk bírtam. De égvilágért nem szóltam volna neki.Kicsit megrázkodtam. Jungkook észrevette, rá akarta teríteni a kabátját rám.
-Nem kell -Szedtem le a hátamról a kabátját. 
-Akkor te fogsz megfázni.-vitatkoztam.
-Engem ne félts,jobban bírom a hideget mint képzeled.-Válaszolta.
Rám terítette a kabátját. De most már nem ellenáltam. Pár percig csöndben gyalogoltunk.
Végül megkérdeztem:-Te hol laksz?-Éppen beértünk a mi utcánkba.
- Pont az ellenkező utcában. -Mutatott balra egy másik utcába.
-Értem-mondtam rekedtes hangon.
-Akkor szia-köszönt el mikor odaértünk nagy családi házamhoz. A szüleim otthon voltak, onnan tudtam,hogy égett bent a villany.
-Jó éjt!-Mentem volna be a házba amikor megfogta a karom és visszahúzott. Egy puszit nyomott a homlokomra. Annyira meglepődtem,hogy hirtelen elfelejtettem hol is vagyok és mit csinálok éppen. Nem éreztem a lábam alatt a talajt.
A szája érintése hűvös volt. Ösztönösen becsuktam a szemem.
Vajon amikor azt mondta,Tae-nek,hogy "ő az én csajom" komolyan gondolta? És nem csak megjátsszotta magát? Mert egy puszi fogalmam sincs mit jelent. Miközben ezen gondolkoztam abban reménykedtem,hogy szüleim nem látják ezt a félre érthető helyzetet.