✔A lányból lett vámpír✔

16✔

❤Sziasztok! Ez a befejező rész amit Taehyung szemszögéből fogok írni! Jó olvasást!❤

Meglepődve néztem Jangminra. Igaz pár hétig találkoztam vele. De sose hittem volna, hogy engem fog választani. Hisz neki ott volt Jungkook. Jungkook is viszont szerette őt. És ő is Jungkookot.  Én mindig csak piszkáltam. Bántottam. Gonosz vagyok. Miért engem választott?. Igaz megkedveltem meg megbántam, hogy bántottam. De mégis miért?
-Azért szeretlek téged  Taehyung mert a te megmutattad milyen a féltékenység. Még képes is voltál szembe szállni Jungkookkal és előtte megcsókólni. A te Szerelmed irántam határtalan.-Fejezte be a magyarázatot Jangmin akinek még jobban kezdett csillogni a szeme.
Fekete haja ami most megcsillant a napfényben most mégjobban kiütött fehér porcelán színű arcáról.
Ilyen szögben ahogy most láttam volt a legszebb.
-Én is szeretlek Vámpírcsajszi.-Jelentettem ki és éreztem, hogy Jungkook dühösen méreget.
-De Jangmin én nem értelek-Kezdte Jungkook.
-Mit bem értesz Kookie?-Kérdezte Jangmin most Jungkookra pillantva.
-Azt, hogy vámpírként engem kéne szeretned!Nem Őt!-Magyarázta miközben mutatóujjával rám mutatott mint dgy ovis arra aki  őt piszkálta.
-De Jungkook fogadd el! Változhatnak az érzések.Engem szeret jobban akkor is-Mondtam viccelődve és hencegve Jungkookra pillantva.
-Ne fiúk ne veszekedjetek!-Emelte meg a hangját Jangmi.
-Jó de csak a kedvedért.-Jelentettem ki miközben rámosolyogtam Jangmira aki mosolyogva fogadta.
-Jó akkor én elmegyek.-Jelentette ki Jungkook.Épp készült elmenni amikor Jangmin megálította.
-Ne menj!Hárman is lehetünk! Én mindkettőtőket szeretem. Attól még, hogy Tae-t szeretem jobban attól még téged is szeretlek Kookie.-Magyarázta Jangmin miközben a pólójánál fogva Jungkookot tartotta vissza.
-Nem Jangmin ez így nem fog menni.-Jelenti ki és eltűnt.

~~~
-Szeretlek.-Vallottam be Jangminak miközben elmentünk a Téli szünetben hozzá.
Szülei kedvesen fogadtak.
Nagy fenyőfa volt állítva a nappali sarkában.
Sok ajándék amerre néztem. Én is vettem valamit Jangminak.
Épp a kanapén ültünk az ajándékokat kibontva a szüleivel.
-Én is szeretlek.-Mondta és nyomtam a szájára egy puszit.
-Te Jössz Taehyung!-Jelentette ki Jangmin anyukája.
Értetlenül néztem. Néhány másodpercig nem esett le mi van.
-Te jössz Tae.-Jangmi hangja térített észhez.
-Ez a tiéd.-Ezzel átadtam neki egy dobozt.
Ő kívámcsian elvette és elkezdte kibontani az ajándékát.
Amint lekerült a doboz a fedele csillógó azemekkel rám nézett.
-Ez komoly? Igen és igen Taehyung!-Ezzel felemelte a gyűrűt, hogy a szülei is láthassák.
-Hé de ez csak egy gyűrű! Még nem vettelek el.-Mondtam neki a kínos csendben.
-De tekinthetem eljegyzési gyűrűnek. És majd később elveszel akkor majd megmutatom emlékeztetőül, hogy előtte adtál ilyet is.-Magyarázta miközben beleült az ölembe.
Pehely súlyú volt. Fejét lehajtotta a mellkasomra.
Nem lélegzett.
És nagyon hideg volt a bőre.
-Jó így látni titeket.-Jegyezte meg az apja miközben én Jangmi arcát megpusziltam.