✔A lányból lett vámpír✔

Viszonzatlan szerelem

🌺*__Taehyung__*🌺

Minden olyan hirtelen történt. Bementem a lánymosdóba mert azt beszélték óra közben a haverjaim,hogy látták Jangmint amint belép a mosdóba és követi Jungkook. Ezt nem hagyhattam szótlanul. Amikor kicsöngettek és láttam,hogy szünet elején nem megy senki be a wc-be bementem megnézni mi folyik itt. Jangmint már régóta piszkálóm. Magam se tudom miért. Mindig olyan ártatlannak tűnt.Én mindig az ártatlanokat szerettem piszkálni. De mostanra már mindig bedühödök,ha Jungkookkal látom. Egyszerűen nem tudom elviselni,ha a közelében van.
És ezekkel a gondolaraimmal indultam be a nememet megtagadó helyiségbe.
Nagy meglepetésemre nem volt bent senki. Így egy lehetőség maradt...
Éppen az utolsó fülkéhez értem amikor nagy döbbenetemre az kinyitódott. Egy Jangmint láttam meg. Rögtön kirángattam a fülkéből.
Ilyenkor mérhetetlen düh támad rám. Hirtelen Jungkook ordít rám:-Hagydd békén!-Dühösen kitrappol a fülkéből.
Ilyenkor leginkább Jungkookra vagyok dühös. De Jangmin töltöm ki.
-Mit csináltatok? Mit csináltatok te Capfka?-Ordítottam dühtől égő szemmel miközben ő a padlón ült.
Jungkooknak nem sok kellett rám vetette magát.
Egy akkorát húzott be nekem,hogy azt hittem beverem a fejem a padlóba. Válaszul visszaütöttem. Erre ő válaszul még erősebben belebokszolt az államba.
Éreztem a sós meleg vért lecsorogni az államon.
Számtalanszor ütött de még mindig eszméletmnél voltam,hogy lássam Jangmint. Amint ő is hasonlóképpen rámveti magát,és érezni véltem,hogy beleharap a nyakamba. A fájdalom élesen tört rám. A kínzó fájdalom a nyakamban nem akart elmúlni.
Mielőtt az eszméletemet elvesztettem volna, mrghallottam Jungkook hangját ahogy ráüvölt Jangminra:-Ne bántsd!-És ez volt az utolsó dolog amit hallottam. Ezután minden mély sötétségbe vonult.
***1órával később***
Egy kórteremben tértem magamhoz. Minden unalmasan fehér volt. Innen tudtam,hogy a kórházban vagyok. Rendszeresen jártam ide.  Sok balhé árát ez fizette meg. A kórház unalmas falai és az ágyban fekvés párnapig.
Mellettem amikor magamhoz tértem,megpillantottam barátaimat(akik valószínűleg a kórházba hoztak). Jimin rögtön megölelt.
-Jaj!Jimin ez fáj!-Nyögtem fel a barátomnak. Az gyorsan elhúzodott.
-Bocsi!-Mondta bűnbánatosan.
-Semmi baj.-Mondtam neki vigasztalóan
A többiek:Hoseok, Rapmonster,Jin, Suga, mind aggódva néztek rám.
Míg én csak egy személyre tudtam csak gondolni:Vajon mi lehet Jangminnal?És miért érdekel ennyire Jangmin?Miért dühödök be ha Jungkookkal látom?

[Jangmin]

Jungkook kijelentése még mindig sokként ért. Ez nem lehet a valóság. Nem történhet meg ugyanaz mint álmomban. Ez nagyon bizarr.

-Mi  a baj Jang?-Kérdezte kíváncsi szemmel Jungkook.
-Semmi-Válaszoltam miközben felültem és elkezdtem, tépkedni a fűszálakat.
-De látom rajtad.Mi a baj?-Kérdezte meg újból most már összeráncolva barna szemöldökét.
-Álmodtam valakivel és az álmom úgy néz ki valóra válik.-Mondtam aggódalmasan a szemébe nézve.
-Kiv álmodtál?-Kérdezte mikor ő felállt és odasétált elém. Leült velem szembe miközben két keze közé fogta arcomat.
-Veled-Válaszoltam ő meg rám vigyorgott válaszul.